Történelem

A Délvidéken és Erdélyben óriási birtokokkal rendelkező főúr kiváló hadvezér volt, aki több nagy győzelme mellett sajnos legalább két súlyos vereséget is elszenvedett (Várna, Rigómező), mind a kettő döntő hatással volt a Balkán történetére, Magyarországéra pedig legnagyobb győzelme, a nándorfehérvári diadal, amelyet követte a gyilkos pestis járvány (több tízezer holttest, nyári kánikula) amely elvitte Hunyadit és Kapisztrán Jánost is...

„A magyarok utánuk mentek. Nem a járt utakon, hanem a hegyi ösvényeken. Nem volt közülük olyan, kinek valamely ősét nem ölte volna tatár. A hegyi erdők közül bújtak elő. Nem volt hadikürt, némán öltek. Egyetlen szót sem szóltak a küzdelem alatt. Nem kegyelmeztek senkinek, akit értek. Két generáció fájdalmát adták vissza a mongolnak…”

 

Az esztergomi vár a Dunakanyar egyik uralkodó pontjára, egy 156 méter magas meredek, sziklás hegyre épült, amihez nyugat felől az érseki- vagy Víziváros kapcsolódott. Utóbbitól szintén nyugatra terült el a királyi város, amely nem érintkezett közvetlenül Esztergom többi részével. A vártól délre magasodik az a Szent Tamás-hegy, ahonnan 1543-ban az ostromlók az egész várudvart tűz alatt tarthatták. Buda eleste után Esztergom stratégiai fontossága felértékelődött, hiszen mind az új vilajetközpont védelmének, mind Bécs ostromának bázisául szolgált...

955 nyarán a portyázó magyar csapatok Augsburg alatt gyűltek össze, és augusztus elején, miután lerohanni nem tudták, megkezdték a város ostromát. A nyíltszíni hadviseléshez szokott magyarok részéről szokatlannak mondható lépés és a gyenge védelem ellenére a város kitartott. Az augsburgi csata Az ostrom hírére Ottó megindította seregét, mely nyolc ún. légióból állt, melyek egyenként legalább ezer fős erőt képviseltek; a legnagyobb és legerősebb seregtestet maga Ottó vezette. A felmentés hírére a magyarok felhagytak az ostrommal, egyik osztaguk éjjel átkelt a Lech folyón, hogy hátulról támadhassa az ellenséget. A csatára augusztus 10-én került sor. A fent említett magyar egység sikeresen lerohanta az utolsó légiót, a málhát őrző cseheket, és az előtte álló két egység hadrendjét is megingatta...

A törökök 1526 nyarán nagy sereggel vonultak Magyarország ellen. A szultán szinte ellenállás nélkül vonult be magyar területre. A sereg nagyobb részét Pargali Ibrahim vezetésével Pétervárad ellen küldték. A többi török egység (15-20 ezer fő) Újlak ellen vonult. A Duna felől a török sajkák is körbevették az erősséget és a szárazföldi ütegekkel együtt folyamatosan ágyúzták a várat...

1523 augusztusának elején Ferhád boszniai pasa és Báli nándorfehérvári bég mintegy 12.000 főnyi serege a Szerémségre tört, pusztított, majd Rednek várának bevételére indult. A magyar és rác határvédő katonáknak, Tomori Pál távollétében, Bárdy István volt a kapitánya. Rednek alatt csaptak le a törökökre augusztus 6-án. A harc másnapig tartott három helyszínen, Rednek, Szávaszentdemeter és Nagyolaszi mellett...

„Budán székelt az említett király, akit a magyarok Lászlónak neveztek [ti. Vencel], de a bárók egyetlen várat, egyetlen hatalmat vagy tisztséget, egyetlen királyi jogot sem adtak vissza neki, éppúgy, mint a gyermek Károlynak sem: de az ország egyik része Károlyt, a másik Lászlót nevezte királynak, de csak név szerint, nem pedig valósággal, vagy a királyi fölség és hatalom ereje szerint.”

A 35 fölöttiek minden bizonnyal emlékeznek még ( a fiatalabbaknak meg okulás) a Jugoszlávia szétesését követő háborúkra, amely során előbb a szlovének nyerték el a függetlenségüket néhány napos harc után, majd a horvátok következtek. Igaz ők több éves, véres, elkeseredett háborút vívtak érte. A háború két fő szakaszból állt, az első, amikor is a döntően szerbekből álló jugoszláv hadsereg a szerb szeparatistákat támogatva Horvátország majd egyharmadát elfoglalta. A hősies védekezés (Magyarország géppisztolyokkal, lőszerrel segítette a horvátokat- "kalasnyikov-ügy) ellenére elesett Vukovár, Eszéket, Dubrovnikot, Splitet, Károlyvárost viszont sikerült megvédeni. Aztán jött a kiegyenlítődés csendesebb időszaka, majd a heves horvát ellentámadás, az Ante Gotovina egykori francia idegenlégiósból lett horvát tábornok által vezetett  Vihar, amikor is az időközben megerősödött, felfegyverzett, harci tapasztalatot szerzett horvátok tönkreverték az úgynevezett krajinai szerbeket...

A hirtelen birodalommá váló oszmán-török állam hazánkat fenyegető veszélye Zsigmond király uralkodása (1387–1437) idején tudatosult a Magyar Királyság vezetésében. Az 1396-os nikápolyi vereségig, melyben a magyarok mellett nemzetközi erők is részt vettek, még hihetőnek tűnt a török kiverése a Balkánról, később azonban a magyar állam tartós védekezésre készült fel a törökkel szemben, végvárrendszer és ütközőállamok kiépítésével, valamint rövid hatótávolságú hadjáratokkal...

Mindössze kétéves volt, amikor elveszítette anyját, Homonnai Drugeth Krisztinát. Rokonoknál nevelkedett Galgócon, majd apja újabb házasságát követően Ungvárra költöztek, ahol gyakori vendég volt II. Rákóczi Ferenc. Amikor az idősebb Bercsényi a bécsújhelyi fogságából megszökött Rákóczit követte Lengyelországba, a fiút a bécsi hatóságok a kassai jezsuitákhoz adták...