Miért hallgat Isten a pandémia idején?

Pók Katalin írta 2021. 04. 03., szo - 10:45 időpontban

Már az elején tisztázzuk, hogy az ördög a békétlenségben, háborúban, pusztításban érdekelt. Ugyanakkor Isten a béke és örömszerző, a szeretet istene, aki a gyógyulásunkat akarja. Miért hal meg ennyi ember?  Isten, magára hagyta a világot, vagy mi hagytuk el őt? Nyilvánvalóan ez utóbbi egyértelmű korunk állapotait és ideológiáit látva. A hittől való eltévelyedés olyan mértékű, hogy a bibliai számtalan bizonyíték ellenére, Isten mindenhatóságát is megkérdőjelezik egyes gondolkodók, mintha ő a bajok idején csak tehetetlen szemlélő lenne.

 

Jézus beavatkozik a természeti törvényekbe

Jézus tanítóévei alatt folyamatosan gyógyított. Erről azt mondta „a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van” (Ján14,9-10). E szerint a gyógyítás Isten munkája, mert Isten cselekszik, „Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött” (Ján6,38). Mi ebben az ember része? Ő csak él, eszik, iszik, dolgozik, családot alapít, teszi az élet dolgait, és váratlanul rátörnek betegségek, amiben ő vétlen? Talán a rendszer hibája, Isten teremtett egy olyan világot, amiben az ember vétlen áldozat? A mai liberális posztmodern világban ezzel a véleménnyel is találkozunk, főként liberális teológusok munkáiban, ahol rendszerhiba, a teremtés anomáliája az emberi szenvedés. E szerint Isten káoszt teremtett és ő is csak sajnálkozva nézi a szenvedő embert. Szerintük Isten nem avatkozik be, ő sem tudja megváltoztatni a természeti törvényeket. Az Ószövetség ezzel szemben azt mondja, „meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi a sebeiket” (Zsolt146-147,3). Ugyanez az Újszövetségben: „Az Úr lelke van rajtam, mert fölkent engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást” (Luk4,18-19).

Láthatjuk, hogy a Biblia a liberális toposzok ellenkezőjét mondja az Ószövetségtől kezdve, Jézus meg egyenesen cselekszi, tehát nagyon is beavatkozik a természeti törvényekbe. Ugyanezt teszik apostolai és a mai főként karizmatikus pünkösdi gyógyítók, ahol a vakok látnak, a süketek hallanak, a bénák járnak, főként afrikai missziós területeken, ahol a hit még elementáris, élő. Érdemes elolvasni Heidi Baker: Akiket szorongat a szeretet című munkáját, aki részletesen leírja Afrikában végzett gyógyításait, itt ebben a hitetlen században. Gyülekezeti találkozókon előre hívta a vakokat, máskor a süketeket, a bénákat és az emberek szeme láttára Isten nevére meggyógyultak. Ennek következtében ezrével tértek meg és jöttek létre újabb keresztény gyülekezetek. 

 

Mit tett az ószövetségi ember?

Ha valami nagy baj ütötte fel a fejét, az Ószövetség prófétái megtérésre biztattak. Az emberek pedig hamut szórtak a fejükre, szent böjtöt hirdettek, és rendületlenül imádkoztak, míg Isten meg nem hallgatta őket. Ninive lakossága hitt a prófétának, és megmenekült, mert böjtöt, megtérést, imádságot kezdett és végre is hajtotta. 

Egyszerű a megoldás és mindig ugyanaz a Bibliában. Az Ószövetségben ezt olvashatjuk:

„Szolgáljátok tehát az Urat, a ti Isteneteket, akkor megáldom kenyeredet és vizedet. Távol tartom tőled a betegséget.” (Kiv23,25)

 

Mit kellene tennünk? 

Istent száműztük az életünkből, a XX.-XXI. században, eluralkodott az ateizmus, növekedett az ember gőgje a technikai fejlődéssel. Azt kezdte hinni, hogy Isten nélkül mindent megoldhat, elbizakodott, ám egy ilyen járvány ráébreszti kicsinységére. 

Feladatunk a visszatérés Istenhez, az Evangélium öröméhez, Isten tárt karokkal vár bennünket. Az Egyház és mindannyian Krisztus teste vagyunk. „Ti Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai” (1Kor12,27). Annak az Istennek, aki csodákat tett, lecsendesítette a tengert, meggyógyította a betegeket, feltámasztotta a halottakat. Miután megalapította az Eucharisztiát és az Egyházat, a szövetség ládája okafogyottá vált, nem is véletlen, hogy eltűnt. Az isteni jelenlét, az isteni szentség ugyanis, az Egyházba költözött, ott van jelen az Oltáriszentségben. 

Ki kellene vinni az Oltáriszentséget az utcákra, a terekre, a kórházakba. Növelni lehetne a Szentségimádás óráinak számát. 

Legelőször azonban egy általános szent böjtöt kellene hirdetni ebben a járványos időben, és közös imádkozásra hívni. Ez utóbbiban vannak is jó kezdeményezések. 

Ezen kívül keresztutat járni, mindezekkel megfékezni a járványt. 

Az istennek felszentelt szolgáknak pedig leborulva kellene imádkozniuk az üres templomban, a járvány megszűnéséért. 

Isten mindenható, és ma is csodatévő hatalommal rendelkezik, csak kérnünk kell. Ebben persze első az önvizsgálat, a bűnöktől való megszabadulás. A világ azonban Isten törvényei nélkül él, a szabadosság állapotában. De hátha kevesek imádsága is számít, ahogy a kevés igaz miatt Isten hajlandó megmenteni a világot az Írás szerint.  

A betegségről máshol:

„Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett Ászának a lába és a betegsége egyre súlyosbodott. Ám betegségében sem az Úrhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz.” (2Krón16,12)

Vajon megtanultuk e már, hogy az Úrhoz forduljunk, ne csak az orvosokhoz?

Új hozzászólás