II. Rákoczi Ferenc
1703. november 15-én Bercsényi Miklós és Károlyi Sándor egyesült kuruc serege a zólyomi vár alatt megütközött a Forgách Simon vezette labanc haddal. És győzött. De ez a csata nem csupán a diadal okán maradt nevezetes… Forgách seregében ott szolgált egy vén katona, akit mindkét táborban csak Vak Bottyánként ismertek. Ő még tartotta a régi, török időkből maradt szokást: csata előtt párbajozni kell! Párbajra hívta hát a kurucokat…
A gyimesbükki Rákóczi-várat a 17-ik században építették fel, Bethlen Gábor fejedelem idejében, vagy kis idővel azután. Egy évszázaddal később a vár nevét adó II. Rákóczi Ferenc megerősíttette az őrtornyot. A felújítási munkálatok során az épületet korhű építőanyagokból helyreállítják, és egy kiállítótermet, illetve egy kávézót rendeznek be benne a látogatók számára.
Talán 1643-ban született. A halála időpontja már biztosabb: 1709. szeptember 26-án vagy 27-én lépett át a halhatatlanságba Bottyán János kuruc generális, a legendák Vak Bottyánja. Elszegényedett protestáns kisnemesi családból származott, talán ezért is vállalt az 1650-es évektől a nagyszombati jezsuiták vágsellyei birtokán lovászi munkát. Hatásukra áttért a katolikus hitre, amiért apja kitagadta örökségéből. Ez egyébként se lehetett valami sok…
Ilyen előzmények után nem sok ember fejében fordulhatott a gondolat, hogy mindenféle kifogásokat emeljen Turóc vármegye jelképeinek (zászló, pecsét) eltörlése ellen. A kuruc vezetés pedig nem volt rest, kihasználva a helyzetet, keresztülvitte akaratát és megszavaztatta a június 13-án, Rákóczi által személyesen előterjesztett, a Habsurg-ház trónfosztásáról szóló törvényt...
A háborús terhek és az elértéktelenedő rézpénz körül kirobbant vita hevében Bercsényi Miklós, Károlyi Sándor és Rákóczi testőrei lekaszabolták Turóc vármegye követeit. Az ónodi országgyűlésen először a pénzügyeket rendezték. Jelentékeny adót szavaztak meg a katonaság eltartására, de Túróc vármegye követei a vörösrézből vert pénz értékvesztése miatt elégedetlenséget szítottak egy általuk megszövegezett körlevélben...
1705. június 5. Megjelenik az első magyar újság, a Rákóczi-szabadságharc sajtóorgánuma, a Mercurius Hungaricus (Mercurius Veridicus ex Hungaria) Rákóczi Ferenc maga is gyakran forgatta a különböző európai hírlapokat, a francia és holland sajtót, és érzékelte, hogy a Habsburgok érdekei szerinti lapok elítélően tálalják a szabadságharcról szóló információkat, valamint kifogásolta azt is, hogy ezekben „elégedetleneknek” és nem „szövetkezett rendeknek” nevezték a kuruc felkelőket. Rákóczi tudatában volt a sajtó fontos szerepének, és mindenképpen ellensúlyozni szerette volna a Bécsben kiadott Wienerisches Diarium torzító, a szabadságharcot sötéten bemutató szerepét...
1703. május 12-iki keltezéssel II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós kiadta Breznai kiáltványát, a "nemes és nemtelen" országlakosokat hadba hívó" pátenst és elkezdődött a Rákóczi-szabadságharc. Hiába verték ki a törököt az országból, a dolgok csak nem fordultak jobbra. Tán épp ellenkezőleg… Az 1690-es évek közepére kiderült: „Anyám, nem ilyen lovat akartam!”. Ahogy Kollonich Lipót mondta: „Magyarországot előbb rabbá teszem, aztán koldussá, végre katolikussá”.
"Az országgyűlés mindenekelőtt Erdély állami státusáról döntött. Kijelentette, hogy nem tekinti uralkodójának I. József császárt, és Erdély elszakad az Ausztriai-háztól. A magyar konföderáció hasonló nyilatkozatát több mint egy évvel megelőző erdélyi „detronizáció” célja, hogy alkotmányos szinten kinyilatkoztassa a fejedelemség önállóságát. Majd rendezték Erdély viszonyát a királysággal. A magyar konföderáció elismeri és biztosítja Erdély önálló államiságát..."
Hosszas előkészítő munka eredményeként II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvait 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra. A szabadságharc bukása után emigrációban Rodostón élt. Itt érte a halál 1735 nagypéntekén. A továbbiakról 1732. október 27-én kelt végrendeletében gondoskodott. Végrehajtásával egy francia királyi herceget bízott meg. Ennek megfelelően testét édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el Konstantinápolyban a galatai jezsuita templomban, a későbbi Szent Benedek-templomban, szíve pedig a Párizshoz közeli Grosbois-ba került...
Mindössze kétéves volt, amikor elveszítette anyját, Homonnai Drugeth Krisztinát. Rokonoknál nevelkedett Galgócon, majd apja újabb házasságát követően Ungvárra költöztek, ahol gyakori vendég volt II. Rákóczi Ferenc. Amikor az idősebb Bercsényi a bécsújhelyi fogságából megszökött Rákóczit követte Lengyelországba, a fiút a bécsi hatóságok a kassai jezsuitákhoz adták...