Szovjetúnió

Az meg nem változtatható tény, hogy Magyarország sem földrajzi, sem politikai helyzeténél fogva nem kerülhette el a háborúba való belépést és a háborús részvételt. Horthy Miklós a háborúban való részvételt nem tudta elkerülni, de az alábbi tényadatok világossá fogják tenni, hogy több alkalommal komoly kísérletet tett a „kilépésre”. Ám, nem engedték neki az ellenérdekelt felek, Magyarországot felhasználták a világpolitika és más eszmények oltárán...

Már vagy két héttel korábban szóltak, hogy nekem ebben feladatom lesz, meg kell keresnem egy nagy iparvállalat főmérnökét, akinek az apja a második világháború idején magyar katonaként, átállt a partizánokhoz, ezért később mindenféle kitüntetésekkel halmozták el. Sajnos, ő akkor már rég nem élt, de a fia biztosan csupa szépet és jót fog róla mondani...

1925-ben maghalt szülővárosom lakója, Odescalhi Artur herceg. Ezt azért tartom fontosnak feljegyezni, mert amikor a fia a temetésre megérkezett, arra kért, hogy hívjak orvost, aki kivágja az elhunyt herceg szívét. Ezt egy befőttes üvegben a fia magával vitte külföldre. A 88 éves aggastyánt szinte az egész város kísérte utolsó útjára. ez volt talán az első nyilvános szereplésem, amikor a temetőben a búcsúbeszédet elmondtam. Körmöcbányai párttitkári működésem idején minden évben rendeztünk karácsonyi ünnepségeket. Hogy ezek sikerét biztosítsam, kényszerülve voltam az ilyen előadásokat szlovák, magyar és német nyelven megrendezni...

Gyermekkoromban, míg ki nem vették a manduláimat, nagyon gyakran belázasodtam, rendszeresen összeszedtem valami makacs légúti fertőzést. Vizsgáltak ilyen-olyan orvosok, végül eljutottam az ungvári tüdőgondozóba, ahol egy nagyon kedves, idős orosz doktor bácsi vett kezelésbe. Ő javasolta, hogy ki kellene venni a mandulámat, a műtét után pedig azt, hogy el kellene mennem egy gyermekszanatóriumba, sőt még az ennek intézésében is segített. Igen ám, de nekem kifejezetten tengeri levegőt ajánlottak, ahhoz pedig egész a Fekete-tengerig kellett menni. Édesapám vitt el, egy rozoga, recsegő-ropogó géppel repültünk Odesszáig, aztán még buszoztunk vagy három órát...

A nemzetek függetlenségét és kultúráját elveszi, gazdaságát kiszolgáltatottá, társadalmát jogfosztottá teszi. Amolyan II. József-féle beteljesülés. Ő ugyanis azt mondta, hogy a magyart először koldussá, majd katolikussá, végül németté kell tenni. Ma a magyart - és minden más uniós ország népét! - az EU először koldussá, majd vallástalanná teszi, végül elnemzetietleníti. És ebből én - köszönöm szépen - nem kérek. Tehát nem szavazásom első és alapvető indoka, hogy ellene vagyok az uniónak, így nem kívánom magam senki által képviseltetni Brüsszelben...

Az ungvári járásnak 20 százalékánál több a magyarsága. A legutóbbi népszámlálás 36 százalék magyarságot tüntet fel az ungvári járásban. Ebből következik, hogy a magyarság, mint nemzeti kisebbség mindenütt beszélhet és tárgyalhat magyarul. A tények azonban megcáfolják a jogokat, még itt „igazság”-szolgáltatás berkeiben is. És a legszomorúbban mutatják meg a való helyzetet. Így például az ungvári törvényszéknél a magyarul beszélő és magát magyarnak valló fél hiába kéri ügyének magyar nyelven való letárgyalások, mert ott nem tudnak magyarul, és így nem lehet magyarul tárgyalni sem!

Életem egyik legszebb élménye, hogy aktív részese lehettem az első, háború után megtartott, március 15-ödikei ünnepségnek Kárpátalján. Korábban ilyen szóba sem jöhetett, a hatalom számára mindenfajta nem szocialista forradalom felemlegetése lázítással ért fel és ezt vélhetően nemcsak a hatalom gondolta így. Ha pedig belegondolunk, hogy a magyar forradalmat 1949-ben (majd 1956-ban is) az oroszok verték le, kézenfekvő volt a párhuzam...

Múltak az idők, teltek az évek, s mi, ottrekedt magyarok a kisebbségi keserű kenyérre voltunk utalva. A hatalmon lévő csehek és szlovák csatlósaik megelégedettséggel élvezték a pozíciójuk nyújtotta előnyöket, míg nekünk napról-napra éreznünk kellett magyar sorsunk mostohaságát. Legjobban bizonyítja a kormánynak a csehekkel szembeni megkülönböztetett bánásmódját az a törvény, mely a cseh tisztviselők fizetését „szlovenszká vychodá” elnevezés alatt csaknem 50 százalékkal pótolta. Ez annyit jelentett, hogy például a cseh tisztviselő, aki ugyanolyan fizetési osztályban volt, mint én, a fizetéséhez 50 százalék pótlékot kapott, csupán azért, mert cseh keresztlevele volt...

A P. M. H. néhány héttel ezelőtt fölhívta már az illetékes körök figyelmét a körmöcbányai kerületi főnöknek azon törvénysértő magatartására, amellyel az itt élő németeket kisebbségi nyelvi jogaiktól megfosztani igyekszik. Azóta ez ügyben az országos keresztényszocialista párt képviselői interpellációt intéztek a belügyminiszterhez; legújabban pedig a párt körmöcbányai titkára, Tonhaizer Ferenc egy adott esetből kifolyólag a nyelvrendelet 96. szakaszának 2. pontja alapján a kerületi főnök törvényellenes határozata ellen panaszt nyújtott be a zsupáni hivatalhoz...

Bár beszélőinek számát tekintve távolról sem tekinthető világnyelvnek a magyar, földrajzi elterjedését nézve már majdnem az, hiszen a világ minden pontján találkozhattunk magyarokkal, vagy legalábbis magyarul beszélőkkel. Vagy ha nem is az egész világon, de az egész Szovjetunióban. Sokszor évek óta ismert emberek szólalnak meg magyarul, akikről korábban el sem tudtuk ezt képzelni. Így aztán igazán kellemetlen szituációkba kerülhetünk, ha arra számítunk, hogy majd nem értik, amit mondunk...