Aki nem engedett az „ötvenhatból”

Cabe Ferrant írta 2021. 04. 07., sze - 05:48 időpontban

A kép ismerős lehet mindenkinek. Az 1956-os forradalom egyik áldozata fekszik magányosan, elhagyatottan az őszi avaron. De van egy kis hiba. A hely és az idő. A New York-i Alley Pond Parkban 1959. november 25-én holtan találták Povl Bang-Jensen dán diplomatát.  Alig múlt ötven esztendős… Koppenhágában született, 1909. április 6-án.

A három napja eltűnt diplomata frissen borotváltan hevert az avarban, jobb halántékán golyó ütötte seb, jobb keze mellett fegyver. 

Tiszta ügy – mondhatták a helyi nyomozók – nemrégiben veszítette el az állását, kétségbeesésében öngyilkosságot követett el. Az idősödő, középkorú férfiak gyakran beleroppannak az ilyesmibe…

A holttestet három napon belül elhamvasztották. Annak ellenére, hogy kételyek merültek fel a boncolás során. Gyanús, idegen anyag jelenléte  a gyomorban… Tán ezért is volt annyira sürgős az a hamvasztás. 

Csak az urnát adták át a családnak. Az FBI lezárta a nyomozást. Kérem, tiszta sor, öngyilkosság történt, nem kell itt nyomozás pocsékolni az adófizetők pénzét!

Csak éppen… 

Aki ismerte Bang-Jensent mind tudta róla, hogy balkezes volt. Az pedig statisztikai tény – bár szomorú tény -, ha egy balkezes ember öngyilkossági szándékkal fegyvert emel magára, azt az ügyesebb bal kezével teszi. 

És miért is távolították el Povl Bang-Jensent az állásából? Dag Hammarskjöld az ENSZ akkori főtitkára fegyelmi eljárást indított ellene, mert nem volt hajlandó bizonyos iratokat kiadni. Szavatartó emberként ragaszkodott ahhoz, hogy – ígéretéhez híven - nem hozza nyilvánosságra a „magyar ügyben” tanúskodó személyek névsorát. Az 1956-os forradalomról tanúskodó emigránsok közül ugyanis nagyon sokan tartottak attól, hogy őket magukat, de még inkább itthon maradt családjaikat retorziók érhetik, ha kiderül, hogy a Szovjetunió és a magyarországi Kádár-kormány számára kellemetlen igazságokat szellőztettek. 

Bang-Jensen, aki nem tudott magyarul, így tolmács útján tárgyalt a magyar tanúkkal, ha kérték, minden esetben személyes garanciát vállalt arra, hogy a vallomást tevő személye titokban marad. 

Talán ő volt az egyetlen az ENSZ-ben, aki komolyan vette akkoriban az úgynevezett „magyar ügyet”. Rendületlenül napirenden tartották ugyan, bizottságok dolgoztak rajta, de azt mindenki nagyon jól tudja, hogy ha egy hivatali szervezetben valójában nem kívánunk foglalkozni valamivel, ha egy ügyet – nem túl feltűnően - el akarunk altatni, akkor annak a legjobb módja a heves látszattevékenység. 

Bizottságolunk, ülésezünk, fel- és leiratokat gyártunk, amíg papírba nem fullad az egész..Az úgynevezett szabad világnak és vezető hatalmának, az Egyesült Államoknak ekkoriban nagyon nem volt kedve a szovjet „tigris” bajuszát cibálni. Ott volt ugye a szuezi válság… 

És a Szputnyik-1. Az első, a világűrbe feljuttatott, műhold fellövésével megszűnt Amerika sebezhetetlenségének mítosza. Aki ugyanis oda fel tud juttatni egy ekkora tárgyat, az egy másik kontinensre is képes eljuttatni egy hasonlót. Azaz ha atomrobbanófejet szerelnek az oroszok egy rakétára, az észak-amerikai nagyvárosok megnézhetik magukat. 

Kémek, sajnos, nemcsak az izgalmas James Bond filmekben vannak, melyekben Őfelsége legyőzhetetlen titkosügynöke – két csinos hölgy között – a szabad világot is megmenti a sátánnál is gonoszabb Szovjetuniótól. A rossznyelvek szerint az ötvenes években a KGB legnagyobb központja – természetesen a moszkvai után – a New York-i ENSZ székházban működött. Az ENSZ főtitkáráról, Hammarskjöldről azt rebesgették, hogy homoszexuális. Az ilyesmi pedig büntetendő cselekménynek számított akkoriban… 

Talán nem is olyan elvetemült összeesküvéselmélet feltételezni, hogy megzsarolták. Vagy éppen finoman figyelmeztették, hogy zsarolható, még akkor is, ha szexuális beállítottságára vonatkozó feltételezések nem igazak. És nemsokára jön az új ENSZ főtitkárválasztás… Az a Bang-Jensen meg mit ugrál? Nem elég, hogy valódi tanúkat, valódi bizonyítékokat kapart elő a „magyar ügyben”, de még parírozni sem hajlandó, nem működik együtt. Oda se bagózik a figyelmeztetésekre… Csinálni kell vele valamit.

Az USA, az ENSZ 1956-ban is csak hitegette a budapesti és magyar városok utcáin vérző és eleső forradalmárokat. A forradalom már rég véget ért, leverték. Az oroszok és bábjaik az urak Magyarországon. El kéne már felejteni az egészet… 

Lehet kicsit kellemetlenkedni még az nekik, de tenni ellenük? A magyarokért? Egyáltalán, hol a bánatba van az a Magyarország?

Bang-Jensen a visszaemlékezések szerint egyáltalán nem volt buta ember. Ellenkezőleg nagyon is intelligensnek tartották, kiváló jogásznak. 

„(…)gyakran lehengerelte az embereket. Igazából nem is lehetett vele vitázni. Ez bizonyos neheztelést keltett azokban az emberekben, akik beszéltek vele. Túl okos volt és egy diplomatának nem kell túl okosnak lennie. Ezzel aztán jó sok ellenséget szerzett magának.” - Erling Bjöl politológus.

De volt egy óriási „hibája”. A gerince, a hátában. A hajlíthatatlansága. A becsületességet pedig koronként így díjazzák…

Magyarországon posztumusz kitüntetést kapott. A 301-es parcellában fejfát állítottak emlékére. A XI. kerületben, Sasadon, a Sasad Liget lakóparkban utcát neveztek el róla. A Corvin közben emléktáblát helyeztek el tiszteletére.

Csak még egy érdekesség a végére. Göncz Árpád, mikor köztársasági elnökként Dániában járt, meg akarta koszorúzni a sírját. Akkor derült ki, hogy a sírhely bérlete lejárt és a „hatóságok” nem engedték azt meghosszabbítani. A sírhelyet megszüntették. A koszorút a magyar köztársasági elnök végül Povl Bang-Jensen szülei sírján helyezte el.

Aki nem engedett az „ötvenhatból”
Emléktáblája a Corvin közben.

 

Források: Wikipédia; Index.hu; Alfahir.hu; Refdunantul.hu; Nagy András: A Bang-Jensen ügy; Bo Lidegaard: A legmagasabb ár.

A borítóképen Povl Bang-Jensen megtalált holtteste New Yorkban. Fotó: Rolls Press/Popperfoto/Getty Images (Index.hu).

Új hozzászólás