Csúcshegy-Harsánylejtő honfoglalás kori madaras gyűrűjének hieroglifikus mondatai

Varga Géza írta 2020. 11. 04., sze - 05:11 időpontban

Az archeologia.hu számolt be a Budapesti Történeti Múzeum régészeinek sikeres óbudai ásatásáról. A feltáró régész Tóth Anikó volt, akitől engedélyt kaptam az ott közölt alábbi honfoglalás kori gyűrű fényképének (1. ábra) és további fényképeknek a felhasználására. A képek és az ásatást leíró tanulmány megküldését itt is megköszönöm. 

Az ásató régész a következőképpen írja le a cikkünk tárgyát képező gyűrűt a Budapest régiségei folyóiratban: "A temető legszebb gyűrűje a 30. sírból, bolygatott helyzetben került elő, a medence fölött, magasabb szinten, a sírföldből. Az öntött bronz, kiszélesedő fejű gyűrű ovális fején a tárgy formáját követő keretben balra néző, oldalról ábrázolt madár látható, csőréből vékony, ívelt vonal (ág vagy inda) lóg lefelé.49 Teste gömbölyded, háta tetején csukott szárny, vége lefelé ível, a farok részhez csatlakozva. A szárnyon, a válltól indulva két függőleges sor pötty, majd két vonal között egy harmadik pontsor húzódik, az alsó részén két, a külső ívet követő vonal rajzolódik, a tollakat imitálva. A testet három, a test teljes vonalán végig húzódó, kissé ívelt pontsor díszíti, a nyakon két pötty van, a szemet szintén egy pont jelzi. Lábai egy-egy vésett vonallal jelezve, az alattuk lévő vízszintes vonalka vagy a talajt, vagy az ujjakat ábrázolja. A karika a fej felé szélesedő, külső oldala domború, a fej mellett kétoldalt vésett dísz, stilizált szár és levélmotívumok, valamint vonalkeresztezésekből kialakított csillagdísz, kétoldalt mellettük felül egy-egy V-alak látható. Az ábrázolás párhuzama a Kárpátmedencéből csak két helyről ismert: Szentes-Szentlászló I. 85. sírból50 és Tápé-Malajdok B 5. sírjából.51 A típus legutolsó felgyűjtését és összefoglalását Langó Péter végezte el,52 Kárpát-medencei megjelenésüket és elterjedésüket a 10. század középső harmadában határozta meg, divatjukat pedig a század második felére tette, szemben Keszi Tamás véleményével, aki a 10. század első két harmadára datálta használatukat.53"

A madaras gyűrű a magyar hieroglif írás szójeleivel írt mondatai (szójelekből alkotott képei, ábrázolási konvenciói) miatt érdemes a kiemelt figyelmünkre. A hieroglifikus szövegek általában másutt is előforduló vallásos jelentőségű mondatokból állnak. Ezek a mondatok jellemzően nem alkotnak összefüggő, hosszabb szöveget. 

A "jel madáron" ábrázolási konvenció példáit megtaláljuk az apahidai hun turulon, a gátéri avar madáron és a gyulai, meg a rakamazi honfoglalás kori madárábrázolásokon is. A csúcshegyi gyűrű a párhuzamaival egyetemben az avar-magyar azonosság, valamint a korabeli íráshasználatunk egyik dokumentuma.  

1/a. ábra. A csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű (az archeologia.hu fényképét Tóth Anikó régész engedélye alapján használom fel)

1/b. ábra. A gyulai honfoglalás kori madaras gyűrűn van a csúcshegyi ábrázolás párhuzama

1/c. ábra. A gátéri avar madár elsősorban a jeleit illetően párhuzamos a fenti honfoglalás kori madarakkal

   

A csúcshegyi gyűrű pecsétlapja

A gyűrű fején egy madárábrázolás látható. Szárnyán az Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura) mondat olvasható több jelentés nélküli (nyilván a tollazatot jelző) pont között (1). E mondat elolvasását a gátéri avar gyűrűn szintén egy madáron elhelyezett hasonló szöveg tette könnyűvé. A gátéri párhuzam nélkül különös dísznek is gondolhatnánk. Így azonban nyilvánvaló, hogy egy gyakran használt, a megszokás miatt már felületesen rögzített, a madár alakjához igazított ősvallási jelentőségű mondat került elő a Csúcshegyen. Nagyon hasonló madárábrázolás található egy gyulai honfoglalás kori gyűrűn is (1/b. ábra).

2. ábra. Tóth Anikó rajza a gyűrű fejéről

 

A csúcshegyi gyűrű oldala

A gyűrű oldalán lévő jelek egy részének, lényegének(?) elolvasását segítette egy Tiszabezdéd Harangláb lelőhelyen előkerült, Bél szár (mai magyarsággal: Bél úr) olvasatú honfoglalás kori párhuzam. 

A csúcshegyi gyűrűn ez a Bél szár kifejezés egy hatalmas Ak (patak, Heraklész) jel ölelésében olvasható. Együtt talán Bél Ak szár alakban olvasható, ami mai magyarsággal a világ ura mondatnak felelhet meg (2). 

3/a. ábra. Tóth Anikó rajza a gyűrű oldaláról

3/b. ábra. A csúcshegyi gyűrű oldalán a Bél Ak szár (mai magyarsággal a Világ ura?) olvasatú jelmontázs látható, a Bél szár kifejezést körülölelő Ak (patak, Heraklész) jel azt fejezi ki, hogy Bél fiúisten azonos a Tejúttal, vagyis az égig érő fával

3/c. ábra. A tiszabezdédi honfoglalás kori gyűrű oldala a Bél szár (mai magyarsággal: Bél úr) mondattal

3/d. ábra. Az Aranka partján talált Árpád kori bronzgyűrűn egy "eget tartó fa" ábrázolási konvencióban, a fa csúcsán fordul elő a Bél szár (mai magyarsággal: Bél úr) kifejezés, amiből következően Bél fiúisten azonos az égig érő fával, azaz a Tejúttal

 

A csúcshegyi gyűrű oldalán, a Bél Ak szár "világ ura" kifejezés előtt és után ferde vonalak, Rá, ragyogó hieroglifák vannak, amelyek egy ősvallási istenidéző szertartás bevezető és búcsúztató szavait rögzítik. A hasonló szertartási szövegkönyvek szokása szerint a ferde vonalak csoportjai között azon Isten nevének vagy jelzőjének kell szerepelnie, akit a szertartáson megidéztek (ennek felel meg a Bél Ak szár "Világ ura" kifejezés). A szertartáson elhangzó szöveg a szertartás cselekménysorához hasonlóan három részből (idézésből, epihaniából és búcsúzásból) állt: 

- Ragyogj, ragyogj! Világ ura. Ragyogtál, ragyogtál! -

Ebből következően a gyűrű amulettként és az istenidézés eszközeként is szolgálva védte és segítette a tulajdonosát.

 

Jegyzetek:

(1) Az ősvallási ihletésű ábrázolási konvenciók esetében tapasztalt szabályszerűség, hogy a "szent témához szent jelek" elvnek megfelelően a magyar hieroglif írás jeleit alkalmazták a magyarázó szöveg lejegyzéséhez. Ez volt az eljárás a világmodellek, az égig érő fa, a turul és az istenábrázolások esetében is. E szabályból (hogy a turul ismertetőjegye a rajta lévő, magyar jelekből álló szöveg) az következne, hogy a csúcshegyi gyűrű madara azonos a turullal, ám ez a bronzmadár galambszerű. Az eddigi tudásunk (vagy inkább találgatásaink?) alapján ugyanis inkább kerecsensólymot, valamilyen ragadozómadarat várnánk. Lehetséges persze, hogy az ősvallás ege többszereplős volt és a turul mellett más szent madarak is megtalálhatók voltak benne.

(2) A csúcshegyi gyűrűn lévő Bél Ak jelpár olvasatának megfeleltetését a mai magyar világ szóval két érdekes párhuzam is támogatja. Egyrészt az osztrák Villach városnév, amelynek szlovén változata Beljak (s amely város közelében vannak Béla földrajzi nevek, amit például egy hegy is visel). Másrészt az Otto von Sadovszky által említett penut vilak "világ" szó is támogatja ezeket az összefüggéseket. Az orosz Bjélüj "világos" is e körbe, a Bél napisten nevével összefüggő szavak közé tartozik.

Bél Ak jelpár olvasatának köze lehet a magyar királyok között népszerű Béla névhez is. Mivel a székely írás "a" és "ak" jelei, valamint ezek más (például türk és pehlevi) írásrendszerekben lévő párhuzamai között formai és tartalmi kapcsolat is felsejlik (erről bővebben lásd a Magyar hieroglif írás c. kötetben!), lehetségesnek gondolom, hogy e Bél Ak jelpárnak lehetett Béla olvasata is. 

Az égig érő fával (Tejúttal, világtengellyel) azonos Bél Ak isten egy panteista vallásban magától értetődően lehet azonos a világgal. Itt a Bél szó a világ szakrális középpontjára, az Ak pedig a tengelyre utal (vö. latin axis "világtengely"!). Az isten leszármazottjaként, vagy földi helytartójaként szereplő uralkodó örökölhette az Istentől e Bél Ak névnek, vagy jelzőnek egy lekopott végű Béla alakú változatát. Természetesen ez a kérdés további kutatást igényel. 

 

Irodalom:

Honfoglalás kori temetőt tártak fel, kastély Nagykárolyban, Székesfehérvár: könyv a bazilikáról (archeologia.hu)

Tóth Anikó: Honfoglalás kori temető a Harsánylejtőn, Budapest régiségei, LI. 2018. Budapesti Történeti Múzeum, 2020. 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Gátéri avar madár a hieroglifikus "Ég ura" mondattal

Varga Géza: Tiszabezdéd Harangláb honfoglalás kori gyűrűjének hieroglifái 

Varga Géza: A hartai honfoglalás kori világmodell nyelvet azonosító hieroglifái

Varga Géza: Az égig érő fa ábrázolásai

Varga Géza: Hiteles turulábrázolások

Varga Géza: IX. századi magyar függő hátlapja a hieroglifikus "Ős Óg a nagy, ragyogó úristen" mondattal

 

Varga Géza: A rakamazi turul etnikumjelző hieroglifikus mondata

Varga Géza: Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei

Varga Géza: Az avar magyar azonosságot bizonyítja a hieroglifikus "Ég ura" mondat a gátéri avar és a gyulai honfoglalás kori turulábrázoláson

Varga Géza: Árpád kori bronzgyűrű hieroglifákkal az Aranka partjáról

Varga Géza: Villach "világ" neve és a Tordos-Vincsa kultúra Bél ak ligatúrája

Varga Géza: Sorokba rendezett szimmetrikus szöveg Nenad korongján

Varga Géza: Ősvallási szertartás szövegkönyvének vázlata a rakamazi turulon

Varga Géza: A szentes-vekerzugi szkíta szertartásszöveg

Varga Géza: Evans minószi "rozettája" (egy ősvallási szertartás szövegkönyve) elolvasható a magyar hieroglif írás segítségével

Varga Géza: Japán jomon edény magyar hieroglifákkal írt mondatai

 

Varga Géza

Új hozzászólás