A női díszmagyar öltözet és a Madary család

HungaryFirst küldte be 2018. 09. 28., p - 15:54 időpontban

A mosonmagyaróvári Hansági Múzeum értékes adománnyal gyarapodott az elmúlt időszakban, egy 1942-ben készült női díszmagyarral, amelyet egykori tulajdonosa, Madary (Vogel) Gabriella unokája, Török Erzsébet ajándékozott az intézménynek. A tárgyegyüttes nemcsak azért fontos, mert a nemzeti jelképpé vált díszmagyar több évszázados fejlődésének utolsó fázisát reprezentálja, hanem mert készítésének és viselőjének története is jól adatolható.

Női díszmagyar és a Madary család
Madary (Vogel) Gabriella díszmagyar öltözete, 1942
Fekete bársony, selyem és csipke, aranyozott paszománnyal és szőrme szegéllyel

Zenta, ez a Trianonban Magyarországtól elszakított bácskai kisváros 1941. április 12‒13-án szabadult fel a délszláv elnyomás alól és került vissza az anyaországhoz. A női díszmagyar az 1942. április 12-én Zentán megtartott első felszabadulási évforduló ünnepi közgyűlésére készült, ahol dr. Király Károlyné Madary (Vogel) Gabriella viselte.

A Madary család története több szálon kötődik Zentához. Madary (Vogel) János, az adományozó dédapja telekkönyvvezető volt Margitán, majd 1900. június 5-től rendőrfőkapitány lett Zentán. Anyja, Rajla Aranka egy elmagyarosodott macedón-olasz származású zentai lakos, kinek édesapja Rajla Márton ’48-as honvéd és jegyző volt.

Madary (Vogel) Gabriella már Zentán kötött házasságot dr. Király (Kral) Károly jogásszal, aki a város közjegyzője lett. Dr. Király a Délvidéken 1922-ben polgári és magyar érdekvédelmi célkitűzéssel alapított, majd 1929-ben Sándor király diktatúrája által betiltott Magyar Párt egyik vezetőjeként tevékenykedett. A város etnikai arányát jól mutatja, hogy 1927-ben Zenta képviselőtestületének nyolcvan tagjából 55 még magyar párti volt.

A család a partizánok és a szovjetek elől 1944-ben az utolsó pillanatban menekült el és Győr környékén telepedtek le rokonaiknál. A díszmagyart családi ereklyeként őrizték múzeumba kerüléséig, ahol az állandó történeti kiállításban látható.

Tóth Máté

magyarmuzeumok.hu

Új hozzászólás