MSZMP

Az 1960-as évek elejétől a diktatúra engedett a szorításból, és ez a rendszer megszilárdítása szempontjából is hasznosnak bizonyult. Kádár az egyik beszédében (ha nem is szó szerint), így fogalmazott: „aki nincs ellenünk, az velünk van”. Azaz a hatalom a nyílt ellenszegülést továbbra sem tűrte, de nem várta már el mindenkitől, hogy folytonosan lelkesen támogassa a rendszert...

Alig egy hete kaptam a kezeimhez egy elemzést, Horthy levele címmel, melyet Kopátsy Sándor jegyez. Egy teljes mértékben szubjektív írást, amely maradéktalanul az író elfogultságán alapszik, és olyan gyűlöletet fogalmaz meg, amely szinte süt. Ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy honnét az erős indulat, miért a nagy felindulás? Nem célom a szerző személyét lejáratni vagy minősíteni, de a cáfolat előtt tudnunk kell, hogy Kopátsy Sándor 1955-től az MSZMP elődjének a Magyar Dolgozók Pártjának volt a tagja, majd magának az MSZMP első szervezőinek egyike...

Elképesztő titkokat árult el az MSZMP egykori főtitkárának állandó légikísérője, Sanyi bácsi a Blikknek. Arról is mesélt, hogy 1971-ben Kádár tárgyalásokat folytatott Nicolae Ceaușescu román pártfőtitkárral Bukarestben, de Kádár a tárgyalások után feldúltan azt mondta állandó segítőjének, hogy “nem lesz semmi a visszacsatolásból… túl sokba kerülne ez Magyarországnak, Apró elvtárs (…) nem szeretné”...

A 94-es választások utáni baloldali liberális hatalomátvétel, önmagában még nem tragédia. Illetve, nem itt kezdődött a tragédia, hanem Antall József, ez idáig nem tisztázott paktumpolitikájánál. Mint a politikában és a gazdasági életben oly sokszor előfordult már, Antall hatalomra jutásakor is homályos és talán soha meg nem tudható egyezkedések sorozata akadályozta meg a valódi rendszerváltást.

A Szovjetunió vezetői, élükön Leonyid Iljics Brezsnyevvel, attól tartottak, hogy a csehszlovákiai változások megrendíthetik a szocialista rendszert ott és utána a többi államszocialista országban is. Ezzel szemben Csehszlovákia Kommunista Pártja reformista vezetői, élünk Alexander Dubčekkel, úgy vélték, hogy az ottani fejlemények nem fenyegetik a szocialista társadalmi rendszert, sőt az úgynevezett „emberi arcú szocializmus”(wd) létrehozása révén éppen hozzájárulnak annak megújulásához, ezért nem voltak hajlandóak a szovjet követeléseknek megfelelően változtatni politikájukon...