Álmos, magyar nagyfejedelem névnapján

Zetényi-Csukás… írta 2021. 02. 20., szo - 14:31 időpontban

„Hol volt, hol nem volt, volt egy ország, ahol se a nap, se a hold nem világított, se a csillagok nem sütöttek. Ekkor született meg az íjfeszítők nemzetségében a gyermek. Azt mondta az ő szüleinek, hogy ő majd el fogja hozni a napot, a holdat és a csillagokat.” 

Ugyan a régiek nem tartottak névnapokat, de ha valaki kimondta a pusztán a nevét, az a név bizony „beszélt”. Elmondta, hogy ahonnan jött az emberfia, az milyen nemzetség. Hát ezért is vigyáztak az őseink, hogy nevüket be ne mocskolják, becsületüket az utolsó leheletükig megtartsák.

A sziklagerincen egy néma árny állott, már órák óta. Hunnia kies földje előtt áll, Verecke büszke hágójánál, az aranyos szegelet kapujánál. Komoran nézett a távolba az ébredező hatalmas jurta-táborra, amely felett kanyargó füst szállt, idézve a puszta illatát. A népe alussza ott az igazak álmát, míg vezére-az ősi szokás szerint a felkelő nap istenének áldozza ősz hajának vastag varkocsát.

Szép barna orcája, sötét és ferde szeme egy míves szobrászmester faragott remekéhez tette őt hasonlatossá, nemes tartása és ízléses ruházata alapján az íjfeszítő népek egyik előkelősége, vagy törzsfője lehet. Rideg farkas magányában az elmúlott sok tavaszt veszi számba és Istenéhez mond halkan imát. 

Közel hetven esztendő nyomja vállát, fiai felnőttek, három deli unoka kopjája ökleli a harcban a Magyari-törzs ellenségeit, ha a Hadak Ura szólítja gyermekét. Elmúlott az idő felette, megfáradt az idős vezér. Lelkében béke van, szíve nyugodt; biztos kézben hagyja hátra szép kévébe kötött népét. Fiában, hűséges hívében meg nem csalatkozott, Árpád lesz az, ki bevezeti népét az igazi hazába. A gyönyörű szittyák, hunok, avarok és magyarok országába…

A sziklák ormán erős szél fúj, de nincs erő, amely megállíthatná már a tavaszt. Az új életet, a virágok nyílását, az ébredező természetet. Fényes őrtüzek lobogtak a hágók felett, mikor a magyarok nagyfejedelme sorsával számot vetett. Álmos vezér meghalni és a hazába betérni érkezett….

„Álmos szép és barna orcájú volt, szeme sötét, nagy és ferde. Termete magas és karcsú, keze nagy és izmos. Kegyes, jóakaratú és bőkezű, derék katona. Midőn pedig az érett kort megérte, hatalmasabb és bölcsebb volt Szkítia minden vezérénél.” 

Álmos, 819. májusi születését különös jóslatok előzték meg. Táltosok dobjai regélték, hogy a születendő gyermek királyok őse lesz. Anyja Emese, álmában Turulmadártól fogant meg s lett áldott az állapota. Álmos az eljövendölésnek megfelelve, egységesítette a hét törzset a vérszerződéssel.

A hét vezér, amikor Álmost pajzsra emelte, az egész megyeri törzs örök idők végezetéig őt s „magjait a magyarok” vezéreivé tette.”

Álmos vezérre emlékezzünk ma!

„Hol volt, hol nem volt, volt egy ország, ahol se a nap, se a hold nem világított, se a csillagok nem sütöttek. Ekkor született meg az íjfeszítők nemzetségében a gyermek. Azt mondta az ő szüleinek, hogy ő majd el fogja hozni a napot, a holdat és a csillagokat.” 

Álmos, ahogyan ígérte, elhozta a napot, a holdat és a magyarság csillaga fennen ragyoghatott…

 

Zetényi-Csukás Ferenc

Hozzászólások

Új hozzászólás