Kárpátalja

Hogy a Magyar Nemzeti Párt vezetői milyen aljas eszközökkel dolgoztak ellenem, bizonyítja az is, hogy egy ízben levelet küldtek Eszterházy János országos pártelnöknek, hogy én miként lehetek keresztényszocialista párttitkár, amikor istentagadó vagyok. Ugyanakkor felkérték dr. Korláth Endrét, a Magyar Nemzeti Párt ügyvezető elnökét, hogy tegyen lépéseket a testvérpártnál, mert én a magyarság ártalmára vagyok, mindig a templomban ülök...

A budapesti királyi ügyészség indítványára - mint azt a Pesti Hírlap már megírta - a büntetőtörvényszék távirati úton kérte a bécsi rendőrhatóságoktól Kun Béla, további fogvatartását és jelezte, hogy a kiadatási iratokat sürgősen továbbítja. Ebben a táviratban a törvényszék Kun Bélának három rendbeli gyilkosság bűntettére való felbujtás miatti kiadatását kérte és megjelölték azt is, hogy Effinov Grigory és Isay Jukelsohn ukrán katonatisztek, valamint Mildner Ferenc tüzérszázados meggyilkolásáról van szó. A magyar hatóságok távirata szabályszerű formában és időben megérkezett...

Már vagy két héttel korábban szóltak, hogy nekem ebben feladatom lesz, meg kell keresnem egy nagy iparvállalat főmérnökét, akinek az apja a második világháború idején magyar katonaként, átállt a partizánokhoz, ezért később mindenféle kitüntetésekkel halmozták el. Sajnos, ő akkor már rég nem élt, de a fia biztosan csupa szépet és jót fog róla mondani...

Késmárk városának nemsokára szenzációja lesz. Az ottani Thököly- vár földalatti kazamatáiban a hajdani főúr elrejtett kincsei után fognak kutatni. A kincsek után való kutatás nem új keletű. Már két évvel ezelőtt is próbálkozott vele egy m.-ostraui mérnök, aki engedély alapján a Mednyánszky báró birtokán lévő ősrégi kápolnától a Thököly-vár alá futó alagútban végzett ásatásokat. Az ásatásokat azon levéltári iratok alapján végezte, amelyek a Thököly Imre mesés kincseiről szólanak...

1925-ben maghalt szülővárosom lakója, Odescalhi Artur herceg. Ezt azért tartom fontosnak feljegyezni, mert amikor a fia a temetésre megérkezett, arra kért, hogy hívjak orvost, aki kivágja az elhunyt herceg szívét. Ezt egy befőttes üvegben a fia magával vitte külföldre. A 88 éves aggastyánt szinte az egész város kísérte utolsó útjára. ez volt talán az első nyilvános szereplésem, amikor a temetőben a búcsúbeszédet elmondtam. Körmöcbányai párttitkári működésem idején minden évben rendeztünk karácsonyi ünnepségeket. Hogy ezek sikerét biztosítsam, kényszerülve voltam az ilyen előadásokat szlovák, magyar és német nyelven megrendezni...

Amikor Molnár János azon a délutánon hazajött a munkából, volt valami riadtság a szemében, de ezt csak a felesége vette észre. Hiába, a húsz év az húsz év. Ám igazán akkor ijedt meg, amikor a férje megölelte, a gyerekeket pedig megcsókolta. Korábban sohasem tett ilyet, nem volt egy érzelgős fajta. De hiába kérdezgette az asszony, nem mondott semmit, csak kanalazta a délről megmaradt főzeléket. Molnár János egy kis sapkásműhelyben dolgozott a kárpátaljai város eldugott mellékutcájában. A műhely már ősidők óta működött, talán már a monarchia idején is, de a csehek alatt biztosan, meg a magyarok alatt is, sőt, még a szovjet rendszerben is megmaradt, igaz, már állami tulajdonban...

Gyermekkoromban, míg ki nem vették a manduláimat, nagyon gyakran belázasodtam, rendszeresen összeszedtem valami makacs légúti fertőzést. Vizsgáltak ilyen-olyan orvosok, végül eljutottam az ungvári tüdőgondozóba, ahol egy nagyon kedves, idős orosz doktor bácsi vett kezelésbe. Ő javasolta, hogy ki kellene venni a mandulámat, a műtét után pedig azt, hogy el kellene mennem egy gyermekszanatóriumba, sőt még az ennek intézésében is segített. Igen ám, de nekem kifejezetten tengeri levegőt ajánlottak, ahhoz pedig egész a Fekete-tengerig kellett menni. Édesapám vitt el, egy rozoga, recsegő-ropogó géppel repültünk Odesszáig, aztán még buszoztunk vagy három órát...

1849. évi március hónapban jelentkezett bizonyos Krajcsovics János nevű asztaloslegény Mezősy Pál őrnagynál s akkori munkácsi várparancsnoknál s nem csekély önérzettel kijelenté, hogy ő az ellenség megsemmisítése céljából képes oly lőfegyvert szerkeszteni, mely egyszerre öt lövést tesz, minek golyószóró hatása azután bámulatra fogja ejteni a harcosokat. Mezősy megörült e kijelentésnek s minthogy Krajcsovics, mint minden hozzá hasonló ezermester, ki mindenét magánál és magával hordja, szegény és éhes volt mint a templom egere, megengedte, hogy Szőke Ferenc várbeli puskaművesnél telepedjék le s hogy élelmezést Reichenstein Emánuel várbeli kantinosnál s annak gyönyörűséges felesége Franciskánál nyerjen...

Az ungvári járásnak 20 százalékánál több a magyarsága. A legutóbbi népszámlálás 36 százalék magyarságot tüntet fel az ungvári járásban. Ebből következik, hogy a magyarság, mint nemzeti kisebbség mindenütt beszélhet és tárgyalhat magyarul. A tények azonban megcáfolják a jogokat, még itt „igazság”-szolgáltatás berkeiben is. És a legszomorúbban mutatják meg a való helyzetet. Így például az ungvári törvényszéknél a magyarul beszélő és magát magyarnak valló fél hiába kéri ügyének magyar nyelven való letárgyalások, mert ott nem tudnak magyarul, és így nem lehet magyarul tárgyalni sem!

Szent István is szót emelt már a boszorkányüldözések еllen, Könyves Kálmán pedig egyenesen kimondotta, hogy „boszorkányok, amelyek nincsenek, ítélet alá ne vonassanak”. Persze, már akkor is hiába volt egy okos ember a buta tömeggel szemben és így esett, hogy továbbra is vígan égették a boszorkányokat. Természetesen az égetésnél nem a boszorkány volt víg. Írott bizonyíték van arról, hogy Ungváron 1730-ban megégettek egy boszorkányt, törvényes eljárással és Beregszászba pedig 1736-ban ítélték máglyahalálra Gaál Mihályné és Tóth Borbála kisdobronyi asszonyokat...