magyar hieroglif írás

A lelet korszakba sorolása máig nem sikerült megnyugtató módon. A fellelés körülményei ismeretlenek, a lehetséges kiinduló szempontokkal kapcsolatos adatok (a fém anyaga, a rögzítés technológiája, a jelek meghatározása stb.) gyakran megbízhatatlanok, vagy felhasználatlanok. A régészek és a muzeológusok álláspontja időnként lényegesen megváltozott...

E hányatott sorsú leletnek a rajta lévő szöveg adja a tudományos és nemzeti értékét. Ha ugyanis valóban hun vagy hun kori és a jelei magyarul olvashatók el, akkor a hazug finnugrista agyalmányok jó részének vége. A Magyar Nemzeti Múzeumban talán épp e felrémlő lehetőség miatt reszelték le a jeleket hordozó felületét és nem hajlandók tudományos igényességgel azonosítani a jeleit.

A jelenség arra utal, hogy a rovásbetűinket nem egyetlen tudós, vagy egy tudós társaság alkotta meg, a betűsort nem királyi rendelet léptette életbe, hanem a nép alkotta meg a természetes jelhasználat fejlődése során kialakult újabb igénynek megfelelve. Az egyes hangok rögzítésére alkalmas szójelek kiválasztása nem egyetlen helyen és nem egyetlen időpontban történt meg, ezért az egységes hangjelölés csak lassan alakult ki...

A hunoknak három keresztény püspökségük volt a mervi, a heráti és a gurgáni oázisban. Ez a kor a magyar kultúra jelentős, de jórészt elfeledett időszaka, amelynek a hatása kiterjedt a Kaukázusra is. E gazdag kornak néhány emléke maradt csupán, például a mervi oázisban készült Szent Korona. A hunok a régészeti leleteken és a Szent Koronán lévő jelek alapján kétségtelenül használták a székely írás korabeli változatát és elődjét, a magyar hieroglif írást...