A „gazda” szavunk eredete (Szófejtések[1] II.)

Marton Veronika küldte be 2019. 12. 14., szo - 20:21 időpontban

A mai magyar nyelvtanok, szótárak stb. *-gal jelölik azokat a szavakat, melyeknek az eredete feltételezett, nem bizonyított és nemegyszer a nyelvészek következtetéseken alapuló „találmánya”. Szinte hihetetlen, hogy az efféle „csillagozott”, szavak, kifejezések elemzésének könyvtárnyi irodalma van. Bevallhatnák: „Nem tudjuk”. Esetleg megállapíthatnák: A hon-visszafoglalás korában a Kárpát-medencei szlávsággal a hun-avar-magyar nép ismertette meg a magával hozott magasszintű műveltség, a hadászat és az államszervezés stb. alapelemeit. S ebbe beletartozhat a „gazda” is, csakhogy a mai magyar nyelvtudomány e szót valamilyen szláv eredetű jövevényszónak tartja.

A „gazda” szavunk eredete (Szófejtések[1] II.)
Gospodin/úr és muzsik/paraszt (orosz, sites.google.com)

„A magyarba egy közelebbről meg nem állapítható szláv nyelv ’gospoda’ szava kerülhetett át ’vendégfogadó, házigazda’-féle jelentésben” és *gazdá-vá rövidülhetett”.[2] Az orosz/ukrán és a bolgár nyelvben a господин kifejezés jelentése ’úr’, a „gazda” meg хoзяин. A magyarban a gazda nem úr, hanem inkább a javak, a hozzátartozók gondviselője, ápolója; bár a két kifejezés eléggé hasonló értelmű.

A „gazda” szavunk eredete (Szófejtések[1] II.)
XVII. századi magyar paraszt és nemesúr (Townson, Robert: Travels in Hungary/Utazások Magyarországon, belső címlap, G.G. and J. Robinson, London, 1797)

A tót/szlovák, szerbhorvát nyelvben a gazda hangalakja és írásképe megegyezik magyaréval; sőt az újlatin románban is g’azdă. Úgy tűnik, az említett nyelvekben a nyelvészek felismerték a szó magyar eredetét, ezért kellett elővenni a ’gospodá’t. Ötletszerűen sem merült fel, hogy fordított átvétel is lehet, és a magyar nyelvből került a szláv és az újlatin nyelvekbe.

A hun-avar-magyaroknál korábban egyetlen szláv népcsoport sem érkezett Kárpát-medencébe. Egyik sem volt a műveltség azon fokán, hogy magának tulajdoníthatná a „gazda” szót, ami számos „szláv” eredetűnek tartott kifejezéssel egyetemben a fejlett, kiválóan szervezett, a növénytermesztést, állattenyésztést, vízgazdálkodást stb. ismerő magyarság sajátja.

A „gazda” szavunk eredete (Szófejtések[1] II.)
A szláv törzsek VI. századi elhelyezkedése (Készítette: Seikoen – wikipedia.org)

A szlávság őshazája a Visztula és a Dnyeper középső folyása között volt. Északi határa Varsó vonaláig húzódott, délen nem érte el a Kárpátokat.[3]

A déli szlávság népcsoportjai az avarok nyomán szivárogtak be az illír és trák lakosság közé.

 „A nyugati és a déli szlávok legnagyobb részét a hunok, majd az avarok, később pedig a bolgárok telepítették le Közép-Európában és a Balkánon… a frankok és Bizánc elleni gyepűnépekként.”[4] A tótok, azaz a szlovákok elődeit is határőrnépként telepítették északra, az erdőségekben gazdag, javarészt lakatlan magyar Felvidékre.

A „gazda” szavunk eredete (Szófejtések[1] II.)
Női fejet ábrázoló avar övveret (Katona József Múzeum, Kecskemét – kecskemet.hu)

Az avarok a lázongások elkerülése végett a szaporodó szlávságot megosztották és szervezetten telepítették birodalmuk határvidékre. A széttelepített népek minden időben vitték magukkal saját földrajzi neveiket. Így a Kárpát-medencében mind északon, mind délen máig megőrződtek az avar-kori tudatos áttelepítésekre utaló azonos szláv nép- és földrajzi nevek: Lengyelországban a fehér horvátok, Dalmáciában a vörös horvátok, az Elba vidékén a (kiirtott, kihalt) szorbok és a vendek, a Balkánon a szerbek, a Dráva mentén a vendek, illetve az utódai élnek. A Kárpátokban vannak a tótok (szlovákok), Tótországban, a mai Szlavóniában a szlavónok, délebbre a szlovének.[5] (1920-ban, a trianoni döntés után e népnevekből alkották a szlovák, Szlovákia elnevezést.)

IX. sz. második felében Kijev magyar fennhatóság alá tartozott. Álmos (Olma) fejedelem a varég (viking) Askoldot és Dirt ispánként hagyta az általa alapított városban. 882 évi meggyilkolásuk után (882) után jött lére a „Kijevi Rusz”.[6]

A magyarországi nemzetiségek tudatosan, talán érdekből elismerték a magyarság művelődésbeli, „gazda-főségét”. Erre utal az irodalmi művekből jól ismert jelenet, a magyar gazda előtt hajbókoló móc vagy tót: „Gazd'uram így, gazd'uram úgy ….!”[7]  

A „gazda” szavunk eredete (Szófejtések[1] II.)
Román "gazdasszony" ( Viski Károly: Erdélyi népélet – arcanum.hu)

A XIX-XX. századra osztrák felbujtásra a nemzetiségek megváltoztak, erőre kaptak, és Trianonban az öntudatra ébredésüket támogató magyarságot kifosztották; azóta is „azokat gyűlölik, akiknek ártottak”. (Tacitus)

A Czuczor-Fogarasi szótár[8] szerint a „gazda” gaz gyökének elsődleges jelentése ”haszontalan fű, gyimgyom, mi a vetésekben, kertekben terem, s melyet legfelebb tűzre használhatni.” Ám a magyar középkorban másképp értelmezték.  Anonymus tanúsága szerint a gaz szó valamilyen erdőséget jelentett: „...erdő, amelyet petur goz-nak hívtak (…siluã que΄ dicit˜ petur goz…” ~ …silvam quae dicitur Peturgoz…[9].   

A „gazda” szavunk eredete (Szófejtések[1] II.)
Szántó magyar gazda (Az Osztrák-Magyar Monarchia képekben – tankonyvtar.hu)

Kézai Simonnál[10]: „A Gozd-nak mondott hegyekben…” (… in montibus, qui Gozd dicitur…). „A Gozd v. Gazd törzsök tehát önállólag használatban vala egykor, s valamely helyiséget (erdőséget) jelentett.  „Ebből elvonással jött létre a gazd (gaz-d), melynek értelme annyi, mint mezei tárgy v. tárgyak.” [11] Személyként „mezei munkássággal, földmíveléssel foglalkozó”.  Ezt támasztja alá a közismert szólás, hogy „A gazda szeme hizlalja a vetést.”

Ám a „gazda” kifejezés eredete nem áll meg a magyar középkornál, sokkal régebbre, a mintegy 5 ezer évvel ezelőtti sumir korra vagy még régebbre nyúlik vissza. Vélhetőleg az Erdélyből Mezopotámiába származott írástudó Jemdet-Nasr nép vitte magával.

A sumir  GA.ZI.DA.A szószerkezet[12] feltétélezett latinbetűs hangzósítása és az alkotó jelek jelentése nagyon hasonló a gazda szavunknak a Czuczor-Fogarasi szótárban megállapított, „mezei munkával foglalkozó személy” jelentéséhez. 

A fordítást megkönnyítette, hogy a tábla szövege[13] emberek által végzett különféle tevékenységek, foglalkozások felsorolása. Minden jelcsoport egyetlen, személyre utaló, álló ékjellel kezdődik. Ez megfelel a mai felsorolásokban a „fő” kifejezésnek. Pl. 1 fő mezőgazdasági munkás, 2 fő halász stb.

Alább a felső sor a sumir vonalas jel, alatta az új-asszír szótári jel, majd az olvasat, végül a jelentés következik. 

  gazidua.jpg

 

Összeolvasvacsatornázott földet tönkebúza maggal megtermékenyítő.

Magyarosan: A csatornázott földet tönkebúzával bevető ember.

A megfelelően előkészített, öntözött, csatornázott termőföld alkalmas a gabonaszemmel való megtermékenyítésre, vagyis a vetésre. E munkát valakinek el kellett végeznie. Ö a magvető, a paraszt. A megtermékenyít egyes szám 3. személyű cselekvést jelentő igekötős ige. E szószerkezetben nincs jelölt tárgy. A sumir korban az írásban sem a tárgyat, sem a birtokviszonyt nem jelölték. Erre a magyar nyelvben is van példa: „Júlia szép leány, kiment búzavirágszedni a búzamezőre…”

A fentiek alapján kijelenthető, a gazda köznév egyáltalán nem valamelyik ismeretlen szláv nyelvből kölcsönzött jövevényszó, hanem a magyar nyelv sajátja. Ezt a Czuczor-Fogarasi szótár megfelelő szócikkén keresztül  az  „ékiratok” is tanúsítják. Elődnépünk, a sumir a GA.ZI.DA.A kifejezést mezőgazdasági foglalkozásnévként használta, paraszti munkát, vetést végző embert jelölt vele. A többezer évnyi távolság ellenére a kifejezés hangzósítása sem igen változott.

A „gazda” szavunk eredete (Szófejtések[1] II.)
Állatokat terelő sumir „gazda” (sumir pecséthenger nyomat, Uruk kor IV. - jessicadavidson.co.uk)

A különféle népeknek, pl. a szlávságnak ajándékozott szavaink jórészéről, aprólékosabb, hosszabb elemzéssel kimutatható a  magyar elsődlegesség, eredet. Így a nyelvészek által könnyelműen átengedett, „átelemzett” szavaink jórészét, a törzsökös magyar szavak számát növelendő, vissza lehet és kell tőlük venni!

 

[1] A szófejtésekhez Labat, René: Manuel d’Épigraphie Akkadienne, Imprimerie Nationale, Paris, 1948. és Deimel, Anton: Sumerisches Lexikon, Verlag des Päpstlichen Bibelinstituts, Roma, 1928. szótárait használtam.  

[2] A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, Akadémiai K., Bp.,1967-1976. I-III., „gazda” címszó.

[3] Kniezsa István: A szlávok őstörténete. In: Szekfű Gyula (szerk.): A magyarság és a szlávok, Lucidus Kiadó, Bp., 2000, Szőcs Zoltán recenziója, 2015. 03.03. 

[4] Götz László: Keleten kél a Nap, I-II. Püski K. 1994, 226. p.

[5] L.m.f. 227. p.

[6] Вернадский Георгий Владимирович: История России (Oroszország története), I-V, Древняя Русь (Az ókori Oroszország), I. 1943 / Тверь—М.: Леан, Аграф, 1996; cт. 313.

[7] Madách Imre: A civilizátor; Jókai Mór: Erdély aranykora stb. 

[8] A magyar nyelv szótára, készítették Czuczor Gergely és Fogarasi János, I-VI. köt, Emich Gusztáv magyar akadémiai nyomdásznál, Pest, 1862-1874. II. köt., vö. gaz, gazd, gazda címszót,1039-1042 pp.

[9] Anonymus Gesta Hungarorum, Hasonmás k., ford. Pais Dezső, Magyar Helikon, Bp. 1975., 43. bek.,18,116 pp.

[10] Kézai Simon mester magyar krónikája, Ford. Szabó Károly, Kiadja Ráth Mór, Pest, 1862.

[11] Czuczor Fogarasi i. m. 1040. p.

[12] VAT 12547. In:Vorderasiatische Texte - Fara Schultexte,J.C. Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1923,12.p. 

[13] L.m.f.

Új hozzászólás