oszmán

A törökök 1526 nyarán nagy sereggel vonultak Magyarország ellen. A szultán szinte ellenállás nélkül vonult be magyar területre. A sereg nagyobb részét Pargali Ibrahim vezetésével Pétervárad ellen küldték. A többi török egység (15-20 ezer fő) Újlak ellen vonult. A Duna felől a török sajkák is körbevették az erősséget és a szárazföldi ütegekkel együtt folyamatosan ágyúzták a várat...

1523 augusztusának elején Ferhád boszniai pasa és Báli nándorfehérvári bég mintegy 12.000 főnyi serege a Szerémségre tört, pusztított, majd Rednek várának bevételére indult. A magyar és rác határvédő katonáknak, Tomori Pál távollétében, Bárdy István volt a kapitánya. Rednek alatt csaptak le a törökökre augusztus 6-án. A harc másnapig tartott három helyszínen, Rednek, Szávaszentdemeter és Nagyolaszi mellett...

A hirtelen birodalommá váló oszmán-török állam hazánkat fenyegető veszélye Zsigmond király uralkodása (1387–1437) idején tudatosult a Magyar Királyság vezetésében. Az 1396-os nikápolyi vereségig, melyben a magyarok mellett nemzetközi erők is részt vettek, még hihetőnek tűnt a török kiverése a Balkánról, később azonban a magyar állam tartós védekezésre készült fel a törökkel szemben, végvárrendszer és ütközőállamok kiépítésével, valamint rövid hatótávolságú hadjáratokkal...

Az egy hónapja tartó ostrom alatt Ahmed másodvezér csapatai romhalmazt csináltak a temesvári várból. A nagy melegben kiszáradtak a várat övező mocsarak, így közvetlen közelről is lehetett lőni a falakat. Losonczi - hiába kért - nem kapott segítséget sehonnan, mivel a neki szánt segélyeket Lippa parancsnoka, Bernardo de Aldana visszatartotta. Ennek, és a két főtiszt közti konfliktusnak az okait részletesen tárgyalja Molnár Dániel Márton: Losonczi és Aldana – Katonai koncepciók ütközése 1551-52-ben című tanulmánya. Árnyalja az Aldanáról kialakult egyoldalúan sötét képet, igyekszik rámutatni azokra a különbségekre, amelyek a két tisztet, a kétféle katonai felfogást jellemezték. Aldana nagytudású, alaposan felkészült, képzett spanyol tiszt volt, aki jól értett az ostromműveletekhez...

A körmendi csata a török és keresztény erők összecsapása volt 1664. július 26-27-én Körmend melletti Rába parton. A Szentgotthárdnál augusztus elején lezajlott ütközet előkészítője. Komoly jelentősséget a hadtörténelem nem tulajdonít neki, az összecsapás nem volt olyan nagy méretű, s mindkét fél számára csekély veszteséget hozott. Ellenben a török sereget továbbra is a Rába folyó másik partján tartották. A törökök célja az volt, hogy megszerezhessék a Rába átjáróit és így benyomulhassanak Ausztriába...

A tizenötéves háború második évében a Belgrádból előrenyomuló török sereg fő célja Győr, majd Bécs bevétele volt, amelyhez előbb a stratégiai fontosságú Tatát kellett megszereznie. Eközben megkezdődött Esztergom keresztény ostroma is, és ha a várat a nagyvezér felmenteni akarta, szintén Tata felé kellett vonulnia, amely a Tatai-árokban, a Vértes és a Gerecse között az egyetlen átkelőhelyet védte a mocsaras területen. A Paksi György által védett vár nem tartozott a komolyabb erősségek közé. Istvánffy Miklós szerint a védők létszáma 320 fő volt, ebből 170 magyar és 150 német. Illésházy István ellenben 60 lovast, 100 gyalogost és 50 németet tudott, és szerinte a kapitány épp egy nappal az ostrom kezdete előtt érkezett vissza az esztergomi táborból...

Szülejmán szultán 1543-as hadjárata során előbb a szlavóniai Valpót, majd Siklóst szállta meg. Pécsre is komoly ostrom várt volna, de kapitánya, Székely Lukács nem tartózkodott a várban, majd Siklós elestének hírére a püspök is elmenekült. Várallyay ugyan ellenállásra buzdította volna a lakosságot, de ők a megadáson gondolkodtak, ezért a püspök összecsomagolta a holmiját és elhagyta Pécset. Fehérvárra ment, ahol az öreg főpap elhunyt. Nem maradtak a káptalan papjai sem. A kivonuló apácákat Werbőczy Imre fosztogató katonái támadták meg és minden értéküktől megszabadították őket...

Jean-Louis Radouit de Souches tábornagy, a Dunától északra működő császári csapatok parancsnoka az előző évi győztes török hadjárat eredményeit 1664 tavaszán indított támadásával nagyrészt semmivé tette. Visszafoglalta Nyitrát, megverte a váradi pasát Zsarnócánál, Léva is a kezére került június közepén. Ez utóbbi veszteséget azonban a Porta nem engedhette meg. A nagyvezír, Köprülü Fazil Ahmed megbízta az újdonsült vilajet, Érsekújvár kormányzóját, Ali pasát, hogy Lévát foglalja vissza. A budai és egri vilajetek, valamint Ghica moldvai vajda seregei az esztergomi táborban gyülekeztek...

Nagy török flotta gyűlt össze az  albán parton, s mivel Velence hosszú háborúskodás után éppen békét kötött velük, nem volt aki a siker reményében szembe szállhatott volna velük az Adrián. Ennek megfelelően 1480 július 28-án átkeltek a tengeren és Otranto mellett partra szállt mintegy 18-20 ezer török Gedik Ahmed pasa vezetésével. Ostrom alá fogták a várost és a citadellát, amelyet mintegy 2000-ren védtek. A török 15 napos ostrom után győzelmet aratott, amelyet nagy mészárlással ünnepeltek meg.  Becslések szerit a városban és környékén 12 ezren haltak meg és 5000 embert rabszíjra fűztek...

 

A Nándorfehérvárral szoros viszonyban álló Zimony védelméről a horvát származású, derék Szkublics Markó gondoskodott 350 főnyi naszádossal és felfegyverzett városi polgárral; tűzérségi anyaga mindössze 3 hitvány tarackból állott, lőszere és élelme pedig alig néhány napra volt elegendő. A török irreguláris lovasság, az ide is előre küldött akindsik, akikhez Khoszrev szendrői pasa csapatai is csatlakoztak, június 25-én értek Nándorfehérvár alá...