Emlékezni mulaszthatatlan kötelesség...

Zetényi-Csukás… írta 2021. 01. 12., k - 12:01 időpontban

„A Jóisten megáldjon magyar hazám, a Jóisten megáldjon édesanyám!”

 

EMLÉKEZNI MULASZTHATATLAN KÖTELESSÉG!

 

-1943. január 12 - én kezdődött a második világháborúban a Vörös Hadsereg mindent elsöprő támadása a Don-kanyarban, ahol a 2. magyar hadsereg szívósan ellenállt, mikor útjára kélt a halál-

“Hideg van, fázom s a vállamon is átvérzett a nyomókötés. A hátamon „bornyú”, egyik kezemben a „dióverő” Mauser-puskám, a másikban az üres csajkám. Második napja nem ettem és a szomjamat is csak felforralt hólével csillapíthatom.

Halkan imádkozom, miközben felugatnak a katyúsák.

Egyszerre elnyom minden hangot a szirénazaj.

Megindult az orosz, nincs tovább.

Nem félem a halált.

Mellettem egy fiatal tüzérhadnagy sóhajt nagyot, arca meggyötört a lába elfagyott. Nincsen egy órája hátra, hogy végezzen vele a frissen kapott gyomorlövés. Szeme könnyes, hazagondol talán. Szelíden megsimogatom. Reám emeli tiszta kék szemét, nem lehet több 22-23 évesnél. Most ő nem tiszt, és én nem vagyok közlegény. 

Már senkit sem hibáztatok. Ha bűn az, hogy a bajtársaimmal harcolok, akkor bűnös vagyok.

Magyar vagyok.

Parancsot teljesítő magyar katona vagyok. 

Ha lenne más bűnöm is, azt most meggyónom Isten ege, és a véres Don-folyó felett. Rövid életemből mindössze ennyire telhetett.

Egy gyufával meggyújtom az utolsó - éppen erre az alkalomra megőrzött - szál cigarettát és a hadnagy szájába rakom. Betárazom a megmaradt tíz töltényemet - az utolsót magamnak hagyom - fogságba nem esem, nem, azt nem hagyom!

Édesanyám szerető mosolya dereng fel előttem, magam előtt gyönyörű mátkám sudár alakját látom. Érzem a frissen kaszált fű illatát, és érzem, hogy majd rövidesen semmi sem fáj.

Szívembe béke költözött.

Már nem fázom:

Délre halott leszek.

…de Téged, de Téged…

Isten megóvjon, Magyar hazám!”

 

Zetényi-Csukás Ferenc

Hozzászólások

Cserr Tünde

2021. 01. 12., k - 13:57

Közkatona írta ezeket a gondolatsorokat, olyan körülmények között, amit mi fel sem tudunk fogni, elképzelni még annyira sem. Gondolatsorok az életről, a halálról, a valóságról és a reményről. Annyira tiszta, mély és lényegi, hogy mi már méltatlanok vagyunk még az olvasásához is.

Tátorján Tibor

2021. 01. 13., sze - 18:57

Mély tisztelet a hősöknek
Aki ott halt meg...
Aki ott esett fogságba...
Aki ott futott meg, hogy út közben érje a halál...
Aki szerencsés volt és hazaért...
Aki hazaért de mennie kellett harcolni...
Aki hazaért, de harcolni nem tudot már...
Aki hazaért, de nem akart többet harcolni...
Aki hazaért, de elvitték és soha nem tért haza...
Aki átélte és ezzel kellett leélnie az életét...
Igaz magyar ( vagy más nemzet magyarhaza fia) tisztelet Néked örökké

Új hozzászólás