Mátyás koronázása

Szőnyi Balázs írta 2021. 03. 29., h - 05:43 időpontban

557 esztendeje, 1464. március 29-én koronázta magyar királlyá Hunyadi Mátyást a Szent Koronával, Székesfehérvárott, Szécsi Dénes esztergomi érsek, nyitrai és egri püspök, Magyarország prímása.

Nem volt egyszerű az út a koronázásig…

1458 januárja… Kőkemény tél, olyan hideg, hogy még a Duna is befagyott. És fenn Budán, a várban üléseznek a nagyurak. Királyt választanának… Hej, ha élne a nagy Hunyadi János… Vagy legalább a fia, László…

De Hunyadi Lászlót a szószegő királyi tanács – nagyvonalúan mellőzve a törvényességet – halálra ítélte, holott büntetlenséget ígértek neki Cillei Ulrik meggyilkolásáért. És a nagy Hunyadi idősebb fiát 1457. március 16-án, Budán, a Szent György téren lefejezték. 

Beszélik, háromszor sújtott le rá a bakó pallosa, de ő még mindig élt. Az ősrégi hagyomány az ilyen esetben megköveteli, hogy az elítélt kegyelmet kapjon. De a bosszúszomjas V. László nem kegyelmezett. A bakó negyedszer is lecsapott.

Az ifjú király nem sokáig örülhetett „diadalának”. Még az esküvőjét sem érte meg, 1457. november 23-án rövid, de heveny betegség után elhunyt. Halála kapcsán emlegettek arzénmérgezést, de még bubópestist is. Több, mint ötszáz évnek kellett eltelnie addig, míg a régészek bebizonyíthatták: szó sem volt esetében gyilkosságról, az „Utószülöttet” - négy hónappal apja, Habsburg Albert király, halála után született, ezért lett ez a ragadványneve - fehérvérűség vitte el.

V. László először Bécsbe, majd onnan Prágába – ott érte a halál - ment, túszul vitte magával az ifjú Hunyadi Mátyást, mert igencsak forró lett a lába alatt a talaj Magyarországon. Szilágyi Erzsébet, Hunyadi nagyhatalmú özvegye, igencsak nem örült fia kivégzésének, és ha ő nem örült, akkor Szilágyi Mihály, a Hunyadi fiúk kőkemény nagybátyja dühöngött. A derék Szilágyi harcolt eleget Hunyadi János oldalán és már akkor sem a hideg véréről és megfontoltságáról híresült el.

De meghalt a király. A gyengekezű uralkodó halála után pedig nem sok érelme a bárói ligák torzsalkodásának, hiszen a fődologban egyetértettek: egyik sem akart maga fölé erős uralkodót, aki komolyan beleszólhatna az ügyeikbe. Fölmerült több külhoni jelölt neve is, de elvetették mindet. Miért ne legyen király az ifjú Mátyás? Ugyan fiatal még, de ez nem olyan nagy baj, annál könnyebben irányíthatják. Fogságban tartják Prágában? Onnan ki lehet váltani, vagy akár, végső esetben, haddal is átruccanhatnak érte Podjebrád Györgyhöz.

A Garai László, mint Garai-Újlaki párt egyik vezetője már január 12-én egyezséget írt alá Szilágyi Mihállyal. Ennek értelmében Szilágyit nevezik ki gubernátorrá, azaz kormányzóvá, Garai pedig megtarthatja nádori címét. Már csak a budai országgyűlésnek kellett rábólintani a paktumra. Ilyen esetben pedig nem árt a szelíd rábeszélés… Ki tudja miért, Szilágyi magával hozta Budára néhány barátját, familiárisát – lehettek úgy pár ezren – és érdekes módon mindnek az volt a véleménye, hogy okvetlenül Hunyadi Mátyás kell királlyá választani. Hát lehetett ellenállni ilyen kedves érveknek? Az meg csak legenda, hogy Mátyást a Duna jegén kiáltották királlyá. A döntés fent a Várban született. De pont a megválasztását ne öveznék legendák?

Szép és kellemes dolog, ha valakit királlyá választanak, de ha eközben épp egy idegen ország kormányzójának „vendégszeretetét” élvezi, nincs is annyi egyszerű dolga. Hunyadi Mátyás pont ebbe a helyzetbe került. 

Vitéz János és Szilágyi Mihály indult 1458 januárjában Csehországba fényes küldöttség élén, hogy kiváltsák a frissan megválasztott magyar királyt Podjebrád György cseh kormányzó kezéből. A derék cseh ugyan hajlott az egyezségre, de ha már egy ilyen kincs került a kezébe – a megválasztott magyar király – nem akarta olcsón elkótyavetyélni a lehetőséget. Az előzetes egyezségben 40 000 – más források szerint 80 000 -, aranyat kért váltságdíjul. De a váltságdíj sem volt elég neki, külön megegyezett az ifjú Hunyadival, hogy az feleségül veszi ikerlányai egyikét – hja, kérem, a lányos apának gondoskodnia lányai sorsáról -, Kunigundát, aki később Katalinra változtatta a nevét. 

A pénz kifizetése még tán nem is okozott akkora gondot, de a magyar küldöttségnek nemigen akaródzott jóváhagynia Podjebrád Katalin és Mátyás már megkötött eljegyzését. Elvégre Hunyadiné és éppen Szilágyi Mihály voltak azok, akik alig négy héttel korábban belementek a bárókkal történő alkudozások során abba, ha Mátyást megválasztják, ő feleségül veszi Garai Annát, ezzel biztosítva, a Hunyadiak és a Garai liga közötti ellentétek elsimítását.

A találkozás 1458. február 5-én a Morva menti Strassnitz várában történt meg. A pénzügyekre nem vesztegettek sok szót, annál többet Mátyás megkötendő házasságára. Az ifjú király, bár trónra még nem, de kínos helyzetbe máris került. Egyfelől maga egyezett meg Podjebráddal lánya felől, másrészt ott Garai Anna is. Valószínűleg nem a mindent elsöprő szerelem döntött – ekkoriban Podjebrád Katalin még csak kislány volt – inkább a régi harag, nem akarta annak lányát elvenni, aki két kézzel benne volt bátyja meggyilkolásában. Podjebrád pedig mégiscsak Hunyadi János régi szövetségese volt.

Ő már döntött, de a körülötte lévő ekkor még nem tanulták meg, hogy a döntéseiben nemigen tudnak majd beleszólni, rávenni őt azok megváltoztatására.

Podjebrád szabadon engedte Mátyást, a hazatérő csapat Esztergomnál kelt át a Duna repedező jegén, 1458. február 15-én – más források szerint 18-án - érkezett meg Budára. Koronázás helyett – a Szent Korona akkoriban még III. Frigyes kincseskamrájában volt, alaposan elzárva – egyszerűen csak ünnepélyesen a trónra ültették. 

Azt borítékolni lehetett: ezzel még gondok lesznek. Magyarországon akkor még javában élt a hagyomány: csak azt fogadják el törvényes királynak, akit a Szent Koronával koronázott meg az esztergomi érsek, vagy az ő akadályoztatása esetén a rangidős főpap, Székesfehérváron. 

III. Frigyes meg – ha már nála volt a Szent Korona -, igencsak szerette volna a saját fejére tétetni. Elvégre nem ő lett volna az első Habsburg uralkodó Magyarországon, hiszen Albert király és V. László is ebből a nemzetségből származott. Háborúskodott is és támogatta az összeesküvő urakat, de nem sokra ment Mátyás ellen. Kénytelen volt belenyugodni, hogy egyhamar nem lesz király Magyarországon. De ha már király nem lehet, valamit mégiscsak keresni akart az ügyleten: csak 80 000 arany váltságdíj ellenében volt hajlandó visszaszolgáltatni a Szent Koronát. Hunyadi Mátyás pedig fizetett, jobban megérte neki így, mint esetleg évekig tartó háborúskodásba bonyolódni. Volt elég baja amúgy is, uralkodása kezdetén…

Bonfini így írt a korona megérkezéséről: „A követek közhírré teszik s szerte kihirdetik, hogy mindazoknak, akik a most visszaszerzett szent korona iránt áhítattal és tisztelettel viseltetnek, Sopronban három napon át nyílt alkalom adatik arra, hogy lássák és felismerjék. A szomszédos városokból és falvakból megszámlálhatatlan sokaság hömpölygött áhítatos szeretettel; megnézte, felismerte és mélységes tisztelettel hódolt előtte. Azután Budára vitték s a várban helyezték el.”

De még a koronázás sem lehetett Mátyás igazi örömünnep. Alig néhány héttel a koronázás előtt, február végén felesége Podjebrád Katalin fiút szült neki. A gyermek azonban nem élt sokáig, s anyja is követte őt március 8-án. A halálesetek miatt az is felmerült, hogy elhalasztják az előre meghirdetett koronázást. 

Azonban Mátyás ezúttal is kemény és makacs volt. Le akarta zárni uralkodásának kezdeti, zavaros időszakát, hogy uralkodása minden értelemben törvényes legyen. 

„Mátyás király… Különös, rejtelmes és mégis: derűsen és édesen zengő visszhangja van ennek a két szónak a magyar ember lelkivilágában. Mintha még ma is inkább a népmese Hunyadi Mátyása élne bennünk, mint a „történelemé”. De csak kevesen tudják, hogy a népmese Mátyása — az igazi.” (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Mátyás király).

 

Források: PaprikaBlog; Wikipédia; Bánlaky József – A magyar nemzet hadtörténelme; Rubicon.hu; Tortenelemszoba.lapunk.hu.

Borítókép: Tornyai Tibor – Mátyás király koronázása ( részlet).

Új hozzászólás