trianoni békediktátum

A román parlament nemrég hivatalos, állami ünnepnappá nyilvánította június 4-ikét, a trianoni békediktátum aláírásának napját. Ilyen felfokozott légkörben furcsának és bántónak tűnt az HBO időzítése, ezt a lap egy korábbi cikkében már jelezte és arra kérte a szolgáltatót, változtassanak műsorpolitikájukon, lássák be, hogy tévedtek, és vegyék le kínálatukból ezt a filmet...

„Kérem őket, tartsanak ki és folytassák békés munkájukat. Sorsuk felett őrködünk. Halljuk ugyanis, hogy erős megpróbáltatásoknak vannak e napokban kitéve, de hisszük, hogy kálváriájuk haladéktalanul véget ér. Hisszük, mert e nélkül a magyar-román viszony jobbra fordulása lehetetlen volna, de hisszük, ezt természetesen a Magyarországon élő románság érdekében is. Ismerem az erdélyi ifjúság komoly, ellenálló, küzdőképes tulajdonságait, ezért teljes bizalommal tekintek az itt felnőtt ifjakra is, akiket az új sorsfordulón a nagy nemzeti céloknak odaadó szolgálatára hívunk fel a haza és egész Európa javára. Isten áldása kísérje nemzetünket egy boldog, dicső jövő felé!”

Az aláírók neveihez nem írtunk sem társadalmi pozíciót, sem hivatást vagy munkahelyet, pedig sokan közülük országosan vagy regionálisan ismert személyiségek. Itt, ebben az esetben, most mindenkinek egy beosztása van, a legszebb, mit kaphatott a sorstól: felvidéki magyar ember...

„Gyászos nap mindörökre Kolozsvár életében. Rablók módjára jöttek, félve, tapogatózva, hogy nincsenek-e benn a székelyek? Rongyosak, mocskosak voltak (…) Sok szalmakalapos, mezítlábas és bocskoros ember. Gherescu tábornok kezében nádbot, tisztjei kifestett képűek. A seregnek alig van fegyvere, négy rongyos ágyút hoznak, de töltényeik nincsenek. Tüzéreik fején ócska vasfazekak...”

A magyarságnak mindig akkor voltak sikerei, ha összekapaszkodott, ha egésszé összeállt. Ma is erre van szükség: a kritikákat elfogadni, a hibákat kijavítani és összefogni! Amennyiben erre képesek leszünk, úgy eljön a sikerünk. Az első világháborúban győztes antanthatalmak egy alávaló és igazságtalan "trianoni békeszerződésnek" nevezett diktátummal szétdarabolták Magyarországot és az elcsatolt területeket a többmilliós magyar lakossággal a szomszéd országoknak juttatták...

Az 52 perces dokumentumfilm jeleneteinek egy részét a történelemhez hűen az eredeti helyszíneken forgatták, ilyen például a Pannónia Szálló terasza, ahol Héjjas Iván jelentette, hogy meghozták a fegyvereket a harchoz. De Sopron környékén, Kecskeméten, sőt azokon az osztrák területeken is játszódnak jelenetek, amik még a történelmi Magyarország területéhez tartoztak. A filmben szerepelnek a Soproni Petőfi Színház színészei, de a kecskeméti, illetve a győri színház művészei is megjelennek. A Soproni Történelmi és Hadijátszó Baráti Kör pedig Czupy Arnold vezetésével segítenek feleleveníteni a korabeli csatajeleneteket...

Az Unesco világörökségi listáján is szereplő derzsi vártemplom közelében, az Árpád-kő néven ismert egykori millenniumi oszlop helyén állították fel a történelmi Magyarország határait és az elcsatolt országrészeket is jelképező, kőből faragott alkotásokat. Árpád kő – A haza lelked része – ez áll az egykori millenniumi oszlop helyén lévő Kőtömbön, amely körül a hét magyar törzs, illetve az elcsatolt országrészek szimbolikus ábrázolása látható...

Emlékszem a Holocaust beteljesedésére, amikor egy ország megcsonkíttatott. Érzem a gyászt, amely áthatotta a nemzetet, s amely miatt félárbocra engedték az országzászlót, s fekete ruhába öltözött Magyarország minden népe. És érzem az örömöt, nyolc millió magyar örömét, amely 1940 után négy évig tarthatott csak, mert a „művelt Nyugat” ismét elárulta Magyarországot, s aláírták a minden reményt eloszlató párizsi békét...

Márton Áron mélyen vallásos családban nevelkedett. Elemi iskoláit a csíkszentdomokosi Római Katolikus Elemi Népiskolában kitűnő eredménnyel végezte. 1907-ben ösztöndíjas kisdiákként a csíksomlyói Katolikus Gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1911-ben az ősi csíksomlyói gimnáziumot Csíkszeredába költöztették. Ebben az „új főgimnáziumban” (amely ma a Márton Áron nevet viseli) kezdte el a gimnázium felső tagozatát. Líceumi tanulmányait Gyulafehérvárt fejezte be, mivel papi hivatást érzett magában...

Vannak hősök, akiket elfelejt az utókor, akikről méltatlanul megfeledkezünk. A hősök mégsem neheztelnek, kicsit sem haragszanak. A Hadak útjáról figyelnek reánk, hogy a jelenben, mi hogyan óvjuk a hazát. Csendesen, szeretettel suttogják egymásnak: A dicsőség nem a miénk, az egyedül Istené. A feladat és a tett, mára a dicső és gyönyörű utódainké!