Konstantinápoly

A nemzetközi tudományos világ mindeddig szentírásként kezelte az olyan nyugati krónikákat, mint például Einhardnak a Nagy Károly életéről írt munkája. Minden közlését, minden félmondatát készpénznek vették. Ugyanez a nemzetközi tudományos világ az, amelyik negligálja a teljes középkori magyar krónikásirodalmat, és történelemtudományi szempontból megbízhatatlannak bélyegzi...

A szerződés két részre osztotta az országot: a keleti rész I. Jánosé, a nyugati rész I. Ferdinándé lett. Ezen kívül kimondta, hogy I. János magyar király halála után az egész ország Habsburg Ferdinándra száll. I. János ekkor már idős volt, és mivel sem felesége, sem örököse nem volt, elfogadta ezt a szerződést. A szerződésbe (a biztonság kedvéért) belevették azt is, hogy ha I. János magyar királynak fia születne, akkor őt kárpótolni kell egy német hercegséggel...

Az utókor által gátlástalan törtetőként és sikertelen uralkodóként számontartott ellenkirály 1133 körül született II. (Vak) Béla király és Ilona szerb hercegnő harmadik, legkisebb fiaként. Az első említés 1152-ben esik Istvánról, akinek ekkor bátyja, II. Géza király hercegi tartást adományozott. A hatalomvágytól fűtött öcs azonban nem elégedett meg a hercegi pozícióval, és szervezkedni kezdett a korona megszerzésére. 1157-ben Belos bán támogatásával bátyja életére tört, a kísérlet azonban kudarcba fulladt...

Hosszas előkészítő munka eredményeként II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvait 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra. A szabadságharc bukása után emigrációban Rodostón élt. Itt érte a halál 1735 nagypéntekén. A továbbiakról 1732. október 27-én kelt végrendeletében gondoskodott. Végrehajtásával egy francia királyi herceget bízott meg. Ennek megfelelően testét édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el Konstantinápolyban a galatai jezsuita templomban, a későbbi Szent Benedek-templomban, szíve pedig a Párizshoz közeli Grosbois-ba került...

Nagy török flotta gyűlt össze az  albán parton, s mivel Velence hosszú háborúskodás után éppen békét kötött velük, nem volt aki a siker reményében szembe szállhatott volna velük az Adrián. Ennek megfelelően 1480 július 28-án átkeltek a tengeren és Otranto mellett partra szállt mintegy 18-20 ezer török Gedik Ahmed pasa vezetésével. Ostrom alá fogták a várost és a citadellát, amelyet mintegy 2000-ren védtek. A török 15 napos ostrom után győzelmet aratott, amelyet nagy mészárlással ünnepeltek meg.  Becslések szerit a városban és környékén 12 ezren haltak meg és 5000 embert rabszíjra fűztek...