Gyümölcsoltó Boldogasszony napján ...

Zetényi-Csukás… írta 2022. 03. 25., p - 18:52 időpontban

Nem először s tán' nem utoljára osztom meg szerény és alázatos írásomat, hogy a férfiember meg ne feledkezzen kötelességéről, a nő meg kikövetelje, ami neki jár. Akár többször is! Mert, ami jár, az jár! 🙂

Isten éltesse a Hölgyeket!

MÁRCIUS HUSZONÖTÖDIKÉN: GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY NAPJÁN

 

- A férfi férfi legyen, a nő meg nő!-

Pelyhedző állú legényként, már-már megfordultam a szoknyák után, amikor egyszer Bóta apó magához hívott:

- Ugye szépek a lyányok, Fiam?

Magamat megszégyellve, nagyot nyelve csak bólintani tudtam.

- Ej, ne restelkedj, az lenne a baj, ha nem tetsződnének neked! Így van ez jól Öcsém!

Néztem én az Öreg görbe mutatóujját, de az istenért’ sem tudtam, hogy hová akar kilyukadni az idős:

- A test dolgait, bizonyosan elmondták neked az idősebb fiúk, de a női lélekről, ugye nem beszéltetek?

Tétován néztem szét és széttártam a kezem, miközben Bóta apó folytatta, amit megkezdett:

- A nők sokkal finomabb szívűek, mint a férfiak. Kéredzkedj hozzájuk, szeresd őket, de egyet ne feledj!

Jómagam, már inkább megmenekülni akartam szégyenlősségem miatti szorult helyzetemből, ám az Öreg addig nem engedett, amíg végig nem mondta a mondókáját:

- Úgy szeresd a lyányt vagy majd az asszonyt, hogy ne árts neki a nagy héveddel, s éppen annyi fájdalmat ejts szívén, amennyit édesanyádnak, húgodnak, nővérednél ejtenél! A nőt szeretni kell és akkor ő, viszont szeret! Adjál meg neki mindent, amit ember megtehet!

Bóta apótól megpirosodott arccal és fura érzésekkel távoztam. Értettem is, amit mondott, meg nem is! Még néhány tavasznak kellett eltelnie, hogy végre megérthessem bölcs szavait, amit a nőről, a női lélekről tanított nekem…

RÉGI EMLÉK…

Szombat délelőtt az izsáki földút melletti ivóban álltak meg az emberek, hogy a másnapi vásárt átbeszélhessék, s biza, ha már ott voltak, néhány icce bor és egy-egy bögre meleg kávé is segítette ebbéli szándékukat. Szó került ott mindenről; a tudományokról, a régi világról és még arról is - ami a szemérmes lányok, asszonyok fülének nem való - úgymond, a férfidolgokról!

Persze, elhangzottak ott olyanok, amelynek ha a fele igaz lenne, akkor tán a világon egyetlen boldogtalan asszony sem élne. Bizony ez volt az a téma, amelyben minden gazda otthon volt!

Miután egymásnak bebizonyították nagy-nagy férfiasságukat, felhajtottak még egy pohárral a sárfehér borból, vagy az addigra langyos kávéból. Hittek is meg nem is a másiknak, de úgy voltak vele, hogyha az ő vadabbnál vadabb állításait elhiszik, úgy ők is ezt a másikkal megteszik.

Egyedül a társaság nagy öregje, Bóta apó nem szólt, ám a végére minden szempár reá szegeződött. Nagyot szítt a pipájából, gombolt egyet a lajbiján, oszt odamondott a nálánál ifjabbaknak:

- A húszéves legény hajszolja a szerelmet és a gyönyört, a harmincéves már kezdi érteni, a negyvenéves majdnem érti már, az ötvenéves kicsi híján megszerzi tudást, a hatvanas meg magától jön rá!

A népes társaságból, csak István a fiatal csikós merte az időst tovább kérdezni:

- Oszt Bátyám, kend így a hatvanon felül, hogyan van ezzel az üggyel?

Bóta apó a feje búbjára tolta fel a kalapját, s szépen lassan a kiskanalával kikanalazta a cukrot a kávés bögréjéből, majd utána válaszolt meg a legénynek:

- Így, Öcsém! Így! A nők a sírig tudják bírni a szerelem gyönyöreit, mi férfiak meg fele addig. Meg kell a nőt becsülni! Nem csupán a testét, de a lelkét is. Ezért mondom én néktek, hogy ugyan a kávéskanalat a kávé megkeverésére adta a korcsmáros, nem a cukor lassú kikanalazására, de én még a kiskanálról a cukrot is egyszer-egyszer lenyalom. Én az életem minden percét megköszönöm a Jóistennek, hogy az asszonyomat mellém rendelte! Ti meg, ne csak a szeretőt lássátok a nőben, hanem az anyát és a születendő kisleányotokat! Hát, így legyetek, legények!

Nagy csend lett az izsáki homokon. Egyszerre hallgattak el a szerelem és gyönyör tudósai, szívcsábászai, és a lepedő állítólagos mesterei. Egymásra néztek és szedelőzködtek, tán még meg is szégyellették magukat, úgy indultak hazafelé.

S láss csodát!

Ahogyan a korcsmáros az ivója ablakán utánuk nézett, azt látta, hogy a legények a mezőről virágot tépnek. Virágot téptek, hogy azt az asszonyuknak vigyék meg.

Bóta apó is röviddel ezután betette maga után az ajtót és zsebéből felesége fényképét vette elő.

Ott guggoltam 12-13 évesen a pajta mögött megbújva, az egész férfi-beszélgetést kihallgatva - értve is, meg nem is azt - láttam, ahogyan az idős férfi az asszonya fényképét majd’ ötvenévnyi házasság után is szeretettel megcsókolja, és egy vörös rózsaszálat vesz ki a lajbija legbelsőbb zsebéből.

Gyümölcsoltó Boldogasszony napja volt, ezen az egykori, gyönyörű tavaszi napon...

A Hölgyeknek kézcsókom, az Uraknak erős kézszorításom!

Vigyázzunk/ vigyázzatok egymásra, mert egymás nélkül sem örömünk, sem bánatunk! Férfi és nő. Egymás nélkül nem vagyunk...

 

 

Zetényi-Csukás Ferenc

Új hozzászólás