Egy régi tanulságos leírat

Zetényi-Csukás… írta 2021. 03. 07., v - 14:57 időpontban

Az alábbi történetet An-Nuvairi, a XIV. században élt egyiptomi történetíró jegyezte le, ami önmagában nem is lenne érdekes, de ha majd a 4-5 perces olvasás és oknyomozás végére jutunk, akkor fog kiviláglani a teljes igazság:

„Történt egyszer, hogy egy ember a Dürüt törzsből, név szerint Mangus, Kutan fia vadászni ment. Összetalálkozott vele egy Aqkubul nevű ember a Tuksuba törzsből - kettejük [törzsei] között régóta ellenségeskedés volt - fogságba ejtette és megölte őt. Nem érkezett hír Mangusról az apjához és a családtagjaihoz, küldtek egy Gamgar nevű embert, hogy tudakozódjon felőle. Ez visszatért és közölte a hírt az ő [Mangus] megöléséről. 

Akkor [Mangus] apja összegyűjtötte hozzátartozóit és antörzsét és Aqkubul ellen ment. Amikor ez utóbbihoz eljutott a hír az ellene irányuló támadásukról, akkor ő egybegyűjtötte hozzátartozóit és törzsét és készült a velük való harcra, ők összetalálkoztak és megküzdöttek egymással. 

A győzelem a Dürütöké lett. Aqkubul megsebesült és serege szétszóródott. Akkor elküldte testvérét, Ansart Düsi kánhoz, Ginkiz kán fiához, akit Ükodya, aki abban az időben Ginnkiz kán trónján ült, elküldött az északi országokba. Ő [Aqkubul testvére] elpanaszolta neki, hogy mi érte a népét a kipcsak Dürüt törzs részéről, és azt mondta neki, hogy ha ő [Düs] ellenük megy, rajtuk [a dürütökön] kívül más ellenséget nem fog ott találni. Akkor Düsi hadaival ellenük indult, megtámadta őket, és nagy részüket megölte vagy fogságba ejtette. Akkor kereskedők vették meg őket és elvitték különböző országokba és városokba."

Eddig a leirat. Rögtön helyezzük el térben és időben a történetet, annak előzményeit, szereplőit és annak furcsaságait:

Nagy Kunországot először az 1210-es évek közepén-végén támadták meg a mongol hadak, de döntő vereséget majd csak 1223-ban szenvednek el a kun és rusz csapatok a Dzsebe és Szübötej vezette mongol haderőtől. A győzelem után röviddel a mongoloknak vereséget szenvednek a volgai bolgároktól, ezért vissza kell húzni állásaikat a Dnyeper folyótól egészen a Volgáig. Nem csupán ez volt az oka a visszavonulásnak, hanem a jelentős számú harcost visszarendelése a kínai hadszíntéren való veszteségek kapcsán.

Az elkövetkező hat évben (1229-ig) „viszonylagos” béke van a felek között. Portyázások, kisebb villongások. Tehát, erre az időszakra lehet tenni An-Nuvairi jegyzetét a dürütök és a tokszobák között. Bár meglehetősen érdekes, hogy a „nagy bajságok” közepette testvérháború dúl két kun törzs között…

Az események valahol a Don és a Volga folyó között játszódhattak, hiszen a tokszobák és a dürütök szállásterületei is itt voltak.

A történet szereplői közül a mongol vezetők az érdekesek. A tokszoba Ansart Düsi (Dzsocsi) kánhoz szalad segítségül, aki haddal megy a dürötökre és elpusztítja vagy fogságba veszi őket. A baj az, hogy Düsi (Dzsocsi) 1227-ben elhunyt, így hadat sem vezethetett a dürütök ellen. És még egy érdekesség, ami miatt igazán felkaptam a fejemet a belső viszályról olvasva: Ansart külön kiemeli Dzsocsinak, hogy a dürötök kipcsakok! 

Akkor ők vajon kik?

Itt kerekedik ki a történet és jutunk el a sokszáz évvel ezelőtti történet megfejtéséhez:

Ibn-Khaldun - egy másik történetíró - leírja, hogy a tokszobák ugyan szintén kipcsakok voltak, de a kilenc nemzetségből álló törzs élén, akkoriban tatár vezetők álltak és régi sérelmeiket torolták meg a dürütökön.

Még valami!

Az események lejegyzője (An-Nuvairi) nem önálló kútfőből, hanem Rukn ad-Dín Bajbarsz al-Manszúríra-tól hivatkozva írta meg a történetet.

S, hogy mi az összessége és tanulsága a fentieknek?

Több minden más mellett a hasonlóság, egy másik nemzet históriájában megtörténtekkel…

Zetényi-Csukás Ferenc

Új hozzászólás