István király

1083. július 26-án avatták szentté Gellért csanádi püspököt, aki István (ur. 997-1038) uralkodása alatt, velencei földről érkezett hazánkba. A Vata-féle pogánylázadás idején mártírhalált szenvedő férfi szentföldi zarándoklatát megszakítva vállalta a magyarországi egyházszervező munkát, és idegen származása ellenére később egyik legnépszerűbb „nemzeti” szentünk lett. „Nem követtük a szónokok zajongásait és áradozásait, akik csak a szavak szépségét hajhásszák, nem pedig a hittitkok erejét.”

Áron volt az első izraelita főpap, s innen kezdve a családja látta el a papi teendőket a szent sátorban. Innen kezdve bizony adózott a nép, hogy a vezetők, a papság munka nélkül, jó körülmények között éljenek, csak a nép lelkével foglalkozzanak. Ez a gondolat Magyarországon is hamar gyökeret vert. Mikor Géza nagy- fejedelem meghalt, s fia, Stephanos (István) lett a fejedelem, kit nem a iratlan ősi magyar törvények alapján választottak meg vezetőnek. Tudta, hogy hatalma nagyon is ingatag. Elhunyt apja tetteit követve behívott az országba kereszténységet hirdető hittérítőket, akikkel katonaság is jött...