Mansfeld Péter kivégzése

Cabe Ferrant írta 2022. 03. 21., h - 20:27 időpontban

Budapesten, 1959. március 21-én végezték ki Mansfeld Péter vasesztergályos szakmunkástanulót. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa 1959. március 19-én mondta ki az ítéletet. Mansfeld Péter akkor 18 esztendős és kilenc napos volt. Kivégzése napján: 18 éves és 11 napos.

„Az ítélet-végrehajtó és segédei a kivégzést 9 óra 22 perckor megkezdték, és annak befejezését a tanács elnökének jelentették. A haláltusa tizenhárom percig tartott. Az orvosok csak 9 óra 35 perckor jelentették, hogy Mansfeld Péter elítélt szíve megszűnt dobogni.” - Stefka István - Az ítélet végrehajtható (Magyar Nemzet; 2003. március 21)

De miért is került bíróság elé?

"A forradalom idején a Szabó János ("Szabó bácsi") vezette Széna téri ellenálló csoporthoz csatlakozott. Először el akarták küldeni, mert túl fiatalnak találták, aztán mégis ő lett a csoport egyik gépkocsis összekötője, bár jogosítványa életkorából adódóan nem volt.

November 4-e estéig maradt az ellenállókkal. Ezután fegyvereket gyűjtött össze (egy részüket Piros László volt belügyminiszter villájából), hogy elrejtse és újra elővegye őket, ha ismét kitör a forradalom." (Wikipédia)

A periratban ez áll: „A következő két évben az illegalitás világában élt, kisebb bűncselekmények sorozatát hajtva végre. A MOM-ból és előző munkahelyéről szerszámokat, egyéb tárgyakat tulajdonított el. Később Zachorecz József nevű barátjával folytatták a lopásokat. Egy autó ellopását követően október 4-én elfogták, de megszökött a rendőrségről. Újabb lopások, majd három és fél hónapos vizsgálati fogság következett. Valószínűleg a börtönélmények hatására lett a kommunista rendszer elszánt ellensége. 1958. január 29-én egy év börtönre ítélték, de a büntetést három évre felfüggesztették.

Február 15-én három évvel idősebb barátjával, Blaski Józseffel elhatározták, hogy együtt kezdenek akciókba. Lopott autókkal végrehajtott, fegyveres rablótámadásokkal akartak pénzt szerezni. Később csatlakozott hozzájuk Mansfeld másik barátja, Bóna Rezső segédmunkás, az ő barátja, Furka László ipari tanuló és a Mansfeldnél két évvel fiatalabb tanuló, Egei Attila. A vezéregyéniségek Blaski és Mansfeld voltak.”

Továbbá: "február 17-én az Árvácska utcai osztrák követség előtt szolgálatot teljesítő Vekerdi Elek rendőr törzsőrmestert lefegyverezték, betuszkolták az „autójukba” és elvették az igazolványait. Bár felmerült, hogy likvidálják, bántatlanul elengedték a Ságvári-ligetnél, csak azzal fenyegették, hogy ha felismerésükről jelentést tesz, akkor megölik.

Másnap az akciók folytatásához hiányzott a kedvező alkalom. A Marx térnél veszélybe kerültek, motoros rendőrök igazoltatni akarták őket. A fiatalok tüzelésre készültek, miközben a volánnál ülő Mansfeld teljes sebességre kapcsolt, s mivel az üldözőket sikerült lerázni, nem került sor fegyverhasználatra.

[…]

A két gyilkossági kísérlet közül csak egyik bizonyítására tehettek kísérletet. Vekerdi Elek törzsőrmester tanú azonban a legkevésbé sem igazolta a vádat: „arról nem volt szó, hogy engem megölnek. [Blaski] még azt is mondotta, hogy nem lesz bántódásom. [...] A vádlottak kihívó magatartást nem tanúsítottak. [...] Blaski cigarettával is megkínált engem." - Eörsi László - Mansfeld Péter és kultusza.

Mansfeld Péter kivégzése
"Hullócsillag" - Melocco Miklós 2007-es alkotása, Mansfeld Péter szobra budai Szabó Ilonka utcában. Fotó: Thaler Tamás

Remélem semmit, sem hagytam ki a „bűnlajstromból”. Azt hiszem, a fenti cselekedetek többségéért a világ egyetlen országában, rendszerében sem jár állami kitüntetés. De jelen esetben nem ez a lényeg. Még az sem, hogy ezekért a viszonylag csekély súlyú „bűncselekményekért” halálra ítélték a tizenéves fiatalembert. Bár már ez is elég durva…

„Mansfeld az utolsó szó jogán nagy részben megváltoztatta addigi vallomásait, és a halálos ítéletének kihirdetése után kegyelmet és perújrafelvételt kért. (Blaskinál megmaradt az életfogytiglan.) A népbírósági tanács azonban egyhangúlag nem ajánlotta kegyelemre.” - Eörsi László - Mansfeld Péter és kultusza.

Nem volt irgalom.

Az orvosszakértő – mert kellett ilyesmi is, kérem, elvégre fő a törvényesség! – véleménye szerint:

„Mansfeld Péter a hozzá intézett kérdésekre közölte, hogy 1941. március 10-én Budapesten született, anyja Esthó Mária. Szervezkedés kezdeményezése és vezetése miatt folyt ellene eljárás. Teljesen egészségesnek érzi magát, érzékcsalódásokról vagy téves eszmékről nem tesz említést, rákérdezés után sem. Pirospozsgás fiatal férfi, testi és szellemi vizsgálattal semmiféle kóros eltérés nem észlelhető. Véleményem szerint a 18 éves Mansfeld Péter nem elmebeteg, nem szenved olyan megbetegedésben, mely miatt ítélet rajta végrehajtható ne volna.” – Csaladhalo.hu: A forradalom legkisebb hőse – Mansfeld Péter története

Elvégeztetett.

Hogy miért volt olyan fontos ez az ítélet? Talán, mert a fiatalember dacolni mert a bírókkal, a rendszerrel. Talán példát akartak statuálni, hogy senki sem „úszhatja” meg.

A legdurvább, legrémisztőbb a történetben az a bizonyos 13 perc. A kivégzést 9. óra 22 perckor kezdték meg és tizenhárom perccel később, 9.35-kor jelentették a halál beálltát.

Nem szeretnék most naturalisztikus leírásokba bonyolódni. Elég annyi: megvan a módja, hogy a hóhér és segédjei pillanatok alatt – értendő ezen egy-két másodperc –, gyakorlatilag fájdalom nélkül, „átsegítsék” az elítéltet a másvilágra. Amennyire a leírásokból sikerült kiderítenem, ez a bizonyos „segítség” Mansfeld Péter esetében elmaradt. Hagyták szenvedni. „Különös kegyetlenséggel”.

A kivégzésen megjelentek szeme láttára. És meglehetősen sokan voltak jelen. Állítólag még rendőrtiszti iskola egy szakaszát kivezényelték. Tán, hogy láthassák: így végez a rendszer az ellenségeivel. Láthatták.

Aztán eltelt sok-sok év. Rendszert váltottunk. Mansfeld Péter hozzátartozói megkeresték az ügyészséget a halálos ítéletet kérő ügyész ügyében. Amennyire tudom, keresetüket azzal utasították el, hogy az ügyész a korabeli viszonyok között törvényesen járt el. Utólag, a mai megváltozott világban felelősségre vonása, esetleges elmarasztalása nem lenne törvényes, de még igazságos sem.

Amikor erről olvastam, megvakartam a fejem: Hát… Tudja a bánat. Valahogy az jutott eszembe, hogy a 2. világháborúban, a vészkorszak idején, az akkori viszonyoknak, törvényeknek megfelelően küldtek halálba embereket egyesek. Azokat a bűnösöket meg lehetett büntetni utólag.

A Mansfeld-ügy szereplői meg, érdemeik elismerése mellett, nyugdíjba vonulhattak. Olykor egész szép javadalmazással. És tán még ma is élnek… Vagy a Túlvilági Bíró előtt adhattak számot tetteikről.

 

 

Források: Wikipédia; Rev.hu; Népszabadság, 2002 október 22.; Csaladhalo.hu; Hirado.hu; Mno.hu; Nlcafe.hu; Országos Széchényi Könyvtár 1956-os Intézet és Oral History Archívum; Bencsik Péter - A Mansfeld-ügy jogi háttere;

A borítóképen Mansfeld Péter, aki 15 évesen részt vett az 1956-os szabadságharcban a Széna téren, fotó: MTI.

Új hozzászólás