Kotogu

Az elmúló év utolsó napján minden ember nagy reménnyel van a következő esztendő felé, miközben értékel és számot vet az eljövendő sorsa elé. Azonban vannak értékek, amelyek nem változnak, nem változhatnak, amelyek állandók. Ezekről a gondolatokról szeretne szólni az alábbi szerény írás...

Többen dugtuk össze a fejünket, hogy az alábbi reklámfilmet bemutassuk-e a könyv tényleges megjelenése előtt, vagy sem. Végül arra jutottunk, hogy egyfajta karácsonyi ajándékként közzétesszük és híven ajánljuk a kötet március végi megérkezéséig. Kérem, hogy fogadják olyan szeretettel a videót, amilyen szeretettel készítettük azt...

Egyre-másra gyúltak meg az őrtüzek a pusztán, még az sem tévedhetett el a korai estében, aki félig vakon volt. Itt gyűltek össze a kunok az a téli napfordulót ünnepelni és egymásnak számot adni az elmúlott időről. Birkát főzve, nagy vidámságban örültek egymásnak. Férfiak, asszonyok, gyermekek, akik így várták, hogy az este eljövetelével meggyújthassák a legnagyobb tüzet; a Szer-tüzet...

Nimród a szkítáknak, Atilla a hunoknak, Baján az avaroknak, Árpád a magyaroknak volt a vezére. Ők adtak példát a szkíta bölcsességre, a hun becsületre, az avar jellemességre és a magyar tisztességre. Így követték egymást az idők során, s így követték őket övéik is a példájuk után. Addig, amíg nem térünk vissza a régi értékeikhez, amíg hagyjuk, hogy kufárok élősködjenek rajtunk, amíg hagyjuk, hogy idegenek döntsenek a nemzetségünk sorsáról, addig elveszejtésre van ítélve az íjfeszítők népe...

Alig néhány hónapja osztottam meg a késő őszre elkészülő kun-mondákat tartalmazó könyvemből, egy szerény és rövid írásomat, amit most újvást megteszek. Mintát adni és példát mutatni arról, hogy „így is lehet!” Mert, ha háttársakká válunk, akkor együtt képesek vagyunk legyőzni a világ minden ellenségét, és a bátorságot még az ellenség is tiszteli!