Gondolatok az országgyűlés tavaszi ülésszakának első napja után és a 2022-es parlamenti választások elött

Zetényi-Csukás… írta 2021. 02. 16., k - 15:09 időpontban

- Senki hitét nem bántva, senki politikai beállítottságát nem támadva-

 

Mottó: 

Az alábbi írás a saját véleményemet tükrözi, meghagyva a tévedéseim lehetőségét. 

Mindenek előtt el kell, hogy mondjam - bármilyen furcsa is belegondolni -, de alig egy esztendőre vagyunk a 2022-es parlamenti választásoktól. A politikai ellenérdekelt felek tábora ugyan formálódik még, de gyakorlatilag a kormánypártok ellen fogott össze a számba vehető teljes ellenzék, s kétség nem férhet hozzá, hogy meg is szorongathatja a Fideszt és a KDNP-ét az ideológiákban (is!) vegyes koalíció.

Meg kell említeni, hogy a Mi Hazánk bizonyosan ki fog maradni az ellenzéki szövetségből, mert pontosan tudják, hogy a „társulás” szavazóitól gyakorlatilag egyetlen szavazót sem nyerhetnek meg. Abban is bízhatnak, hogy a csalódott, a kormánypártokat kevéssé radikálisnak ítélő polgárok mellett, az eddig megszólíthatatlan szavazókat is a saját térfelükre terelhetik. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy a Fidesz-KDNP-nek is kapóra jönne egy nálánál jobbra lévő párt a parlamentben. Persze, ez azzal is járna, hogy a választáson jórészt a Fidesztől vennének el szavazatokat. Mérlegelni itt azt lehet, hogy a parlamenti, majdani „ügyek melletti” konszenzus mit ér, mit érhet meg majd a feleknek.

És az ellenzéki összefogásban résztvevő pártok?

Az MSZP saját magát építette le, valami olyan mélyrepülést bemutatva, mint az elődpártjának (MSZMP) ideológiájának bukása. Az LMP Schiffer András távozása óta súlytalan, a DK és Gyurcsány Ferenc a magyar politika karikatúrájává vált ugyan, de az egyik legveszélyesebb erő az együttműködésben. A Párbeszéd meggyöngült, a Jobbik új útja kudarc, ám a Momentum egyre erősödik. Igen, bármilyen furcsának is tűnik első hallásra, de a DK mellett a Momentum a társulás vezérhajója.

Ennek a fenti formációnak több hibája mellett, nem számolnak azzal, hogy sokan azért fognak a Fideszre szavazni, hogy vissza ne jöjjön Gyurcsány! Továbbá a parlamenti politizálási stílusuk többször volt már vállalhatatlan. No, de nem is sorolom tovább!

Szomorú a helyzet, mert minden kormánynak szüksége lenne az őt kontrolláló, de konstruktív ellenzékre. Ez lenne az össztársadalmi érdek, de azt kell, hogy mondjam, hogy ez az ellenzék sokszor saját érdekei ellen tesz. És ez nem vátesz, csak tények és történesek sora.

A Fidesz, ha nem fogadja el az építő kritikákat és csak hátradől, akkor követi el a legnagyobb hibát, s náluk is többször előfordul itt is a kulturált vita helyetti személyeskedés. Van, ami nem jobboldal vagy baloldal kérdése. Egy mindenkori bölcs kormány nem kérdőjelezi meg, hanem elfogadja a nép szavát. Amennyiben nem, az maga a bukás. Itt is lenne még el nem mondott kritikám!

Mindezt leírni persze könnyű, a mindenkori kritikusnak semmi sem drága. Mindazonáltal én vagyok az utolsók közül, aki politikai messianisztikus megváltásra vár, vagy szilárd jellemű Grál-lovagok nemes versengéséről elmélkedik, avagy egy képzeletbeli varázspálca suhintására várva gondolná, hogy magától megváltozik a politika világa. 

Amit leírtam, azt vállalom, pedig nem barátokat szerzek vele, hanem ellenségeket; minden oldalról.

Tudod, hogy miért?

Mert nem is olyan sokára, a fiaink, lányaink, unokáink szemébe kell néznünk és nem mindegy, hogy mit hagyunk nekik itt hátra örökül. Az országot járva és sok-sok embert meghallgatva, az összefogás helyett, „önfeladással” találkozom s puszta szavakkal.

Nem kellene már végre a tettek mezejére lépnünk és megszüntetnünk a saját magunk kreálta önsajnálatunkat és gyászunkat? Nem kellene észrevennünk, hogy együtt és közösen, de nagy bajban vagyunk?

Kizárólag az elmúlt századokat vallatnunk, emlékezni, emléktáblákat és szobrokat állítani olyan, mint az elfáradt- a napkorongjába lőtt hun nyílvessző. Nemzedék leszünk, akik „szépen tudtak emlékezni”, de semmit sem tettek magukért? Milyen választ fogsz adni a gyermekednek, unokádnak drága magyar testvérem?

Én arra vágyom, hogy mindegyikünk legalább azt mondhatná:

„Kis porszem voltam a zivatarban, de sok kis porszem és víz alkotja a sivatagot és az óceánt. Minden homokszem és vízcsepp magában hordja az egészet, mert részletekben bújik el az igazság.” Porszem voltam, egyetlen apró verejtékcsepp a hazám homlokán, de részem volt abban, hogy létrejöjjön a nemzeti összefogás.

Ehhez kívánok nektek és magamnak is - erőt és hitet,- hiszen a mindennapokban erre van a legnagyobb szükségünk! Így is kevesen vagyunk a nemzeti oldalon, szépen nézne ki, ha még ezt is megosztanánk. 

Össze kellene tartanunk!

Természetesen ezt nem lehet ölbe tett kézzel várni és azt is tudom, hogy nem lehet mindenkivel összefogni, s a saját hibáink sem rejtettek előttem. A hibákat ki kell javítanunk, és akinek hiába nyújtjuk a kezünket, azt útjára kell engednünk!

Nekünk pedig munkához kell látni és meg kell valósítanunk - amiben én kizárólag hiszek - a nemzeti egységet. Ezt azonban, csak a sérelmek és az egó levetkőzésével érhetjük el, és az egy célért küzdők összefogásával: 

Nemzetben kell gondolkodnunk, hogy Magyarország magyar maradjon!

Mindörökre.

Tisztelettel köszönöm, hogy végigolvastad az írásomat!

Zetényi-Csukás Ferenc

Új hozzászólás