Dobos Álmos és az ÁVO

Turi Török Tibor küldte be 2019. 09. 30., h - 18:47 időpontban

 

– Megint mekkora füst van itt! – méltatlankodott Vermes, a gyenesi tornatanár, mikor nagyot csapódott a rúgójáró háta mögött.

– Ha nem akkora tüdőd lenne, mint eszed, kint akkorát slukkolhatnál a kamionfüstből, hogy itt bent záróráig el lehessél vele – így Lőrinc.

– A fél berek nem ismerne rád, ha nem lógna agyaraid közt ez a tüdőropi.

– Azt is hihetnék, hogy szőlővel foglalkozol – törölte meg sörhabos száját Vermes.

– Már hogy borász? – kérdeztem rá.

– Dehogy, alkoholista!

– Örüljetek, hogy csak úgy hozzája juttok: bementek a bótba, aztán kész – szólt öreg Dobos Álmos a sarokból.

– Miért, talán dohányt volna jobb a nád helyett vágni? – tette fel a szót a mezőcsősz.

– Úgy járnátok, mint Rákosi a gyapottal. Hasznosítani akarták a Nagybereket, és szovjet mintára, betelepítették ezzel a – várj csak, gumipitypanggal.

– Aztán? – valaki a söntés mellől.

– Becsődöltek az elvtársak, mint mindenben.

– Kár, mert én Lőrinccel ezt a gumipitypangot füstöltetném, hadd könnyezzen, kehülöjn helyettünk is!

– Szívatnám én is, csak nem ezzel a nádi lidérccel! – szólt Dobos Álmos, és homlokát, melyen az évek tajtékot vetettek, komótosan megtörölte.

– Miér, vagynak nála rosszabbak tán? – nézett felhúzott szemöldökkel Bamba Jóska.

– A kutya ávósok! Értitek?

– Mi köze lenne az államvédelmiseknek a szűzdohányhoz – szólt a pult mögül Berki Laci.

– Elmondom, figyeljetek! A forradalom után volt, hogy mi, suttyó gyerekek, a gyufáról lehámoztuk a foszfort, és azzal robbogattunk, úgy, hogy töltényhüvelyben ólommal befojtottuk. Gyertyát tettünk alá, és mikor az áttüzesedett, kilőtte az egészet. Egy este olyan jól sikerült, hogy a rendőrségi fogdában vártam másnap a reggelit. A többiek elszöktek. Bent tartottak a következő éjszakára, aztán még egyre, meg harmadikra is, értitek?

– Hogyne ­ szólt Lőrinc –, pláne, hogy a fele társaság, nem kis megerőltetéssel, akár ötig-hatig is el tud számolni…

– Ambrus, az tudna tízig, ha egyik ujja nem hiányozna! – nevetett egy pocakos halász a majorból.

– Na, figyeljetek csak ide! Azt mondja a smasszer, mikor behozta cellámba a komiszkenyeret: Öcskös, tudsz te durákot játszani?

– Még snapszert is, ha parancsba adja… De ultit nem szívesen, mert Pethő Öcsi azt kérdezte egyszer tőlem: Doboskám, értesz te az ultihoz? Mondtam, hogy nem, erre ő: Szerencsés ember vagy, és addig lehetsz boldog, míg rá nem kapsz!

– Az ördög bibliája ez is.

– Fogd a pofádat, ne keverd bele a papokat, mert az őrnagy elvtárs itt rohaszt ítéletnapig, de legkevesebb, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáig!

Megijedtem. A szűk ablakban a rövidlátó fény is feladta. A megfeketült villanykörte sápadtan pislákolt tar feje fölött. Árnyékától alig kapisgáltam a lapjárást.

– Te puruttya! Aztán mibe játsszunk? – állt meg a blatt kezében.

– Hát? – vakartam a fejem –, ha többet nyerek, mint maga…

– Dohányzol, te hékás?

– Csak úgy pleknibe.

– Akkor figyelj! Ha én nyerek, kapsz egy pofont, ha meg te, akkor meg jár neked egy-egy cigi. Értve vagyon?

Mire a hajnali Nap gyűrten rábámult az agyon körmözött* lapokra, lett nagy vörösre dagadt pofám, és vagy nyolc szál cigarettám…

                                                                                                           Turi Török Tibor

 

* Hamiskártyás körömmel jelöli meg a kártyát, hogy tapintással ráismerjen.

Új hozzászólás