kommunizmus

Bár beszélőinek számát tekintve távolról sem tekinthető világnyelvnek a magyar, földrajzi elterjedését nézve már majdnem az, hiszen a világ minden pontján találkozhattunk magyarokkal, vagy legalábbis magyarul beszélőkkel. Vagy ha nem is az egész világon, de az egész Szovjetunióban. Sokszor évek óta ismert emberek szólalnak meg magyarul, akikről korábban el sem tudtuk ezt képzelni. Így aztán igazán kellemetlen szituációkba kerülhetünk, ha arra számítunk, hogy majd nem értik, amit mondunk...

Sötétedés után jöttek, mint mindig, ki tudja, hányadszor már. Megállt a ház előtt az autó, berúgták a kiskaput és már zörgetett is az ajtón a három bőrkabátos. A Burkus kutya ott őrjöngött a fáskamrában, minden este ide zárták, mert amikor legelőször jöttek, le akarták lőni. Nagyapámat mindig elvitték Ungvárra, a belügyi székházba, jól megverték, aztán hazahozták. Mindig rosszabb és rosszabb állapotban ért haza. Hogy pontosan mi volt a bűne, nem lehetett tudni...

Tudja Verocska, ha egy magafajta - třebíči ganyéhordó - stílusú teremtmény meg akarna sérteni, hát nehéz dolga volna. Mert ha megfeszül, akkor sem sikerülne a dolog. Ugyanis nem hallatszik fel a maga szellemi és erkölcsi mélységéből az, amit mond! Mindössze saját primitívségét, ócska megfizetett bérencségét igazolta azzal, amit Hazámról, nemzetemről és kormányomról állított...

Bár a szovjet utódállamokban, főleg Ukrajnában leggyakrabban a vezetés, az elit gátlástalanságában, harácsolásában látják az elszegényedés, sőt működésképtelenség okát, meggyőződésem, hogy ez mind csak következmény, a jelenlegi bajok gyökerei a szovjet rendszerre, vagy talán még korábbra vezethetők vissza, bár ez nem menti fel a mostani vezetőket. Tény, hogy a jelenlegi vezetők és az állampolgárok többsége is, abban a rendszerben nőtt fel és a kommunista, pontosabban még inkább csak szocialista, mentalitástól nagyon nehéz megszabadulni...

A 94-es választások utáni baloldali liberális hatalomátvétel, önmagában még nem tragédia. Illetve, nem itt kezdődött a tragédia, hanem Antall József, ez idáig nem tisztázott paktumpolitikájánál. Mint a politikában és a gazdasági életben oly sokszor előfordult már, Antall hatalomra jutásakor is homályos és talán soha meg nem tudható egyezkedések sorozata akadályozta meg a valódi rendszerváltást.

Természetesen pontosan tisztában voltunk vele, de most Upor László lemondott (de továbbra is a Színművészetit irányító) rektorhelyettes is elismerte: valós az Origóhoz került dokumentum, amely azt bizonyítja, jó előre megszervezett és nem spontán, hallgatói akció volt a Színművészeti elbarikádozása. Ezt tegnapi írásunkban ismertettük és mutattuk be azt a levelet, amelyet a Színművészeti kommunikációs vezetője küldött szét a hallgatóknak...

„Ami számomra most következik, az egy sok munkával kiharcolt nagyszerű lehetőség, amellyel élni szeretnék, s amellyel büszkévé szeretném tenni szeretett népemet/népeimet, és gyönyörű hazámat; emellett pedig meg szeretnék adni minden olyat a fiaimnak, amit egy édesapa a gyermekeinek megadhat...”

A nyolcvanas évek második felében rovatvezetőként dolgoztam Ungváron a megyei lapnál. Egyszer aztán jött az ukáz, hogy az egyik kollégámmal két hétre Kijevbe kell utaznunk, továbbképzésre. A képzés, melyre egész Ukrajnából érkeztek rovatvezetők, főszerkesztők, illetve alacsonyabb rangú pártmunkások, várakozásainkkal ellentétben, nagyon tanulságos volt...

Szijjártó Péter közösségi oldalán tette helyre a balliberális gittegyletet, akik hobbiszinten támadják őt és az általa elvégzett munkát. A közismerten fáradhatatlan munkabírással rendelkező külgazdasági és külügyminiszter valószínűleg már csak azért is szúrja az ellenzék szemét, mert rendíthetetlenül kiáll a magyar érdekek képviselete mellett, és nem rejti véka alá véleményét akkor sem, amikor hazugságokkal próbálják bemocskolni hazáját. Nyilván túl jól végzi a feladatát, ha a balliberális média turbósebességre kapcsolva ontja a róla szóló vagy éppen a vele kapcsolatos dezinformációkat...

Ma Magyarországon nem lehet vagy inkább nem érdemes mélyreható gondolatokat írni, mondani. Ugyanis a meglehetősen korán elkezdődött választási kampány mára a józanész elleni háborúba torkollott, s ennek következtében minden politikai oldal elvesztette azt az ítélőképességet, amely nélkül nem lehet egy országért felelősséget vállalni, egy országot irányítani...