Tisztázzuk, kik az oláhok...

Szőnyi Balázs írta 2021. 01. 24., v - 19:55 időpontban

"Csobánczi írja, hogy a vlach név az őstörténelemben nem szerepel…" (Kelet Magyarország, 15 old). 

 

Ellentétben néhány néppel, a románokról nem tudunk, csak egy szimpatikus dolgot mondani, és az nem más, mint hogy nekik nincs itthoni rajongótáboruk. Ezzel azonban el is fogytak a jópontok, hiszen ők pontosan az a népség, amelyikre senki sem képes idült undor nélkül gondolni hazánkban. Az összes keleti népre jellemző, hogy eredetét megpróbálja valami sületlen mítoszhalmazba csomagolni – természetesen a mi szíriuszi/sumer/húsvét-szigeti múltunk nem tartozik ebbe a kategóriába. Az oláh nép valami beazonosíthatatlan, genetikailag is "kamionsofőr"nek teremtett balkáni őscsordából ered.

Tulajdonképpen még dicséretre méltó is lenne a tény, hogy egy csapat ambiciózus, szőrös útonálló kezdeni akar magával valamit, és elvonul földet művelni a termékeny alföldekre, de itt ugye nem ez a helyzet. Egyrészt ők a Kárpátok megmászásával kezdték a letelepedést, másrészt a Havasalföldre és Moldvába telepedett falkák sem jöttek zavarba a csipkézett ormok és a szűk hágók hiányától. Életvitelükön mit sem változtatva nagyjából olyan államalakulatokat hoztak létre, amilyeneket manapság Szomália vagy Afganisztán különösen kilátástalan részein találunk.

Az oláhok a „rumán” nevet a Berlini Konferencián, 1878-ban kapták Gróf Andrássy  Gyula  javaslatára. A szó helyes formája „rumán” (Rumánia) és nem „román” (Románia), mint ahogy most használják, ami tudatosan megtévesztő, mert feltételezi, hogy valamiféle kapcsolatuk van Rómával… a kis naívak… Miklosics és Hunfalvy nyelvészek a rumán nyelvet a Balkánról, Kr. u. a X. századtól eredeztetik. Az a feltételezés, hogy az oláh nyelv Dáciában, Erdélyben fejlődött volna ki, helytelen, mert ezt maga az oláh nyelv cáfolja meg, ugyanis az oláh nyelv valójában egy elrumánosodott szláv nyelv. Cihac, egy oláh nyelvész, tanulmányozta az oláh szókészletet, és arra a következtetésre jutott, hogy az oláh szóállomány 45.7%-a szláv, 31.5%-a latin, 8.4%-a török, 7.8%-a görög, 6%-a magyar és 6%-a albán eredetű. (írja Csobánczi, I.m. 15)

A szláv szavak csak akkor kerülhettek az oláh nyelvbe, amikor a szláv nép kapcsolatba került az oláh néppel. Ez a kapcsolat azonban csak Kr. u. a VII. században volt lehetséges, mert a szlávok csak akkor érték el a Balkánt. A rómaiak Kr. u. 271 és 1000 között nem említik, hogy Erdélyben találtak volna latin nyelvű népet… hoppá! Nincs kétségünk afelől, hogy a nyelv a Balkán félszigeten alakult ki, úgy, hogy az epirusi pásztornép, a török, a görög és magyar nyelv mind rajta hagyta bélyegét. 

Mindezek tükrében a "nagy" és "szent" mioritikus haza vízionálása máris messze fut néhány hazafias román szívében...

A XIII. század első felében Brassó, Hunyad, Alsófehér és Fogaras megyékben alig éltek még oláhok, és ekkor még nem volt állandó lakhelyük. Ide-oda vándoroltak állatjaik után. A század végén kilenc állandó oláh településről értesülünk. A XIV. század közepén már 24-ről tudunk. Minél jobban terjeszkedett a török a Balkán felé, annál nagyobb számban jöttek, menekültek az oláhok biztonságosabb területekre, Erdély, Moldva, Besszarábia, Havasalföld vidékére. Ekkor még nem kellett e területeken félni a török betörésektől rabszolgagyűjtés végett. Ez időben a magyar kardnak tekintélye volt, és az oláh is ez a védőszárny alá bújt el.

Államunk nem viseltetett ellenségesen a betelepülő népekkel. Egyes esetekben még segítséget is kaptak a vármegyétől. A XV. században meg adómentességet is kaptak, hogy megtelepedhessenek, szaporodhassanak majd végül kifoszthassák ezt az országrészt és teljesen magukévá tehessék… A görögkeleti egyház még az egyházi tized adóját is elengedte nekik. 

A középkorban, a tatárjárás idejében, amikor hazánk népessége nagyon megritkult, a magyar lakosság száma még ekkor is messze túlszárnyalta őket. Az oláhokat nagyon vonzotta a civilizált magyar életforma. Idegen eredetű családok gyakran kaptak nemesi rangokat, amely biztosította számukra a magyar nemességgel való kapcsolat kiépítését.

Az irodalmi oláh nyelv a XVI. században, abban a korban lett bevezetve, amikor az Erdélybe telepített szászok az oláhok részére is eljuttatták a Reformációt. Erdély fejedelmei támogatták ezt az igyekezetet. 

A nemzet kialakulásában a legfontosabb tényező lett az, amikor a görögkeleti egyház a vlach (oláh) nyelvet tette meg az igehirdetés hivatalos nyelvének. 

A XVIII. században a katolikus egyház sem akart lemaradni, ezért a jezsuiták kezdték az igét hirdetni, és szándékosan ellatinosították az oláh nyelvet. A korai vlachok még a cirill ábécét használták. Nehézségek merültek fel a latin ábécé átvételekor, ezért két nyelvi forma alakult ki, a kiejtési (hangtani) és a szófejtő (etimológiai). Ma a kiejtési módszer van használatban. Az oláh nyelv gyorsan fejlődött. Röviddel ezután Budán nyomtatták az első oláh nyelvű könyveket.

A magyar értelmiség „felvilágosult” államfogalmában az oláh nemzeti eszme csak egy ártalmatlan kulturális nemzeti eszmének tűnt ekkor. Mi, a jelenkor magyarjai már tudjuk a valóságot a tolvaj, hazúg rabló korcsokról...

Erdély fejedelme, Báthory István (1571-1581), aki később Lengyelország legkiválóbb királya is lett, nagy tömegű rumánt hozott be a törököktől elfoglalt területekről, és Erdélybe telepítette őket. Erdélyben uralkodása alatt az ipar és kereskedelem fellendült, és az oláh nyelvű könyvek kiadását is nagyban támogatta. Ilyenkor fordult elő az, hogy a disznó kinézett az ólbol és megszólalt… Ez volt az oláh felvilágosodás korának kezdete. Ezt a békés együttélést megzavarta a Habsburgok cselszövő politikája, amely hamis hitegetésekkel szította a magyarellenességet.

1601-ben az osztrákok Basta Györgyöt nevezték ki Erdély marsalljává. Borzasztó kegyetlenséggel uralkodott. Kibírhatatlanul magas adózást vezetett be. Zsoldosait nem fizette, fizetés helyett rablásra ösztönözte őket. Ha valaki bármilyen formában kifogást emelt tevékenysége ellen, azonnal kivégeztette.

1657-ben háború tört ki a lengyel és a svéd király között. Mindkét fél II. Rákóczi Györgyöt, Erdély fejedelmét kérte fel szövetségesének. Rákóczi a svéd királyt támogatta, a Habsburg császár, I. Lipót pedig a lengyeleket. A török szultán a krími-tatárok mellé állt. Rákóczi nagy székely haddal indult a svédek támogatására, de amikor a helyszínen meggyőződött a sokszoros számbeli túlerőről, visszafordult. A hazatérő székely hadat a tatárok bekerítették, és megsemmisítették. Ennek következtében Erdély hadsereg nélkül maradt. A törökök tatár szövetségben szabadon fosztogatták Erdélyt. 1661-ben pedig majdnem teljesen elpusztították, felégettek minden várost, és elhajtottak 100.000 székelyt Konstantinápolyba rabszolgának.

A XVII. század második felében a törökök hét vármegye minden falvát kiirtották. Az oláh pásztornépek ekkor lejöttek a Havasok oldaláról, és benépesítették a kihalt, elhagyott területeket. 1700-ban az oláhok száma 200 000 volt. Harminc évvel később számuk 425 000-re nőtt. Dél-Bihar megyében a 40 ősi magyar faluból 33 teljesen oláh lett. Négy falu teljesen eltűnt, és csak három tudott megmaradni magyarnak. A nagyfokú pusztulásért és az oláhok betelepüléséért ismét a Habsburgok okolhatók.

Az 1791-ben megjelent „Supplex Libellus Vallachorum ” kiadványban az oláhok egy új elméletet hirdettek meg. E felhívás szerint: a vlachok Erdély őslakói, és a megszálló római Trajan császári hadsereg leszármazottai. Az oláhok azt tanítják, hogy 896-ban a vlachok megadták magukat Töhötöm vezérnek, és azóta egyezmény áll fenn a magyarok és a vlachok között. (Csobánczi, 17)

Erre az általuk hirdetett szerződésre hivatkozva 1791-ben a vlachok kérvényt nyújtottak be II. Lipót császárhoz, melyben kérték népük egyenjogúságát a magyarokkal, székelyekkel és a szászokkal. A császár visszautasította kérésüket, azonban a magyar nemesség egy része szimpatizált ezzel az oláh kulturális nacionalizmussal, és még támogatta is azt…. A BARMOK! 

Így lett Pest az oláh nacionalizmus központja.

Az első oláh iskolát Balázsfalván alapították, Apafi fejedelem birtokán. Rövid időn belül háromszáz oláh iskola létesült Erdélyben. II. Lipót uralma alatt ez a szám 500-ra emelkedett, annak dacára, hogy nem élvezték a császár támogatását. Balázsfalván képezték ki az első oláh értelmiségieket is. 1831-ben megalapították a bölcsészeti, röviddel utána a teológiai tanszéket.

Egy rumán egyetemi tanár, Barnitui Simon, Balázsfalván kihirdette, mi is a vlach nacionalizmus: 

„Az oláhok a római kultúra örökösei, egyszersmind örökösei a rómaiak Dáciára vonatkozó jogainak is. A római származás, római szellem és a római nyelv, a római vér, egyszóval az egész román lény fel kell, hogy lázadjon a hallatlan igazságtalanságok miatt, melyeket a rómaiak ivadékai századokon át tűrni voltak kénytelenek. Aki ezt tagadja: áruló; aki olyan igazságot mond, mellyel ez ellenkezik, szintén áruló; és aki olyan dolgokkal foglalkozik, amelyeknek ehhez semmi közük, az eltévelyedett.” (Csobánczi, 18)

De azért nem minden magyar értelmiségi volt vak. Jancsó Benedek írja: 

„A balázsfalvi iskola számára a nyelvi és nyelvészeti tudomány nem azért volt szükséges, hogy annak segítségével népüket a kultúra magasabb fokára emeljék, hanem hogy a segítségükkel felépített tudós hazugsággal a népbe beoltsák, és megerősítsék a dákó-román eszmét.”  (Csobánczi, 18)

Erdélyben, a XVIII. században ennek az elméletnek elfogadását az orosz ortodox egyház segítette elő, maga az ortodox egyház szította, buzdította a vlach nacionalizmust.

Ha áttekintjük a vlachok által lakott földrajzi területet a Don folyótól a Kárpátokig és Ukrajna déli szegélyét, melyek jelenleg Rumánia tartozékai, akkor arról győződünk meg, hogy az eredetileg mind magyar település volt. A történelem ugyancsak szuverén magyar területet jelez ezeken a helyeken. 

Felsorolok egy-két adatot, melyeket talán már mi magyarok is sokan elfelejtettünk, a Nyugat pedig sosem vett róluk tudomást. Havasalföld (Wallachia), Moldva és Besszarábia Hunyadi Mátyás alatt (1458-1490) magyar birtok volt. Veres Benedek felbújtatta Suky László vajdát, hogy jelentse ki Erdélyt független tartománynak. Mátyás Kolozsvárnál leverte a lázadókat és vezetőjüket Bogdánovics Istvánt Bajánál, a Szeret folyó közelében. 1479-ben a török szultán megpróbálta e területet visszafoglalni tőlünk, melyet annakidején Murad szultán visszaadott Magyarországnak, de Kinizsi Pál egy hegyszorosban megverte a törököket, ahol 35.000 török és 8000 magyar harcos vesztette életét.

Hunyadi halála után országunk hanyatlásnak indult. 1520-ban Szulejmán török császár elfoglalta, és leszakította tőlünk Erdélyt. Ez időben a pásztor vlachok tömege telepedett Erdélybe. Mindennek ellenére a magyar nyelv megmaradt tisztának, a különböző népek pedig megtartották nemzeti jellegüket. 

A XVIII. században Moldvában, Besszarábiában magyarul beszéltek. Falvak, városok és földrajzi nevek mind magyarok voltak. Moldva fővárosának neve Jászvár, jelenlegi neve „Jassy”. Karácsonykőből „Pietra” lett, Ürményes „Urminásul-Valen”-re változott és Baja Bocu-ra. Az ősi magyar Szörénység fővárosának neve Szörénytornya volt, mely most „Turnu-Severin”. A rumánok Hunyadi Jánost, a nagy magyar hőst – aki Nándorfehérvárnál (Belgrád) visszaverte a többszörös túlerőben lévő törököt – és fiát, a legnagyobb magyar reneszánsz királyt, magukénak hirdetik. A XIX. században a török szultán Konstantinápoly Fanar  kerületéből görög polgármestereket küldött Moldvába és a Havasalföldre. Ezek a törökökkel egyetértésben állandóan raboltak, pénzt és minden értéket kierőszakoltak a néptől, ezért a „fanar” név „szélhámos” értelmet kapott. Ezek a hatalmasságok pénzért vásárolták meg tisztségüket a császártól, hogy bizonyos területek fölött uralkodjanak. E méltóságot „hospodár”-nak nevezzük.

1764 január 6-án a Habsburg katonaság körbefogta az alvó Mádéfalva székely falut, ágyútűzzel szétlőtte, és megölt minden lelket, ki menekülni nem tudott. Báró Siskovics altábornagy volt a felelős e tettért. Bosszúból hajtotta végre azért, mert Csík vármegye lakossága megtagadta Mária Terézia parancsát, mely katonai szolgálatra szólította fel a fiatalokat a 7-éves háborúban (1756-1763). A férfiak a hegyekbe bujdostak el a szolgálat elől. E mádéfalvi brutalitással a Habsburgok arra akarták kényszeríteni a férfiakat, hogy térjenek vissza, és álljanak szolgálatba. Báró Siskovics nagy gúnnyal jegyezte meg: 

„A székelységnek, hogy egészséges maradjon, évszázadonként érvágásra van szüksége!” (Csobánczi, 34) 

E tömegmészárlás Mária Terézia tudtával történt, aki csak azért lehetett királynő, mert a magyar nemesség a koronázáskor „életünket és vérünket a királynőért” felkiáltással támogatta a Pragmatika Szankció elfogadását. Ez volt a királynő hálája a magyar nemesi hűségért.

Ide, e feldúlt területre a Habsburgok nagy számban telepítettek idegeneket. 1784-ben, II. József császár, Mária Terézia   fia örökölte a trónt, de megtagadta a hivatalos koronázást, hogy ne kelljen felesküdnie a magyar alkotmányra. Népszámlálást rendelt el. A vlach pópák azt magyarázták a népnek, hogy ez a népszámlálás felszabadítja őket az elévült nemesi robot alól, semmi szolgálat nem köti őket a magyar nemességhez, katonák lehetnek és szabad emberek. Ekkor egy bűnös előéletű Hora nevű vlach lépett elő vezetőül. Felmutatott egy mentelmi igazolványt, melyet állítólag II. József császártól kapott. Az aranybetűkkel írt okmány szerint a császár felhatalmazza őt, mint vezetőt, hogy pusztítson ki Erdélyből minden székelyt és magyart. A vlach nép tömegesen a zászlaja alá állt, és felégettek, elpusztítottak minden magyar falut Zaránd, Hunyad, Fehér, Torda, Kolozs és Szeben vármegyékben. Alig maradt túlélő. Az osztrákok néhány száz zsoldossal Preuss területi parancsnokot küldték ki rendcsinálásra, azzal az utasítással, hogy ne támadjanak csak akkor, ha őket támadják. A vlachok ebben a magatartásban biztatást láttak. Végül is, a sok kegyetlenség láttán, a császár kénytelen volt rendet tenni. Ekkor kinevezte Fabry-t területi marsallnak, aki elfogta a lázadók vezérét és alvezérét. Mindkettőt kerékbe törette. 

E zendülés következtében 62 magyar falu szűnt meg, 132 nemesi kúria és több mint 4000 ember tűnt el. Ma Hora az oláhok egyik legnagyobb nemzeti hőse. (Csobánczi, 35-36 oldalak.) 

Székelyek sokasága menekült Moldvába és a Havasalföldre (Wallachia) egy biztonságosabb élet reményében, ahol aztán beolvadtak az oláhok közé. 

Az oláhok Oroszországtól kaptak vallási és politikai támogatást. Az oroszok a „Nagy-Románia” eszmét hirdették. Az osztrákok is bekapcsolódtak e mozgalomba. 1770-ben Bécsben szerveztek egy „Frati De Cruce” nevű társulást, melynek célja az oláhok nemzeti érzésének felkeltése volt. Ez időben, tudatosan vagy véletlenül, a magyar és székely nemzet megmenekült a kipusztulástól, mert a szaporulat mindkét részről megkétszereződött, és a magyar nemzeti eszme is életre kelt. 1848-ban kitört a magyar szabadságharc, melyet az osztrák és az orosz túlerő végül is vérbefojtott. E szabadságharcban Jancu Ábrahám és Severin Axentie vezetésével az oláhok ismét megtámadták a magyar és székely falvakat. A második világháború után ugyanezt tették, a szovjet hadsereg támogatásával, de máig sem sikerült megtörniük a magyar nemzeti érzést. (Csobánczi, 36)

Minden elnyomó oláh intézkedés ellenére, amely megpróbálta beolvasztásukat, és megakadályozta az anyanyelv házon kívüli használatát, legtöbben megtartották nyelvüket és szokásaikat. Az erdélyi magyarok és székelyek még most is büszkén magyarnak vallják magukat.

III. Napóleon 1856-ban szerette volna a két magyar területet, Moldvát és Havasalföldet, egyesíteni, de Törökország, Anglia és Ausztria ellenzése miatt nem tudta. Ez időben e két terület lakosai, miután felszabadultak a török uralom alól, és számban megsokasodtak, szerették volna népszavazással eldönteni hovatartozásukat, épp úgy, mint azt III. Napóleon javasolta. Ez az igyekezet két részre szakította a népet. Az egyik óhaja a Franciaországgal, Poroszországgal és Oroszországgal való egyesülés volt. A másik rész követte az angol, török és osztrák óhaját, amely fenn akarta tartani a status quo-t. Végül is francia nyomásra 1859-ben megalakult az egyesült oláh fejedelemség. Cuza Alexandru-t választották vajdává. Két miniszterséget alakítottak, egyet Jassy-ban, a másikat Bukarestben. 1861-ben a török szultán is elismerte az egyesülést. Váratlan fordulatként az oláh katonaság nem fogadta el Cuza kormányzóságát, és 1866 január 26-án lemondásra kényszerítette. 

Hohenzollern Károly-t, III. Napóleon rokonát választották herceggé. A szultánt kényszerítették az elismerésre. Az újonnan megválasztott herceg Poroszországot, a nép viszont Franciaországot kedvelte. Ez egy németellenes mozgalomnak lett az előidézője. Herceg Hohenzollernt a lemondás gondolata foglalkoztatta, amikor a franciák 1870. július 19-én háborút indítottak Poroszország ellen. Augusztus 4-én Poroszország elfoglalta Elzász-t, 6-án pedig Lotaringiá-t. Augusztus 16-án a poroszok megverték a franciák Bazaine-vezette hadát. A poroszok egy másik francia hadat körbefogtak, és fogságba ejtettek 90 000 francia harcost, III. Napóleon császárral együtt. Ez a porosz győzelem megoltalmazta Hohenzollern Károly oláh trónját.

Az orosz-török háború folyamán 1877-ben Hohenzollern Károly megengedte az oroszok Wallachia területén való átvonulását. Orosz segítséggel Wallachiát független állammá nyilvánította. E független államnak a berlini Konferencia 1878-ban a „Rumánia” nevet adományozta.

Rumánia hálás volt Oroszországnak függetlensége kikiáltásának elősegítéséért, ezért segítséget nyújtott Oroszországnak a törökök elleni küzdelemben. 

Saját királyuk sosem volt, ami a földrész ezen szegletén nem számít különösebb meglepetésnek. Talán maguk is tisztában voltak azzal, hogy a többmillió oláh között egy sem akad, aki képes lenne akár egy balkáni királyhoz méltóan viselkedni. Végül importálták egy német herceg fiát, amiben nem lehet nem észrevenni, hogy egyetlen igazi királyi család sem akadt, amely elküldte volna a fiát erre a lepratelepre.

Herceg Karl Hohenzollernt 1881-ben koronázták meg. Ekkor az oláhok azon álma, hogy egyesítsenek minden oláh népet és megalakítsák Nagy-Rumániát, népszerűvé vált. Az őshonos magyar havasalföldi nép felszabadulva a török elnyomás alól, még súlyosabb oláh elnyomás alá került, amely a teljes beolvadást követelte. A legtöbb elemi és középiskolát bezárták, és nem engedtek át Magyarországból tanítókat és papokat, Rumánia területén pedig tanítóképző főiskola nem létezhetett. Így sorvasztották el a magyar nyelvet. A székely magyarok a Vatikánhoz fordultak segítségért, de onnan csak latinul és olaszul beszélő papokat kaptak. Így a Vatikán is aktívan hozzájárult a magyar nyelv kihalásához.

Rumániában (Moldva, Besszarábia, [Etelköz], Havasalföld [Wallachia]) ma 10 millió magyar beszéli az oláh nyelvet. (Csobánczi, 21-23)

A Magyar Ember őszintén fájlalja a földet, amit a románok eloroztak tőlünk, majd a tőlük telhető legnagyobb visszamaradottságot felvonultatva lezüllesztették. Ez azonban távol van a teljes igazságtól. A románok nem csak ezt lopták el, és züllesztették le. Újabb örök sebet ütött volna rajtunk, ha az emlékezetes pálinkavitában nem az igazság győz, és rátették volna a szőrös kezüket egyik legnagyobb nemzeti büszkeségünkre. A pálinka cégértől való megfosztásunk olyan mértékű veszteség lett volna számunkra, mintha a románoktól elvennénk az árulás és cserbenhagyás fogalmait... 

A köztudat román nyomornak tartja a puliszkát, amiben a köztudatnak részben igaza is van. Mindenki abból főz amije van ugyebár, ezért a román túróval és a településén terjengő szarszaggal fogyasztja, és ez tényleg román nyomor. Eme igénytelen román ellenben azt hiszi, hogy az ugyanezen ételt kiváló szalonnapörccel, emberi körülmények között, széken ülve, asztalnál, tányérból, evőeszközzel fogyasztó székely vette át tőle; de azért senkinek se legyen kétsége az átadás irányáról egy olyan dolog esetében amit az európai székelyek és a balkáni románok is magukénak tekintenek!

Az egészséges embernek a burkolat nélküli utcán kacskaringózó húgylé jut eszébe, ha a Románia szót hallja, egy átlagosnak pedig Drakula (a név magyar jelentése: gyíkürülék). Ő az egyetlen világszerte ismert „hősük” a régmúltból, akinek emiatt megszavazzuk az „említésre méltó” minősítést.

A puliszka mellett a legnagyobb román sztár is magyar... Senki a világon nem volt olyan képzett műdrakula, mint a mi Lugosi Bélánk, aki a román legendán gazdagodott meg. Azért valljuk be, nekünk is kellemetlen lett volna, ha Franco Nero Árpád vezér bőrével tört volna világhírre! Természetesen az sem véletlen, hogy a románok ikonja árnyékban settenkedő vérszívóként kapaszkodott meg a világ tudatában, mintegy leképezve ezzel a teljes népet. Adja hát magát a megoldás a szívbe döfött karóval, csak itt a gond, hogy nem találjuk a szívet. Bukarest lenne a legkézenfekvőbb válasz, de ez a lecsúszott Párizs-utóérzés minden, csak nem szív. Leginkább talán jelenkorunk Nápolyához hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy Nápoly esetében legalább a város mellett gőzölgő hegy igazi. A Bukarestet szegélyező gőzölgő hegy viszont szintén szemétből készült, ráadásul laknak is benne. Nem is tudunk mást kiemelni innen, mint a híres átállásívet, amely egy ősi dákoromán jelkép. A párizsi rokonától jelentésben különböző építmény azt szimbolizálja, hogy a háborút az egyik oldalon kezdik, ez az egyik láb, majd ezt követi az simán ívelt átcsusszanás a másik oldalra – a másik láb. 

Hírességként megemlíthetjük még az országos AIDS-központot. Nahát, ezt még nem is mondtuk? Románia a vén kontinens Közép-afrikai Köztársasága. A különbség, hogy itt nem a vallási képzetek játszanak alá az AIDS rekordterjedésének, hanem a legendás román egészségügy, amely nem ad olyan apróságokra, mint a tű fertőtlenítése két használat között. Ennek köszönhető, hogy a HIV-fertőzöttek száma szakadatlan versenyben van a nagyvárosok központjaiban a szotyihéjhalmok között táplálékot kereső kóborkutyákéval. 

A magyarokkal szembeni gyűlöletüket és kényszeredett versengésüket egyszer s mindenkorra lezárhatjuk egy egyszerű ténnyel.  A románokban élénken él a Budapest utáni szellemi és fizikai vágyakozás, mi viszont csak mondókákban játszadozunk el Bukarest pusztulásának gondolatával, de valójában eszünk ágában sem lenne energiát fordítani arra, hogy azt a szarkupacot még szét is gányoljuk. Minek?!

Románia nagyon büszke a sportjára, az olimpiai mozgalom kiemelkedő tagjának érzi magát. Természetesen magyar hatás nélkül a sport szó számukra még ma is kizárólag az ellenség arcvonalához átszaladást, és amögé bebújást jelentené. Károlyi Béla, Bölöni László, Selymes Tibor és Szabó Gabriella neve éppen elég lesz a „román” sport jellemzésére, és akkor a Nadia Comaneci származása körüli mendemondákról még tapintatosan hallgatunk is... Van viszont nekik egy igazán sajátjuk, Hagi, a Kárpátok Maradonája. Habár annyi köze van a Kárpátokhoz, mint olaszoknak a szuronyrohamhoz, az isteni Diegót azért minden további nélkül meghagyjuk példaképhasonlatnak... A narkó pedig egyébként sem áll távol a román focitól, elég ha arra az Adrian Mutura gondolunk, akit már Európa jópár valamire való csapatából hazáig rugdostak a tűivel együtt… semmi férfias tartás vagy becsület… jah, az magyar vonás!

A Balkán igazi specialitása azon kívül, hogy 10 kecske nagyobb érték, mint egy 7-es BMW könnyűfém felnikkel, egyértelműen a mozaikosodás, amit ókor-középkoros névbűvészkedéssel húznak alá. A Moldva-Moldova kettősség talán még a szlovákok és szlovének megkülönböztetésénél is nagyobb erőfeszítésre késztetné a világot, ha egyáltalán érdekelne valakit. Előbbiek neve és kinézete is teljesen egyforma, csak nem tudjuk eldönteni, hogy a hipotetikusan belakott holdbéli tájra emlékeztet jobban, vagy egy olyan putrira, amit már több cigány is kirabolt. A legszebb az egészben viszont mégiscsak az a köztük húzódó határ, amit géppuskások őriznek, nehogy a két oldalán élő, vízum nélküli rumánok átkelhessenek rajta.

Sajnos az átlag "román" még mindig a homogén "egyesült" állam és nemzet eszméjében hisz és e szerint is él és cselekszik. Ami teljesen természetellenes, hiszen a természet éppen a fordítottja. A többszerűségre, a változatosságra van felépítve, másképp már rég nem is lenne élet. A "románság" legnagyobb része a Balkánról felhozott pásztorok, helyi köznyelven: mokányok. Az ilyenekkel könnyű elhitetni bármit... A többi pedig csak megy a sodrással. Sokkal összetettebb eme nép agymosásának története, csak megemlítésként, ha nagyon sok ideig a dolgok csak egyik oldalát látja az ember, nem csoda, elveszíti valóságérzetét, s olyanná válik aki nem csak hogy a valóságot vagy a tényeket nehezen fogadja el, hanem hevesen ellenzi addig fajulva amíg gyűlöletté válik mind ez azok iránt, akik, hát mit csináljanak, nem lettek agymosottak és az ítélőképességeiket nem fejezték le.

Csak két érdekes példa így a vége felé:

Iaşi neve nem más mint Jászvásárhely. Chişinău neve pedig Kis-Jenő. 

Azaz a Jenő törzs egyik szára. Volt Kis Besenyő is. Barabási László történész szerint a "románság" túlnyomó része mai napig is Besenyő. Most is ezeken a területeken laknak ahol régebben is, a Duna déli agától (Bolgárország északi részétől) egészen fel Kijevig a Balti részek déli pereméig. Ez szépen hangzik és nem vonhatja józan eszű ember kétségbe Barabási László állítását, ez így is lehetett egykoron. Csakhogy mi van a sok tatárral? Nagyon sok a "románok" közül tatárok. Vagy örmények, amit arumin-nek torzítanak. Ezt soha nem hangoztatják, mert akkor kiderülnének a turpisságok. Ez antropológiailag szépen kimutatható. Arról nem is beszélve hogy Dobrúdzsábán soha nem éltek mások mint Bolgárok és Tatárok. Akiket majd kiirtanak a második világháborút követően.

"Lássuk mit jelenthet a dák. Mert persze sem a dákó-római időkből sem a mostani gétó-dák elmélet kapcsán nem tudják mi az a dák. Hogy is tudnák? Hiszen nem ők azok. Ez olyan mintha az Európaiak nem bírták volna kiirtani az amerikai indiánokat, majd szellemi háborút viseltek volna ellenük. S a sok törzset és nemzetséget egymás ellen uszították volna. Kitalálva hogy van latin, szláv germán stb. Majd valahol egy ilyen elfajult letört ágazatban egyesek próbálgatják bizonyítgatni hogy ők X, közben X az úgyis csak az őslakosok nyelvén értelmezhető, mert a fehér ember megjelenése előtt más nem volt. Tetszenek érteni most mire megy ki a játék? Mert ez történt Eurázsiában…" (Tóth Gyula - "A kitalált középkoron túl. Szkítaitól Maghrebig")

Na most, kezdjük az elejétől. Azt mondtuk dák=géta. Pontosabban daka=géta. Pont ugyan azok a mással hangzók! Csak fordítva, dák-kád, k->g, d->t. S így lesz get, geta. (Tóth Gyula) Az egyik a másiknak a megfordított párja. A másik turpisság a dák névben van, ami úgy latin akár a jeges medve. Lássuk mit ír erről Grandpierre K. Endre a "Történelmünk központi titkai" (2011) című könyvében:

"Az is tény, hogy Máramarostól kezdve egészen az Olt vizéig s le a Dunáig, Gyorgyevóig, Jászvásárig mindenüt magyar helység és családnevekre találunk, amelyeket latinul beszélő nép nem türt volna meg a körében, amint az osztrák uralomnak is az volt első teendője, hogy egy 1850, évi márczius 8-ikán kelt körrendeletben megparancsolta az erdélyi lapoknak, miszerint az oláhokat ezentúl ne oláhoknak és nimánoknak, hanem románoknak kell nevezniök, nehogy eszükbe találjon jutni a gyulafehérvári káptalan iratai közt utána kutatni valamelyik újságírónak, vagy történetirónak a Havaselvi oláh vajdák levelei után."

Na most, a "román", "Románia" kifejezés is egy ilyen homogén dolog. Annyi köze van Rómához mindössze hogy a Balkán térséget Rumili-nek hívtak az Oszmán hódítók, ez pedig Bizáncra utal. A Bizánciak voltak azok akik Rómából eredtek és nem a "román" "nép". S a bizánciak alatt is persze nem a népet értjük hanem az uralkodó réteget. Az tiszta badarság hogy egy egész nép eljön egy fővárosból, majd leveti batyuját, államot alapít, szaporodik s majd egy nemzetté növi ki magát. Matematikailag, biológiailag, természettanilag és logikailag teljesen lehetetlen. Ezek fejében mondhatjuk azt is hogy az Amerikaiak Londonból jöttek. Persze ez mind bolsevik ámításként és propagandaként nagyon jól fog és ütős. Nagyon jól cseng. Így a "románok" nem is tudva elárulják igazi hovatartozásukat. Ha igaz is lenne ez a Római mendemonda, akkor a mai "Románia" nem Erdélyben lenne hanem a mai, esetleg Cseh is de, Szlovákia és Magyarország területen. Tehát a Kárpát Medence észak-nyugati felében. Erdélyben, Moldovában, Havasalföldön pedig Magyarország lenne. Ez egyszerű elemi logika. De többjüknek ez is sajnos túl magas. Persze ha már egyszer az emberek fejébe beverték hogy nyelv=nemzet, akkor az elemi dolgok fölött csak úgy elsiklunk…

Mindezt pont ugyan az a gárda eszelte ki mint akik a magyarokból Finn-Ugort kovácsoltak. A két hamis eszme édes testvér, sőt ikrek! Ez nem más mit a Habsurg propaganda.

Azonban van itt még egy probléma az egész mioritikus lószarral kapcsolatban:

"S mi a Da Xia (Dacia) érteménye? Nagy HUN. Mivel hogy a Xia vagy Hszia az Hunt jelent. Avagy Szkita, Szaka. Magyarán: Székely." (Grandpierre Atilla - A Szkíták Székely eredete. Angolul: The Szekler Origins of the Scythians)

"Miből is született a dák elmélet? Nézzük meg a valóságalapot. Dacia, Dahcia vagy Daxia országnevek értelme. Olvasom Li Po-szo "Szkíta Örökség” című kötetét. A szerző életében nem hallott a dák elméletről. Mandzsúriában született, vagyis kínai iskolákban nevelkedett, majd Thaiwanban és az Egyesült Államokban folytatta tevékenységét. Említett kötetében a nagy keleti hun területről ír, éspedig a mai Észak-Kína és attól fennebb lévő vidékek népéről. Tudja, ezek a területek Kr.e. 121-ig hun-szkíta vidékek voltak. Kr.u. 419 körül elhagyják a régi fővárost Gao Pinget és Ordosz belsejében felépítik Tongwancsenget, az új fővárost. Néhány évvel ezelőtt Shangxi tartományban felfedezték és egy részét kiásták a homok alól. Ma a világörökség részévé szeretnék nyilváníttatni. A főváros Daxia (Dahszia) nevű ország központja volt. „A legalább 4000 évvel ezelőtti első kínai xia vagy hszia nevű – dinasztia képjelének eredeti kiejtése „hun” volt, (…) az első kínai dinasztia valójában hun volt, és a daxia jelentése valójában Nagy Hunnia vagy a Hunok Nagy Országa (a hun-utód japánok nyelvén a dai jelentése nagy)." (Barabási László "Az Emberiség Történelme IV. kötet" (2013) című könyvében, amelyben alaposan tárgyalja az európai népek kialakulását és valós hovatartozását.)

Persze mit sem sejtve hogy Beszár az Magyart jelent! S Beszarábia annyi mint magyar apából valók földje. A Beszár az a Szabir név változata, pont mint a Szibér is. Mint Szibér-ia. Ami ugyan csak a Szabirok földje, azaz magyarok földje. A magyarok másik ismeretes neve az a Szabir ugyebár, a Sabartoi Asphaloi. Ebből van képezve a Baszk, Baskir is. Úgyszintén a Bozgor, amit a "románok" azt hiszik hogy sértelmező jelentésű, a magyar köztudatban pedig tévesen elterjedt "hazátlan" jelentéssel. Holott csak a magyarnak egy másik neve. Tehát BaSZaR=SZaBiR. Az -ab annyi mint ap-a, apából vagy törzsből való. Az arabból ismeretes -abn, -ibn hasonló. Az -ia pedig országot vagy földet, földrészt jelent.

Persze nem fogják fel hogy itt nem származásról van szó vagy származtatásról, hanem egy szellemiségről. Ugyan csak az tud tovább élni aki a környezetében lévő embertársaival és környezetével egy hangon tud lenni. Persze ez a "románok" számára azt jelenti hogy "fogjunk össze, nyírjuk ki a magyarokat". Vagy azt aki éppen nem ért velünk egyet. Aztán majd velük is végeznek ha majd nem kellenek többet. Az utóbbi évszázadokból semmit, de semmit nem tanultak. Egy helyben topognak és a topogást fejlesztik és erre büszkék.

 

Források: Grandpierre Atilla: Mekkora volt Hunnia?; wikipedia; Hollósy István: Magyarország őslakói; Barát Tibor: A Dunatáj államszerkezete francia szemléletben; Dákok és Géták Szkíták; Szőllőssy Sándor: Ez az igazság, Erdély a román nép és protektorai, London, 1968, 72.

Hozzászólások

Pál Attiláné

2021. 01. 25., h - 02:26

Féran szellemiség azt mondja: A románok, azaz a dahák az Atlantisz pusztulását okozó Vízözön után életben maradt tarkós népekhez tartoznak, mint pl. a szlovákok is. A Kaukázus alatti térségből vándoroltak a Fekete tenger nyugati oldalára. Paál Zoltán Arvisura kötetében az Oszkusz táblák feljegyzéseiben több helyen is szerepelnek az alábbi információkkal: Tagjai lettek a 24 Hun Törzsszövetségnek és egy pusztaszeri előzködésen a királyuk, Decebál lett az első. Így átvette az irányítást a törzseknél. Decebál a rómaiak ellen fordult és egészen a Dunáig lejött a csapataival. Amikor végül vereséget szenved, öngyilkosságot követ el, mert nem tudja elviselni a szégyent. A rómaiak elfoglalják az Aranyröges birodalmat és a dahákat egészen visszaszorítják a tenger mellékére, ahol eredetileg is éltek. Nem nehéz felismerni, hogy a daha és vlach szó nagyon hasonlít egymásra. Az Arvisura 6000 év történelmét mondja el a rovósámánok feljegyzései alapján. Paál Zoltán intuíciós médium, aki Féran szellemiségtől kapta az információkat a rovósámánok feljegyzéseiről. Ezek nem mesék, hanem szigorú szabályok által meghatározott történetírás.

Bogádi Ferenc

2021. 01. 25., h - 13:45

Igen, ez szép tiszta levezetése ennek az aljas,áruló, hitszegő, gyilkos... népnek a meg”diőcsőitáse” és úgymond,labanc, orosz,porosz,franczia segítséggel Így fölénk tudtak merülni és még mindig nem jótt el az pillanat, hogy visszavegyük ami a miénk. Mennyi magyarnak kell meghalni ezért, már túl sokan is vagyunk eddig is!

Szalay Gergely

2021. 01. 25., h - 20:04

Ez egy csodálatos, hiánypótló munka, ami teljesen helyére teszi és a helyén is kezeli a rumán kérdést.

Bár egy két szakasza szomorú, de minden jó, ha a vége (Romániának), jó 😁.

Nyul Béla

2021. 02. 03., sze - 09:06

"1764 január 6-án a Habsburg katonaság körbefogta az alvó Mádéfalva székely falut, ágyútűzzel szétlőtte, és megölt minden lelket, ki menekülni nem tudott. "
---
Egészében tetszik az írás, de illene tudnia a szerzőnek, hogy nem "Mádéfalva", hanem Madéfalva! Sok magyarországi író követi el ezt a hibát. Jó lenne tudni, mi által vezetve.

Új hozzászólás