kommunizmus

A kép ismerős lehet mindenkinek. Az 1956-os forradalom egyik áldozata fekszik magányosan, elhagyatottan az őszi avaron. De van egy kis hiba. A hely és az idő. A New York-i Alley Pond Parkban 1959. november 25-én holtan találták Povl Bang-Jensen dán diplomatát. Alig múlt ötven esztendős… Koppenhágában született, 1909. április 6-án. A három napja eltűnt diplomata frissen borotváltan hevert az avarban, jobb halántékán golyó ütötte seb, jobb keze mellett fegyver...

A parkban még felmászhattunk a tankokra, persze csak szülői felügyelettel, mert a szülők is részt vettek, sőt kötelező volt nekik is részt venni ezen a nagy ünnepen. Elvégre piros betűs, munkaszüneti nap volt. 1950-1989-ig. A történelem órán meghallgattuk, mi több megtanultuk, hogy Battonyánál jöttek be az oroszok, majd Nemesmedvesnél mentek ki. Azután mégis itt maradtak jó pár évtizedig. És azon vitatkoznak ma is, hogy felszabadítás vagy megszállás volt-e?

Az első világháború végén nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchia került végveszélybe, hanem a királyság intézménye is. A háborús összeomlás, a kommunista diktatúra és a Trianon után talpra állni próbáló Magyarországon az egyik legmegosztóbb politikai vita az államforma körül bontakozott ki. A kérdés Horthy Miklós kormányzóvá választása után sem rendeződött: akadt, aki mielőbb változtatott volna a kialakult helyzeten...

Az 1850-es évek végén már több alkalommal is volt Pesten tüntetés a válságát élő önkényuralommal szemben. 1860-ban, az addig csak titokban ünneplő egyetemi ifjúság – a rektori tilalom ellenére – minden addiginál nagyobb megmozdulásra készült. Gyászmisét akartak mondatni az 1849-49 szabadságharc során elesett honvédek és a megtorlások során kivégzett vértanúk emlékére. A rendőrség persze résen volt, és ezzel igazán „haladó hagyományt” teremtett. A szervezkedők közül többeket és a velük kapcsolatban álló, mindig gyanús Táncsics Mihályt már jó előre őrizetbe vették. Tán innen vette a Kádár-rendszer rendőrsége az ötletet, hogy március 15. és október 23. előtt bevitték a közismert ellenzékieket egy kis „elbeszélgetésre”...

Neked is azért írok nyílt levelet, hogy közöljem: bárki áll a hátad mögött és hiteget a hatalom megszerzésének lehetőségével, az csak marionett figurának használ. És amikor Te fenyegeted az újságírókat, akkor tudnod kell, hogy elsősorban saját magadat fenyegeted. Ugyanis a nagypapi-féle, keresztény magyarságot fenyegető, eltaposó kommunista vészkorszak ideje, egyszer és mindenkorra lejárt. Akkor féltek az emberek a nagyapádhoz hasonló aljas senkiktől, de ma már tudjuk, mit lehet tőletek várni, így a védekezés minden eszközét jól ismerjük. Csak nem képzeled, hogy ma ugyanazt megtehetitek, mint hetven éve? És hidd el, nem csak a toll a fegyverünk ma már. Tehát, ne is próbálkozz… se te, se a többiek...

Kevés olyan ember van manapság, aki nem akar megszabadulni a kórtól, a járvány általi veszélyeztetettségtől. A kommunista, szocialista, liberális politika azonban minden józanságot, emberiességet felülír. A DK orvos-politikusa egyenesen kijelentette, hogy jobb a betegség, mint a vakcina. Nos, teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy ez az ember vagy nem normális, vagy dr. Josef Mengelével azonos szellemiségű. A mengelei, de tágabb értelemben a náci szellemiség nem áll távol ettől a párttól, hiszen, ha a cigányok elleni legutóbbi DK-s támadást, vagy az egyetlen európai zsidó TV kiebrudalását tekintjük, akkor már közel állunk bizonyos „korábbi” müncheni eseményekhez...

Érdekes és egyedi az, amikor a kommunisták áldozatairól emlékezünk meg. Egyedi, mert hazánkban a "rendszerváltás" óta sem sikerült felfedni a bűnösök listáját, és van, amikor az arra hivatott intézet is hazudozik azoknak, akiket megfigyeltek, besúgtak, és kérnék a dokumentumokat. A kommunizmus áldozatairól viszont, nem lehet a kommunista bűnösök emlegetése (normális országban – megbüntetése) nélkül megemlékezni...

Nem szeretnék senkit túlzásokkal terhelni, de összegezve a kommunizmus felelősségét, a fájó meglátásom az, hogy a magyarság könnyen felejt. Pedig vannak dolgok, amelyeket nem lehet megbocsátani és nem szabad elfelejteni! Főleg azoknak nem, akik az ”egyenlőség, szabadság, testvériség” jelszava mögé bújva elvetették az ősiség hagyományait és véres zászlóként emeltek egy újat, egy Isten és nemzetellenest...

Amikor az egykori kormányzó meghalt, Magyarország hercegprímása, néhány napos szabadság után az USA budapesti nagykövetségén volt kénytelen élni, mert a kádári kommunista rendszer is épp annyira gyűlölte Őt és a magyar keresztényeket, mint moszkvai főnökei és elődje, Rákosi Mátyás. A kereszténység már akkor is éppen úgy útjában volt a liberális és kommunista világhatalomnak, mint ma. Mitől is változott volna ez a gyűlölet…?

Hatvan évet leéltem, harmincöt éve írok, de nem volt még olyan rendszer, amelyben azt írhattam volna szó szerint, amit érzek, amit le kellene írnom fehéren-feketén. Miért? Mert hol feljelentgettek, az állásomat (sokszor emiatt) vesztettem el, ma pedig letilt a facebook, amely a kereszténység és az európai fehér ember kiirtásában vállalt oroszlánrészt az ószövetségi gyűlölet-eszme téves és immár betegessé vált szellemiében...