Szent István király
Édesanyja egy olasz őrgróf leánya, Estei Beatrix volt, aki akkor ment hozzá harmadik feleségeként Endréhez (1235), amikor az már majdnem 60 éves volt. Többen is azt gondolták, törvénytelen gyermeket hord a szíve alatt. IV. Béla (1235-1270) és Kálmán herceg soha nem ismerte el testvérének Istvánt, aki így egész életét külföldön töltötte. Velencében vette el Michele Morosini lányát, Tomasina Katalint. Az ő fiuk volt III. András, aki 1265 tájékán született...
Géza fejedelemről csak úgy kaphatunk hiteles képet, ha alakjáról lehántjuk a német propaganda hiteltelen állításait, melyekkel a bécsi császári udvar különösen az 1848-49-es szabadságharc után próbálta beszennyezni a magyarság múltját, a magyar nemességet és a nemzet legnagyobb alakjait. Ez a máig ható propaganda nemcsak Istvánt, de már Gézát is saját népe árulójaként próbálta bemutatni, aki a „nagy” német-római császárhoz fordul „térítő” papokért, akiknek jóvoltából azonnal felveszi a keresztséget és saját hatalmának biztosítása érdekében idegenekkel árasztja el az országot...
Történelmünk egyik legbizonytalanabb és egyúttal legkényesebb kérdése, az István-Koppány ellentét. A nagy fokú bizonytalanságot az egykorú történeti források hiánya okozza. Az István-Koppány ellentét bemutatása mindig indulatokat szít, még akkor is, ha az én olvasatomban mind István, mind Koppány pozitív szereplő. Sőt vannak, akik számára ez a lehetőség egyszerűen tűrhetetlen...
Hartvik püspök Kálmán király parancsára egy könyvben egyesítette a Szent Istvánról írott Nagyobb Legenda és Kisebb Legenda szövegének tartalmát „Szent István élete” címen. De vannak olyan részek a Hartvik-legendában, melyek a két másik legendában nem találhatók meg. Hartvik püspök jelentékenyen kibővítette a Kisebb Legenda végén olvasható, István szenté avatását és a szent királyhoz kapcsolódó csodák leírását tartalmazó részt...
Asztrik a Posen mellett fekvő meserici kolostor apátja volt. A Szent Istvánról írott legendák szerint a tanítványaival érkezett Magyarországra, a pécsváradi kolostort velük felépítette és annak első apátja lett. Az első püspökségek alapításakor Szent István kalocsai püspökké nevezte ki. Mint a király bizalmas embere, ő vezette a II. Szilveszter pápához küldött követséget. Ennek a követségnek az évét a források alapján pontosan meg tudjuk határozni. A Szent István életéről írott Nagyobb Legendában azt olvashatjuk, hogy a Géza fejedelem „halála után az ötödik évben” a követség elhozta „az apostoli áldás levelét”...
Úgy tűnik, hogy Géza csak a fejedelemsége utolsó éveiben vette fel a keresztséget. Ekkor már túl idős volt ahhoz, hogy meggyőződéses kereszténnyé váljon. De vajon mit láthatott maga körül Géza abban az időben, amikor rászánta magát arra, hogy Magyarország keresztény királysággá alakításának folyamatát elindítsa? A Német-római Birodalomnak alávetett Csehországban, ebben az időben a keresztény II. Boleszláv herceg uralkodott...
Vajon milyen vallást követtek a magyarok Szent István előtt? A szkíta népek egyik legfontosabb tulajdonsága a szabadság szeretete, így a magyarság esetében is ésszerűnek tűnik a lelkiismereti szabadság feltételezése. A kereszténység bizonyíthatóan jelen volt őseinknél, de könnyen lehet, hogy ez a fajta tiszta, dogmák nélküli kereszténység, nyugati szemmel nézve inkább tűnhetett „pogányságnak”. A magyaroknál az akkori időkben jelen lévő kereszténység, sokkal közelebb állhatott az őskereszténységhez, mint az intézményesült egyház vallási szemléletéhez...
Vannak, akik úgy gondolják, hogy az ún. szentistváni fordulat komoly törést okozott a nemzet életében. Ezek az emberek szinte látni vélik az idegen papok tömegét, akik az idegenszívű Géza és Szent István parancsára tömegesen hajtják keresztvíz alá a varkocsos hajú, pogány magyarokat. A valóságban semmi bizonyíték nincs arra, hogy a magyarok efféle módon, ilyen durva kényszer hatása alatt tértek át egyik vallásról a másikra...
Az országgyűlés 1938. július 14-én, a XXIV. törvénycikkben rendelte el, hogy 1938. augusztus 18-án, Szent István király halálának kilencszázadik évfordulója alkalmából Székesfehérvárott kell összeülnie. A kihelyezett országgyűlésnek egyetlen témája volt: a törvény megalkotása, mellyel az ország méltó emléket állít Szent Istvánnak. Ebben a törvényben nyilvánították augusztus 20-át nemzeti ünneppé...
Gyermekkoromban, az 1960-as években, amikor a budai ferenceseknél megtelt a templom, örömmel énekelte a nép: „Nagyasszonyunk, hazánk reménye, bús nemzeted, zokogva esd!” A szerzetes, aki már megjárta addigra a kommunista börtönöket, s félholtra verve engedték szabadon, a szószékről lelkesítő, hitben és magyarságban megerősítő beszédben emlékezett arról, hogy Szent István miként ajánlotta fel Jézus anyjának a Szent Koronát, és a Kárpát-hazát a benne lakó nemzetekkel együtt… És felcsendült a mise végén egy másik kedves népének:”Óh, Nagyasszony, nemzetünk reménye, rád szegezzük könnyes szemeink…”