Országház

A képzeletbeli kamera képe az Országház kupolacsarnokában tanácstalanul ide-oda jár, végül a vendégek tömegére fókuszál. Egy testőrszázados véletlenül meglöki vállamat, majd elnézést kérően szalutál. Bólintok, és egymásra mosolyogva, sértődés nélkül megyünk mindketten tovább. A Magyar Rádió munkatársai megkezdik a helyszíni közvetítést, miközben az ünnepélyes kavalkádban érezhető az a mérhetetlen várakozás és a visszafojtott vágy, amelyre az egész nemzet figyel és vár...

1956. október 25-én délelőtt, a forradalom harmadik napján, az Országház előtt több ezer fős tömeg gyülekezett. A különböző források nagyon eltérő számokat adnak meg, hányan is lehettek a fegyvertelen civilek, nők, öregek, gyerekek. Számukat három ezertől vagy harmincezerig teszik. Egy dologban azonban megegyeznek: békés tüntetők voltak. Sokan közülük az Astoria előtti tüntetésről érkeztek, nem akármilyen kísérettel. Akkoriban ugyanis megesett, hogy egy ilyen csoportosulást három szovjet tank is kísért a pesti utcákon...

Jakab Péter mielőtt bement a parlamentbe, magához vett egy zsák krumplit, gondolván, hogy ha már ennyi maradt a választás után, akkor az a Parlamentben is jó lesz valamire. Amikor beült a patkóba, szépen maga mellé tette a zsákot, mert hát vigyázni kell rá ott, is, hiszen baloldaliak és liberálisok között üldögél... – nehogy ellopják tőle. A szeme hol a zsákon hol Gyurcsányon volt felváltva, hogy majd beleszédült. Közben ücsörgött és gondolkodott, amibe belefájdult a feje, mert ez az elfoglaltság számára – még az orvos szerint is – csaknem lehetetlen...