Vitéz nagybányai Horthy Miklós

Horthy Miklós kormányzót és családját - az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási kísérlet” után - a németek védőőrizetbe vették és a bajor Weilheim város melletti Hirschberg kastélyba szállították, ahol fegyveres őrök felügyelete mellett tartották őket fogságban. A 7. amerikai hadsereg közeledtére az őrség elmenekült, de szabadság helyett - 1945. május 2-án - Horthy Miklós német fogságból amerikai védőőrizetbe került, ahonnan a tanúként való meghallgatása után 1945. december 17-én térhetett csak vissza Weilheim-be, a családjához...

A képzeletbeli kamera képe az Országház kupolacsarnokában tanácstalanul ide-oda jár, végül a vendégek tömegére fókuszál. Egy testőrszázados véletlenül meglöki vállamat, majd elnézést kérően szalutál. Bólintok, és egymásra mosolyogva, sértődés nélkül megyünk mindketten tovább. A Magyar Rádió munkatársai megkezdik a helyszíni közvetítést, miközben az ünnepélyes kavalkádban érezhető az a mérhetetlen várakozás és a visszafojtott vágy, amelyre az egész nemzet figyel és vár...

Amikor az egykori kormányzó meghalt, Magyarország hercegprímása, néhány napos szabadság után az USA budapesti nagykövetségén volt kénytelen élni, mert a kádári kommunista rendszer is épp annyira gyűlölte Őt és a magyar keresztényeket, mint moszkvai főnökei és elődje, Rákosi Mátyás. A kereszténység már akkor is éppen úgy útjában volt a liberális és kommunista világhatalomnak, mint ma. Mitől is változott volna ez a gyűlölet…?

1941. január 17-én született vitéz nagybányai Horthy István és gróf Edelsheim-Gyulai Ilona egyetlen gyermeke, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó unokája. A világrajöveteléről Farkas György, Horthy István tisztiszolgája tett bejegyzést a naplójában. A naplóban, amelyet féltve őrzök, egy jövőben megvalósuló Horthy múzeum számára. No, de végre olvassuk a naplót, a kis „Istvánka” világrajöveteléről...

Nem sokkal trónra kerülését követően már a különbéke megkötésének lehetősége foglalkoztatta, de erőfeszítései nem jártak sikerrel. Az antantnak nem volt érdeke, hogy a Monarchia területi egységének megőrzésével fejezze be a háborút. Hiszen akkor miből „fizették” volna ki szövetségeseiket? Érdekes, hogy mikor 1918 elején megfordult a hadiszerencse - Oroszország a bolsevik forradalomnak köszönhetően „kiesett a partiból” és az olasz fronton is váratlanul nagy sikereket ért el a Monarchia hadereje, már a franciák ajánlgatták a különbéke lehetőségét...

Alig egy hete kaptam a kezeimhez egy elemzést, Horthy levele címmel, melyet Kopátsy Sándor jegyez. Egy teljes mértékben szubjektív írást, amely maradéktalanul az író elfogultságán alapszik, és olyan gyűlöletet fogalmaz meg, amely szinte süt. Ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy honnét az erős indulat, miért a nagy felindulás? Nem célom a szerző személyét lejáratni vagy minősíteni, de a cáfolat előtt tudnunk kell, hogy Kopátsy Sándor 1955-től az MSZMP elődjének a Magyar Dolgozók Pártjának volt a tagja, majd magának az MSZMP első szervezőinek egyike...

Úton van hazafelé a Turán 9, Horthy Miklós legendás szerelvényének étkezőkocsija. Érkezést követően a Közlekedési Múzeum munkatársai azonnal megkezdik a vagon restaurálását. Szeptember 10-én derült ki, hogy a kocsi eddigi tartózkodási helyéről a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe kerül, miután megvásárlására, hazaszállítására és a felújítás idei megkezdésére a Közlekedési Múzeum kezdeményezésére Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere soron kívüli támogatást biztosított...

„Kérem őket, tartsanak ki és folytassák békés munkájukat. Sorsuk felett őrködünk. Halljuk ugyanis, hogy erős megpróbáltatásoknak vannak e napokban kitéve, de hisszük, hogy kálváriájuk haladéktalanul véget ér. Hisszük, mert e nélkül a magyar-román viszony jobbra fordulása lehetetlen volna, de hisszük, ezt természetesen a Magyarországon élő románság érdekében is. Ismerem az erdélyi ifjúság komoly, ellenálló, küzdőképes tulajdonságait, ezért teljes bizalommal tekintek az itt felnőtt ifjakra is, akiket az új sorsfordulón a nagy nemzeti céloknak odaadó szolgálatára hívunk fel a haza és egész Európa javára. Isten áldása kísérje nemzetünket egy boldog, dicső jövő felé!”

Igen, csak egy könyv a Nemzeti Hadseregről, amely 1919 júniusában alakult meg Szeged városában, hogy onnan a Dunántúlra, majd a fővárosba induljon, hogy a vörös terrort leküzdve, a törvényes rendet és a közbiztonságot helyreállítsa...

Azóta már jelentős tapasztalatot szereztünk „felszabadítás” terén, nos, ez pont olyan volt, mint a későbbi. Ahogy a csapataik haladtak előre, úgy indultak sorra Románia felé vasúton vagonok százai, elszállítva mindent, ami csak mozdítható volt, a mezőgazdasági terményeken, az állatállományon túl, a leszerelt gyárak gépeit is. Meg ami még adódott… Kevésen múlt, Harry Hill Bandholtz, amerikai tábornok erélyes fellépésén, hogy a Nemzeti Múzeum kincsei nem követték a számos „átorganizált” értéket. A román megszállás alatt okozott kár becsült értéke1,5 milliárd aranykorona volt. A szabad rablás ideje volt ez…