rovásírás

A hibás olvasataik következtében olyan nyelvtörténeti következtetéseket vonnak le a saját és az MKI nagyobb dicsőségére, amit értelmes és becsületes ember, vagy intézet arcpirulás nélkül aligha vállalhat. Szégyen, hogy ebben az akadémikus körben - a jelek szerint - egyetlen ember sem akad, aki megakadályozhatná a tökéletes hozzá nem értésről tanúskodó dolgozatok közpénzen történő sokszorosítását...

A magyar történeti hagyomány a napjainkig folyamatosan használt székely írást még az 1500-as években is hun-szkíta írásnak nevezi (Thelegdi/1598). Az akadémikus tudomány az 1849-es világosi fegyverletétel után az ótürk írás leszármazottjának minősítette, bár ezt sohasem támasztotta alá (Németh/1934). Az elmúlt évtizedekben végzett alternatív kutatás a hagyományt igazolta, kimutatva, hogy a székely írás nem átvétel, hanem a magyarság alkotása, amelynek kezdetei a kőkorba nyúlnak vissza...

Az MTA megpróbálta félrevezetni a nemzetet a székely írás eredetét illetően, aminek következtében közönségigény keletkezett a kitalált szentistváni rovásellenesség dokumentálására. S ha volt ilyen igény, akkor az a "dokumentum" elő is került egy angyalföldi gyors- és gépírótanár asztalfiókjából. A média pedig kiszolgálta ezt a nemtelen törekvést...

Van olyan tudós, aki évente hónapokig angol éttermek konyháiban mosogat, vagy öregotthonokban ápol, hogy az év többi részében a tudományos munkáját folytathassa. Az így biztosított anyagi függetlenséggel a háta mögött megengedheti magának, hogy ne hazudjon a képünkbe. Kedves Klára! Tudja milyen jól keresnek a takarítónők?

Régi hiányt pótol a de Groot-mű Bakay Kornél által közreadott magyar fordítása. A szakma tudott erről a dolgozatról, időnként hivatkozott is rá, de eddig - a jelek szerint - senki sem tartotta igazán fontosnak a kínai-hun (és magyar) kapcsolatok egyik alapművének magyar nyelven történő közreadását...

Huszonegy esztendő elteltével itt az ideje, hogy egész hazánkban tudatosuljon első magyar nyelvemlékünk kora és mibenléte. - írja az mki.gov.hu. Ezt a tudatosulást az MKI is elkezdhetné s amíg ez nem sikerül neki, addig sem kellene félrevezetnie a közönséget.

A szójeles szövegeket illetően a hazai régész- nyelvész- és történész-szakmával kialakult informális munkamegosztás szerint rajtam a sor, hogy a feldolgozás alatt álló lelet szójelekkel írt szövegét elolvassam és az olvasatot közreadjam. Ők ugyanis - tisztelet a kivételnek - erre nem képesek és/vagy nem is hajlandók.

Ez esetben is csak az bizonyosodott be, hogy az akadémikus "tudomány" sorozatosan melléfog minden olyan rovásfeliratunk esetében, amelyikben szójel szerepel. A karcagi csatkarika szövegével előbb Fehér Bence, utóbb meg a Katona - Bíró szerzőpár járt így. 

222 éve Londonban ismertették a székely-magyar rovás abc-t, egy írástörténeti kiadványba került be. Edmund Fry 1799-ben kiadott könyvének címe: PANTOGRAPHIA. A könyv azért izgalmas, mert bemutatja a székely-magyar ábécét is, a Hottentotta és Új-holland között. Eszerint ez a hunok ábécéje. Különösen érdekes az, hogy a “Hun” ábécé mellé tett ismertetőben szerepel Attila neve is...

A Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusainak is jár az elismerés, mert ezt a tárgyat nem reszelték le olyan barbár módon, mint a budapesti késő-középkori jelvényt. Így történt, hogy a telki hun kincsek közül immár egy második hieroglifikus mondatot is sikerült elolvasnom.