104 esztendeje, 1917. február 9-én ezen a napon hunyt el Aurel Constantin Popovici genfi emigrációban 54-ik életesztendejében. A lugosi születésű román politikus, hírlapíró már nem élhette meg, hogy a 15 föderatív egységből álló "Nagy-ausztriai Egyesült Államok" létrehozására kidolgozott terve a történelem süllyesztőjébe kerüljön. Ma a brassói bolgárszegi szent Miklós templomban nyugszik.
Az 1906-ban készített tervezet kettő magyar föderatív egységet képzelt el a 15 sorában: Magyarországot, mivel a magyarok esetében - főképpen, ha nem a román igényekről volt szó, jócskán nagyobb területen a mainál. Vagyis minden a mai határ mentén élő színmagyar területet etnikai alapon magyarországhoz rendelt, így Csallóközt, Ipolyságot, Kárpátalja alföldi részét, a Szatmári háromszöget Érmellékkel, Arad a magyar többségű partiumi sávval, a Délvidék Tiszamenti részét, valamint nála a Drávaszög és Murántúl is magyar haradhatott volna. Igaz Sopront ő is Német-Ausztriához sorolta volna etnikai alapon a Fertővel. A másik magyar tagállam a lényegében korrekten megrajzolt Székelyföld, persze a történelmi Aranyosszék nélkül, de a "székelyek fővárosával" Marosvásárhellyel.
Popovici persze román politikusként Erdély és Partium román többségű területei mellett a vegyes lakosságúakat is egy elképzelt Erdély tagállamhoz sorolta, a román többség bebiztosítására hozzácsapva az akkor "örökös tartomány" Bukovinát.
Elképzeléseiben egyébként is főleg az etnikai elv vezette, Karintia nem csak a mai Szlovániából állt nála, hanem azokból a szlovén lakosságú karitniai részekből is, amelyeken a lakosság szláv többsége végül is Német-Ausztriát választotta a valóságban 1920. októberében.
Horvátországot a történelmi határa alapján képzelte el. Így a Szerémség nem tartozott volna a szerb többségű "Vajdasághoz", amely így karcsúan benyult volna a Torontálból és Dél-Temesből álló testből a Duna és a Ferenc-József csatorna közötti Bácskába.
Figyelembe vette az olasz érdeket Trentoval Dél-Tirolban és a "két" Trieszt enklávéjával, illetve a németet, amikor a Duna balpartját kiegészítette a földrajzilag összefüggő német többségű Morva és Cseh-medencei Német-Ausztriát. A földrajzilag elkülönülő, németországi Szászországgal határos észak-szudáta részeben egy Német-Bohémiát, illetve Szilézia mellett egy német-Morvaorszégot alakított volna ki. Így összesen hátom német tagállam jött volna létre, Német-Ausztria mellett két bohémiai kisebb. Ám a német többségű területfoltoknak a Monarchiában autonómiát biztosított volna függetlenül attól, hogy melyik tagállamban éltek. Ezek pedig az erdélyi Szászföld, a Bánság német övezete Arad és Temes vármegyékben, ami Magyarország nyúlványa lett volna, de autonómiát kaphattak volna a besztercei, pilisi, és a dunántúli svábok is akárcsak a szlovákiaiak és Belső-csehországiak.
Persze tagállamot adott volna tehát Szlovákiának, és két Galiciát határozott meg, egy lengyel Nyugat-Galíciát, és egy ukrán Kelet-Galíciát, ahol a ruszinokat is átadta volna a kárpátaljai hegyvidéken.
Valójában a terv sok román támogatója, például Alexandru Vaida-Voevod a föderációt csak egy lépésnek tekintette Nagy-Románia létrehozása felé. Ahogy Octavian Goga ki is mondja, a román és magyar törekvések, elképzelések teljességgel kibékíthetetlenek
(Romsics 2018: 60-61. o.)
Ám ezt Goga akkori barátja, Ady Endre, Jászi Oszkár vagy éppen maga Károlyi Mihály sem képes megérteni, felfogni, elhinni nekik.
Új hozzászólás