Munkács

Hogy a Magyar Nemzeti Párt vezetői milyen aljas eszközökkel dolgoztak ellenem, bizonyítja az is, hogy egy ízben levelet küldtek Eszterházy János országos pártelnöknek, hogy én miként lehetek keresztényszocialista párttitkár, amikor istentagadó vagyok. Ugyanakkor felkérték dr. Korláth Endrét, a Magyar Nemzeti Párt ügyvezető elnökét, hogy tegyen lépéseket a testvérpártnál, mert én a magyarság ártalmára vagyok, mindig a templomban ülök...

1925-ben maghalt szülővárosom lakója, Odescalhi Artur herceg. Ezt azért tartom fontosnak feljegyezni, mert amikor a fia a temetésre megérkezett, arra kért, hogy hívjak orvost, aki kivágja az elhunyt herceg szívét. Ezt egy befőttes üvegben a fia magával vitte külföldre. A 88 éves aggastyánt szinte az egész város kísérte utolsó útjára. ez volt talán az első nyilvános szereplésem, amikor a temetőben a búcsúbeszédet elmondtam. Körmöcbányai párttitkári működésem idején minden évben rendeztünk karácsonyi ünnepségeket. Hogy ezek sikerét biztosítsam, kényszerülve voltam az ilyen előadásokat szlovák, magyar és német nyelven megrendezni...

A következő sorokat kútforrásszerű adalékokként használhatják fel azon történetírók, akik majd valamikor a nagy háborúval foglalkozva, annak kevésbé jelentékeny, de speciális magyar, vagy ukrán vonatkozásait is nagyobb figyelemben részesítik. Érdemleges szerzőjük tudniillik nemes Boberskyj Iván, a légiónak egyik vitéz, ukrán tisztje volt, aki e harcokat, amelyekről naplószerű följegyzéseket vezetett, személyesen is végigküzdötte...

1849. évi március hónapban jelentkezett bizonyos Krajcsovics János nevű asztaloslegény Mezősy Pál őrnagynál s akkori munkácsi várparancsnoknál s nem csekély önérzettel kijelenté, hogy ő az ellenség megsemmisítése céljából képes oly lőfegyvert szerkeszteni, mely egyszerre öt lövést tesz, minek golyószóró hatása azután bámulatra fogja ejteni a harcosokat. Mezősy megörült e kijelentésnek s minthogy Krajcsovics, mint minden hozzá hasonló ezermester, ki mindenét magánál és magával hordja, szegény és éhes volt mint a templom egere, megengedte, hogy Szőke Ferenc várbeli puskaművesnél telepedjék le s hogy élelmezést Reichenstein Emánuel várbeli kantinosnál s annak gyönyörűséges felesége Franciskánál nyerjen...

Múltak az idők, teltek az évek, s mi, ottrekedt magyarok a kisebbségi keserű kenyérre voltunk utalva. A hatalmon lévő csehek és szlovák csatlósaik megelégedettséggel élvezték a pozíciójuk nyújtotta előnyöket, míg nekünk napról-napra éreznünk kellett magyar sorsunk mostohaságát. Legjobban bizonyítja a kormánynak a csehekkel szembeni megkülönböztetett bánásmódját az a törvény, mely a cseh tisztviselők fizetését „szlovenszká vychodá” elnevezés alatt csaknem 50 százalékkal pótolta. Ez annyit jelentett, hogy például a cseh tisztviselő, aki ugyanolyan fizetési osztályban volt, mint én, a fizetéséhez 50 százalék pótlékot kapott, csupán azért, mert cseh keresztlevele volt...

Életem alkonyán, amikor úgy éreztem, hogy személyemmel kapcsolatban már nem fog feljegyzésre érdemes esemény bekövetkezni, elhatároztam, hogy dióhéjban megírom életem történetét.Ezen elhatározásom tulajdonképpen néhai Földesy Gyula országgyűlési képviselőnek köszönhető, aki a janakievi internálótáborban már 1945-ben arra ösztökélt, hogy rögzítsem nehéz életünk főbb mozzanatait. Történetem bizonyosságul szolgál, hogy egy tőlünk távol eső esemény sokszor mily erős hatással tud lenni az egyén életformájának kialakítására...

A Szovjetunió működésének illetve működésképtelenségének megfejtése még bizonyára sokáig munkát ad a kutatóknak, pedig a témának már most is könyvtárnyi irodalma van. Érdekes, hogy miközben annyi minden nem működött, az agymosást művészi szintre fejlesztették, aminek még mindig érezhető a hatása. Persze, az is igaz, hogy az emberek már csak önvédelemből is úgy tettek, mintha mindent elhinnének, mert ellenkező esetben súlyos retorziók érték volna őket...

A seregcsoport augusztus 22.-én a Radnai szoroson át, ugyanott, ahol az 1241. évi nagy invázió történt, Erdélybe benyomulva és a határőrcsapatokat visszanyomva, a főoszloppal a Szamos völgyén át Désnek, a mellékoszloppal Besztercén át Kolozsvárnak tartott. Maga Rakovica Mihály vajda moldvai hadával Besztercénél állapodott meg. A mindkét irányban néhány ezer főnyi csoportokban előnyomuló tatárok rendes szokásuk szerint mindjárt tűzzel-vassal fogtak hozzá az általuk ellepett vidékek pusztításához...

A vármegyei nemesi bandériumok, Ugocsa és Szatmár megyék csapatai megerősítve egy-egy német gyalogos-, illetve lovasszázaddal Tiszabecsnél zárták el a folyó átkelőhelyét Tiszaújlak és Csetfalva között, ahova július 14-én érkeztek meg Rákóczi lovasai, Ocskay László és Borbély Balázs vezetésével. Csáky Mihály, a nemesi seregek parancsnoka előző nap 50 magyar és német lovast küldött át a Tiszán felderítés céljából, amely Beregszászig hatolt előre. A kuruc lovasság előbb ért Újlakhoz, mivel a sáros úton a gyalogság lemaradt. A révet őrző 15 német katonát hamar elűzték, így a nemesi felkelés felderítőinek csapata a folyó jobb partján rekedt...