Tudomány és Technika

Az Attila király halála és a hun törzsszövetség felbomlása után a hatalmas nép töredékei külön- külön fejedelemségekben, törzsi vezetőkből felemelkedett fejedelmek uralma alatt, különböző népneveken kezdtek új életet élni. A szabírokra utaló Zobor név szerényen bár, de arra figyelmeztet, hogy a Morva folyó vidékén élő, a X. században elszlávosított és „morvának” elnevezett nép nem a Pripjaty-mocsarakból, hanem Felső-Mezopotámiából származik...

Kálmán-párt és az Álmos-párt, illetve e két dinasztia-ág hosszú, több évtizedes, drámai eseményekben bővelkedő harcának egyik lényeges fordulópontja, Álmos fia, Vak Béla trónra kerülése. Az Álmos-ág győzelmének okai, körülményei vizsgálódásom tárgya, s ennek során arra a kérdésre is választ igyekszek keresni, hogy melyek voltak azok a főbb társadalmi erők, amelyek fontos szerepet játszottak Vak Béla trónra jutásában. Sajnos, a  külföldi források azon a sablonos szövegen kívül, hogy II. István halála után Álmos herceg fia, Vak Béla került a trónra, semmit sem mondanak a hatalom megszerzésének részleteiről. A magyar krónikából erről már többet tudhatunk meg...

Elgondolkodtató, hogy a középkori magyar krónikákban „Nagy-Moráviáról” nem olvashatunk semmit, sőt Anonymus még „morva” nevezetű népet sem említ(!). Kézai esetében az eredeti latin szöveget fordító hivatásos történész a vélt hiányosságot a „messiani” (moesiani) népnév „morva” népnévre való ferdítésével próbálta „orvosolni”. Az efféle manipulációk csak akkor szoktak beválni, amikor az olvasó nem elég kíváncsi ahhoz, hogy megnézze az eredeti szöveget. Egyik nagynevű hivatásos történészünk dobta be a köztudatba azt az elméletet, mely szerint a magyarok a „morvákat” eredetileg „marótoknak” nevezték...

Brassóban a korábbi években is kitörtek kisebb-nagyobb tűzesetek; 1519-ben például leégett a Kapu utca nagy része és a hozzá tartozó Kapu utcai kapu, 1641-ben pedig a Kötélverők bástyája és további negyvenöt épület. Az 1689-es „nagy” tűzvész azonban nem csak a pusztítás mértékében, hanem a katasztrófa alkalmából keletkezett beszámolók, leírások, prédikációk mennyiségében is túltett a korábbiakon...

Sokan szokták felhozni Svájc példáját, aki semleges maradt a háború során, elfeledve azt, hogy Magyarország, már csak geopolitikai okoknál fogva sem kerülhette el a vérzivatart. Sajnálatos módon el kell fogadnunk, hogy a magyar kormány és hadvezetés kényszerhelyzetben volt. És még valami, amiről sokan el szoktak feledkezni: A müncheni egyezmény után a magyar felső vezetés Anglia, Franciaország, Olaszország és Németország közreműködését kérte a Trianonban elrabolt területeink rendezésében, de a franciák és angolok átengedték a döntés jogát az olaszoknak és a németeknek. Igen, az erős náci és az erősödő fasiszta hatalomnak!

A magyarok ősvallása körül már nagyon régóta megy egy fajta huzavona. Kezd kifakadni magából a nemzet, de nemzeten belül is nagyon sok a félreértés, elferdítés és találgatás. Ezek a különböző megközelítések politikailag sem különülnek el egymástól, csak mások kicsit. A magyar reformkorban megélénkült az érdeklődés a korai magyar kultúra sajátosságainak feltárása iránt...

Az összecsapásra sem kellett sokáig várni. László herceg távollétében a király lépett először, aki 1074 februárjában a tiszántúli Kemejnél utolérte és harcra kényszerítette Géza herceg csapatait. „Gézának sokkal kevesebb katonája volt, mint Salamonnak, de egyáltalán nem volt megijedve. A krónikák szerint az összecsapást megelőzően párviadalra is sor került, ahol a hercegi csapatból egy Péter nevezetű vitéz, a királyi hadból pedig Bátor Opos vállalta a megmérettetést...

Mielőtt még bárki is a hunok vagy magyarok valamelyik jeles győzelmét párosítja a fenti történéshez, nem tévedne sokat, mert valóban a nagy elődök is használták a „megfutásos hadi fortélyt” és minden további nélkül az övék is lehetne dicsőség. Ám most én „vetettem cselt” mert ha azzal kezdtem volna az írásomat, hogy az 1260-as Ajn Dzsálút-i csata történetét írom le, akkor bizony sokan nem is olvastak volna tovább...

Uralkodásának első hónapjaiban Velence visszaszerezte a hatalmat a Dalmát területek felett, amelynek István a királya volt az azt megelőző évig. Szintén 1116 tavaszán került sor az Olsava menti csatára I. Vladisláv cseh fejedelem csapatai ellen, amelynek végeredményéről eltérően nyilatkoznak a cseh és a magyar források. Ám akármelyik fél is győzedelmeskedett a csatában, a csehekkel való viszonyt az 1126-os megbékélésig elmérgesítette a konfliktus...

Niképhorosz új terve az volt, hogy ráveszi a kijevi fejedelmet a maradék al-dunai Bulgária elfoglalására, majd miután ez megtörtént, ő távozásra bírja az oroszokat és a bizánci sereggel bevonulva, birtokba veszi a területet. A bizánci császár közel fél tonna arannyal vette rá a kijevi fejedelmet arra, hogy támadja meg Bulgáriát. A szlávosított nevén „Szvjatoszlávnak” nevezett kijevi fejedelemről a bizánci történelemhamisítók azt terjesztették, hogy „megdöntötte a Kazár Birodalmat”, ami nyilván csak abban az esetben lett volna lehetséges, ha a szóban forgó „birodalom” a valóságban is létezett volna...