Nekünk Mohács kell?

-Ady Endre születésének évfordulóján-

Ady versének címét több esetben szokták idézni, amikor a magyarság összetartásának hiányát emlegetik. Főként arra utalva, hogy a nemzetünknek mindig egy súlyos vereség kellett ahhoz, hogy a nagy bajban össze tudjon fogni. 

Az igazat megvallva maga a vers példamondata is sántít, mert nekünk magyaroknak a mohácsi vereség is kevés volt, hogy egységes erőként szálljunk szembe az oszmán hódítóval. Pedig nem csupán a vereséget, de a török megszállást is elkerülhettük volna talán, ha akkor egyként áll ki a hazánk. 

Ady tévedett. 

Jött a tatár, a török, a Habsburg-iga, Trianon, a német megszállás és a Magyarországot gyarmatként kezelő szovjet, de a magyar mégis megmaradt!

Van bennünk egy kiirthatatlan tulajdonság, hogy képesek vagyunk a falig hátrálni - ám mikor mindenki azt gondolná, hogy ott is maradunk - onnan veszünk lendületet és visszatámadunk. 

Egyenes jellemmel, erős szándékkal.  

Azt hiszem, hogy mostanában is így vagyunk, s ehhez nem kell Mohács vagy Trianon!

Sokszor leírtam már, hogy összefogni nem mindenkivel lehet, mert van, akiknek a bajban is fontosabb az egyéni és pártambíció, mint ami a nemzetnek jó. Velük nincs mit tennünk, el kell őket engednünk és nélkülük kell cselekednünk!

Ez az egyetlen járható utunk, legalábbis én így gondolom…

Ady Endre, amiben viszont igazad volt:

„Az élet szent okból élni akar

S ha Magyarországra dob ki valakit

Annak százszorta kell akarni.” 

Minden ellenszélben, ezért teszünk, ezért munkálkodunk!

Zetényi-Csukás Ferenc