Ferenc József

Deák a bársonyszékben is higgadtan, a törvényesség kérlelhetetlen híveként politizált, közben pedig számos alkalommal próbált közvetíteni a bécsi udvar és a pesti kormány között. Miután szeptember 11-én Jellasics csapatai átlépték a határt, a „haza bölcse” belátta erőfeszítései hiábavalóságát, ezért távozott miniszteri székéből, ugyanakkor képviselői helyét továbbra is megtartotta. Deák 1848–49 fordulóján aztán másodszor is kísérletet tett az ellentámadásba lendülő Habsburgok megbékítésére, Windisch-Grätzcel folytatott január 3-i tárgyalásai azonban eredménytelenül zárultak, így hazatért zalai birtokaira...

Ferenc József már 1913-ban megparancsolta Ferenc Ferdinánd trónörökösnek, hogy látogasson el a következő év júniusában, Boszniában rendezendő hadgyakorlatra. Az öreg császárnak meg nem nagyon lehetett ellent mondani… Különösen Ferenc Ferdinándnak nem, aki már amúgy is Ferenc Jóska „bögyében volt”, Chotek Zsófiával kötött – az udvar szempontjai szerint – rangon alulinak minősülő házassága miatt...

A Budavári Palotába 1867-ben mozgalmas élet költözött. A kiegyezési tárgyalások során az uralkodó és hitvese többször tartózkodott a magyar fővárosban. Június 6-án Ferenc József a palotában fogadta az országgyűlés küldöttségét, és átnyújtotta az első ízben magyar nyelven kiállított koronázási hitlevelet. Ezzel Ferenc József megkoronázásának minden akadálya elhárult. Hatalomra kerülése után közel tizenkilenc évvel illesztették fejére Szent István koronáját. 1867. június 8-án a Lánchidat lezárták, hogy a koronázási menet szabadon közlekedhessen...