<> Művészet | Hungary First

Művészet

  • Mi még bőven a szocializmusban születtünk. Akkor jártunk az iskolába és azt tanultuk: „A párttal, a néppel egy az utunk”. Mi még voltunk sorkatonák és esküt tettünk. Hogy megvédjük a Magyar Népköztársaságot. Leginkább magunktól – hintette nekem a rizsát Müzli, Kupakő okleveles falubolondja. A galamboknak meg a morzsát szórta, egyenek csak, ezen a szép tavaszi napon...

  • "Lehet, hogy 70 éves korunkig is dolgozhatunk majd, mert ahogy tovább élünk, jó eséllyel emelkedhet a nyugdíjkorhatár is" Az öntudatos nyugdíjas polgárok viszont isznak. És dohányoznak. Mert az ital, a bagózás lassan, de biztosan öl. Mert jó hazafiak! Tudják, hogy a dohányáru és szeszfélék magas adói gazdagítják az államot, a közösséget. És így rövidebb ideig lesznek nyugdíjasok...

  • Faluhelyen sosem értek rá a gyerekek unatkozni. Amellett, hogy szinte egész nap a szabadban játszottak, kötelességeik is voltak. Udvart kellett söpörni, jószágot etetni, főzni, mire a szülők a határból hazatértek.

  • Azok voltak a szép idők! Mi csináltuk a történelmet, a Dolgozók Gimnáziumának negyedikes levelezős hallgatói. Boros tanár úr történelem óráján unalom fogott el bennünket. Azt hiszem, mindenki egyetért velem, mennyire száraz dolog megjegyezni az évszámokat, mikor ki uralkodott, ki kit ölt meg, hány csata és csatavesztés volt, mikor, hol. Csupa kérdezz-felelek, illetve kérdezz, úgysem felelek-játék volt minden évközi beszámoló.

  • Lement a Tavernába, húzták az emlékei. Szeme nehezen szokta meg a sötétet. Leült ahhoz az asztalhoz, amelyik a törzshelye volt. Elgondolkodott. Akaratlanul is az elmúlt 70 év képei villantak fel előtte. Még mindig nem akarta elhinni, hogy egyedül maradt, hogy társ nélkül kell leélnie, ami még hátra van. Csak forgatta az ujján a karikagyűrűt, ami még ebben a sötétben is feltűnően csillogott. De az is lehet, hogy csak neki volt feltűnő.

  • Elhatározták, ők is átjönnek valahogy, egyesíteni kell a családot. Bár Mihály bátyámra nem számíthattak, ő Pesten élt, de Sándor bátyám, és nagyapám már eléggé bedolgozta magát Nagylócon, a paplakban, így természetes volt, hogy nagyanyámnak is lesz helye...

     

  • Vargabetűt írt az élete. Egy rövid kapcsolat után újra egyedül maradt. Nem siratta az elmúlt két évet. Szinte semmi jó nem volt ebben, csak ő hitte, hogy jó lesz. Nem lett!

  • Az utóbb se derült ki, hogyan szivárgott ki a törvényjavaslat tervezete. A kormánypártok természetesen az ellenzéket gyanúsították, az ellenzék pedig - szintén természetesen - a kormánypártokat vádolta azzal, hogy szándékosan szivárogtattak. Amíg ezen remekül elvitatkozgattak a rendelkezésre álló fórumokon és persze, távirányítással, megszokott és jól bevált sameszeiken keresztül, a sajtóban is, addig, úgy nagyjából a kutya se olvasta el a meglehetősen hiányos dokumentumokat.

  • Ezzel az írással Kodály Zoltán előtt tisztelgek, de viccesen, egy képzeletbeli párbeszéd formájában - felidézve, hogy elkészítettem domborművét egykori, a nagy zeneszerzőről elnevezett, ének-zene tagozatos iskolám falára. 

     

  • A keszthelyi Pantheon egyik domborműve Fekete Istvánt ábrázolja. Ő adta nekünk Matula bácsit, Tutajost, Csikaszt és a többieket. Megszerettette velünk a természetet, a vízivilágot, nádast, berket és a falusi életet. Tucatnyi nyelvre lefordították. 10 millió könyvét adták el csak magyarul, és 14 országban szerzett rangot irodalmunknak. Jókai mellett a legolvasottabb.