Bezzeg máskor nem így vót...

Tóth Margit írta 2021. 04. 01., cs - 21:39 időpontban

Na szóval Április egy, elseje- élve a hagyományaival a sok móka, tréfa, bolondságaival, ma minden elnézendő, aki hiszi, aki nem szíve  joga.

Na szóval:

Uram bocsá’, Uram bocsá’, ha engedelmed nélkül szóra nyítám ajkamot. Te tudod a legjobban  hányszor  de hányszor csatáztam melletted, vót amikor ellened s kértem bűnbocsánatodot. Te tudod a legjobban nem vagyok sem túlbuzgó hívő, sem istentagadó.  Csak mindent mértékkel. Szeretem a tiszta nyílegyenes utakot, még akkor es, ha  nagy süketül fejjel megyek a falnak- Na és? Legalább egy darabocska üdeig  hejire rakja elkóválygott, bolyongó eszemet.

Na szóval:

Közeledik Húsvét ünnepe. Bezzeg máskor nem így vót, egyhelyben topogok, nincs se függönymosás, sem ablakpucolás, se főzés, se sütés, tologatom napomot, tologatom dógomot, tologatom  ejsze a hitemet es. Mit tehetnék más egyebet, emlékeimhez menekülök:

- Húsvét ünnepe nagy ünnep vót nálunk. Olyankor az én jó szüleim  künt, bent mindenhol az életben, mint a patikában- meszeltek, mostak, vasaltak,  sikáltak, tapasztottak,  bent a házban, künt az estállóban, elől és a hátsó udvarban- mindenhol. Hevült a kemence, sült a kenyér, a kalács, főtt a töltött káposzta, a tyúkhúsleves. Ez a takarítási, főzési, sütési felfordulás leánkaként nem igen  vót kedvemre való a dolog mián,  főként amikor azt a behemót nagy konyhaszekrényt, sze nagy kicsiként fel sem értem a sok fiókjával együtt nekem kellett rendbe tennem.

- Lelkem, leánkám, ne duzzogj, - így az én jó anyám, rend a lelke mindennek, ilyenkor nem csak a házban, künt, estállóban,  a lelkünkben és nagy takarítást végzünk. Akkor nem, ma már megértettem szokásait, szovait. 

Tovébb folytatnám emlékképeim...

- Húsvét első napján, vasárnap a harmadik harangszóra az én jó anyám fogta a kezecskémet és mentünk a templomba. Másodnapján, már kora reggeltől ajtó, ablak, kapu nyítva, kitárva, s dobbantás né’kül  es bejöhetett az akárki  locsoló- Nálunk osztáng heje nincs,  beringlizni a kaput, nehogy megmerjétek próbálni!!! - így az én csökönyös apám - Az egyházi ünnepek közül  Húsvét volt  kedvenc ünnepe, igaz nem járt el locsolni sze én kései gyermekként születvén Ő már benne vót a korban, de a locsolókot jaszt szívesen fogadta, várta, leültette, megkínálta - Hát még én az enyémeit,  hóhó, arról nem es jó beszélni.De ez hadd maradjon az én titkom.

Na és ma?:

Keresztények nem keresztények, hívők nem hívők, emberek, jómagammal együtt - ájtatoskodunk. Lapozgassuk a Bibliát, imádkozunk, sze mi mindig is  önmagunk vagyunk, na persze tisztelet a kivétel,  kifele mutogatunk, hetek óta már a csapból es Húsvét ünnepe, ünneplése, Jézus keresztre feszítése érettünk,   folyik - És itt jön a lényeg, amitől megromlott, elfajult, fajtalan életet él ez a  mai világ. Bocsáss meg nekem Április,  s Irgalmatos Isten, -  még a kulcslyukot es bédugjuk. Úgy teszünk, mintha süketek, vakok vónánk, se nem látunk, se nem hallunk, oszt nyomhatják a csengőt, akár a kaputelefont, akár döngethetik kapudot, kerítésed  palánkját, verhetik ajtótod - Ide osztáng locsoló bé nem - ki van zárva!!! - Vagy talán nem így van? - ha tévedtem, megkövetek minden érintettet.

Na ez a mai Húsvét képe. Hogy ennek osztáng merre felé csavarodik az vége - annak csak ki más, mint a Jóisten a megmondhatója, tudója.  

Mégis - mégis mondogatom magamnak, nem senki másnak, senki emberfiának: - Se hited, se reménységed, se emberségedet soha ne add fel, talántán ki tudja  lehet igaz, talán nem, de még minden jó, szép és tiszta  megeshet  akárcsak a mű tündérmeséinkben.

Na szóval: -  Végezetül gondolataimnak: 

Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor  Jézus a Gecsemá- né  kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik, ezt cselekedjétek az én  emlékezetemre” - (Lukács 22, 19B.)- Ámen.

Vértezd fel lelkedet ilyenképpen, jófelé terelgetvén  először   is  tenmagamét, és ünnepeld mélységes alázattal, tisztán, Húsvétnak első és LOCSOLÓ NAPJÁT ES!!! . Nyisd meg a szívedet, ne zárd be jaszt a Mi Urunk, Jézuskrisztus és  embertársaid előtt!- Ámen!

 

A borítókép Zoltán Suhaj festőművész  festménye, The Last Supper- Frame

Hozzászólások

Cserr Tünde

2021. 04. 02., p - 11:03

Pont ezt az útat járom én is keservesen, de hittel. Olvasva önt így már bíztatóbb az út, már nem vagyok egyedül. Áldott ünnepet kívánok lélekben, testben, közösségben innen a Kárpátmedence legkeletibb csücskéből Haromszékről!

Új hozzászólás