Belföld

Lehet ilyen-olyan szellemiséget hazudva próbálkoznia a magyar-, és keresztényellenes világvezetőknek, lehet nemzeti zászlókat lobogtatva hazát árulni, s lehet nemzeti célokat mantrázva, nagy ívű beszédeket tartani. A magyar néplélek nem dől be ezeknek. Mert a magyar nemzet lelke tiszta és nemes lélek, amely megérzi a hazugságot, megérzi a gyűlöletet, de megérzi a szeretet is. Magyar ügyében viszont megérezte a haszon szeretetét, a hazug, előre megírt és Magyar által felolvasott szövegek idegenségét. Persze...

Fogalmad sincsen, miért mennek az emberek a templomba, ott, ahol te és a családod wellnesseztek. Valami talán még rémlik… Talán a kereszt, amelyre azt a Jézust, vagy kit feszítettek föl valamiért. Ez a keresztények jelképe, vagy mi?... A gyereked már ennyit sem tud. Nem tudja ki volt Jézus Krisztus, mit tanított és miért kellett meghalnia...

Most kellene teljesen összezárni, amikor olyan a világpolitikai konstelláció, amilyen a világháborúk előtt volt, s amelyben egyedül Orbán Viktor tud úgy lavírozni, hogy az ne okozzon tömeghalált Magyarországon. Ehelyett, a gyermekeiket hadba küldeni akaró elmebetegek ordítoznak, mert ők nem félnek… Pedig, egyedül önmaguktól félhetnének, mert ők, gondolkodásra képtelenségük okán, öngyilkos-, és gyilkos jelöltek. Csak még nem tudják... Ha megtudják, akkor már késő lesz!

Hosszú a nagyböjt, rettentő nehéz a kereszt, és meredek a Golgotára vezető ösvény a magyarok számára. Akár a világi dolgokban, akár a hitbéliekben járunk. Mindenütt a meg nem értettség, az utálat, az erkölcsi züllés, a hit relatívvá tétele tapasztalható, s ha ehhez hozzávesszük a magyarok iránti gyűlölködést, akkor szomorúan kell megállapítanunk, hogy e nép számára a feltámadás vagy elmarad, vagy van még addig elég… Nem tudjuk pontosan, miért kapjuk ezt a szenvedést, ezt a sok megpróbáltatást, de bizonyos, hogy oka lehet...

Az öszödi beszéddel sem az volt a baj, hogy kiszivárgott, még csak nem is az, hogy elhangzott, hanem az, hogy igazságok szerepeltek benne, így egy vitathatatlan beismerő vallomásnak volt tekinthető. Egy olyan embernek, aki az ország vezetését, és a politikai elit megtisztítását tűzte ki a zászlójára, nem azon kellene háborognia, hogy egy ilyen jegyzőkönyv kikerült a rendőségről, hanem tisztáznia kellene magát, vagy vállalni a következményeket...

A kormányellenes, és kormánybuktatásra a nyugati birodalom által alkalmasnak vélt politikai mozsárágyú azonban nem durrant túlságosan nagyot március idusán, hiszen semmi olyan nem történt az általa összetrombitált ünnepi szónoklatban, ami felkeltette volna – úgy istenigazából – a nagyérdemű érdeklődését. A Magyar szájába adott mondatok mindössze egy kormányellenes mantra állandóan emlegetett versecskéi voltak, némi Petőfi, Koncz Zsuzsa, Illés zenei aláfestéssel...

Sajnos nem tudtam elmenni a zászlóbontásodra, mert nem értem rá. Veteményeztem. A családommal. Én nem váltam el. Tudod én olyan régimódi vagyok, hogy nekem a család az valóban szent és sérthetetlen, a kimondott szó, fogadalom pedig örökre kötelez, és mivel hívő keresztény is vagyok, ha azt a fogadalmat Isten színe előtt teszem, akkor az csak tovább erősíti a fogadalom súlyát. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy te hibáztál mikor elhagytad a családod, csak mondom, én más vagyok...

Ha párhuzamot vonunk a mai kor és az 1848-as lázadás között, akkor világossá válik, hogy ma ugyanaz történik, mint akkor, csak, a mai korban Kamugeri vagy Donát Anna lenne Petőfi. Ugyanis, attól kezdve, hogy a büntetett előéletű fiskális, Kossuth a magyar Szent Koronát össze akarta törni és a Dunába dobni, valamint a címerről eltávolították a Szent Koronát, számomra nem egy nemzeti felkelés ez a forradalom...

Az ellenség oldalán hatalmas erők csapnak össze, klikkek, csoportosulások jönnek létre, és mindig van egy-egy új ember, aki vállalja a káoszt, az anarchia generálásának a feladatát. Erre a másik oldal is reagál, de nem a kellő modorban és nem az elvárásoknak megfelelően. Mert itt is hatalmas erők csapnak össze, klikkek, csoportosulások jönnek létre, miközben cinikus és lenéző stílusban kommunikálnak...

Amikor Torgyán Józsi bácsi felállt a parlamenti patkóban és elkezdett beszélni, már a sajtópáholyban előre röhögtünk és vártuk azt a részt, amikor az FKGP nagyvezére felszólítja valamelyik szoci politikust, hogy „Monnyonle!”. Persze a lemondásra szólított szocival a szünetben együtt kávézott Józsi bátyánk, de a műsor azért a fotelból politizáló nagyközönség számára amolyan léleknyugtató jelenet volt nap-nap után...