Vitéz nagybányai Horthy Miklós

Az meg nem változtatható tény, hogy Magyarország sem földrajzi, sem politikai helyzeténél fogva nem kerülhette el a háborúba való belépést és a háborús részvételt. Horthy Miklós a háborúban való részvételt nem tudta elkerülni, de az alábbi tényadatok világossá fogják tenni, hogy több alkalommal komoly kísérletet tett a „kilépésre”. Ám, nem engedték neki az ellenérdekelt felek, Magyarországot felhasználták a világpolitika és más eszmények oltárán...

1944. október 15-re komoly akciót terveztek a németek a budai várba. Olyan komolyat, hogy kivitelezésével Otto Skorzenyt, Hitler kedvenc kommandósát bízták meg. Az akció fedőneve egy egyszerű félrehalláson alapult. A Kormányzó kisebb és immár egyetlen fiáról – tevékenysége miatt – már egy ideje aktát vezettek, az aktán a „Nicky” név szerepelt, ezt értette félre Otto Skorzeny egyik tisztje. Walt Disney rokonszenves egere pedig Németországban is közismert rajzfilmhős volt…

Ezen petíció lehetőséget biztosít ahhoz, hogy Ön kiállhasson Horthy Miklós kormányzó valós megítélése mellett. Múlt nélkül nincs jelen, a jelen nélkül pedig nincs jövő. A múltat le kell tudnunk zárni és nem mindig visszatekintgetni, de érdekes, hogy a mai politika a szájára vette a Horthy-korszakot. Ők valójában kultusznak mondják, amiért én nagyon mérges vagyok. Horthynak nem kultuszának kell lennie, Horthyt nem rehabilitálni kell, mert Horthyt nem ítélte el egyetlen bíróság sem. A kormányzó személyén és politikai szerepén lehet vitatkozni,de valamennyiünk számára fontos,hogy tiszta víz kerüljön abba a bizonyos pohárba...

Emlékszem a Holocaust beteljesedésére, amikor egy ország megcsonkíttatott. Érzem a gyászt, amely áthatotta a nemzetet, s amely miatt félárbocra engedték az országzászlót, s fekete ruhába öltözött Magyarország minden népe. És érzem az örömöt, nyolc millió magyar örömét, amely 1940 után négy évig tarthatott csak, mert a „művelt Nyugat” ismét elárulta Magyarországot, s aláírták a minden reményt eloszlató párizsi békét...

Az Országos Vitézi Szék – Horthy Miklós kormányzó elnökletével – 1920. szeptember 25-én, a budai királyi várpalota Mátyás-termében tartotta első ülését. E napon jelent meg a kormányzó „legmagasabb kézirata”, amely kijelölte a Vitézi Szék vezérkarát, és utalt annak feladataira. Az első tagok között volt tapolylucskai és kükemezei Bánó Kálmán alezredes, egyike a nyolc törzskapitánynak, akiket a kormányzó 1921 tavaszán, az első zárt körű avatáson vitézzé avatott...

Születésed sokadik évfordulójának napján hajtok előtted fejet, mert úgy hiszem, hogy nemzetedtől bőséggel kijárna a tisztelet neked! Látod vitéz Nagy Pál, az Osztrák-Magyar Monarchia tábornoka, a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka, a „budaörsi győző”, a Vitézi Rend főkapitány helyettese, mégis egyedül jöttem szerény kíséretemmel, hogy alázatosan nálad jelentkezzem…

 

Ma Magyarországon nem lehet vagy inkább nem érdemes mélyreható gondolatokat írni, mondani. Ugyanis a meglehetősen korán elkezdődött választási kampány mára a józanész elleni háborúba torkollott, s ennek következtében minden politikai oldal elvesztette azt az ítélőképességet, amely nélkül nem lehet egy országért felelősséget vállalni, egy országot irányítani...

Nem tudom, hogyan szólítsam zsidó honfitársaimat, akiknek ősei együtt építették, együtt fejlesztették hazánkat. Akiknek ősei egy olyan társadalmat alakítottak ki maguk között Magyarországon, amely a többségi társadalom számára felüdülés, mert szerethető, jó kedvű, humorában és emberségében utolérhetetlen volt, s kiknek őseitől megtanulhattuk az összetartás és az egymást segítés csodaszép tulajdonságait vagy megtanulhattuk volna…

Valahogy így van, azzal a negyedszázaddal is, amelyet, ún Horthy-érának kereszteltek el, és így van ez magával a kormányzó személyével is. A történészek dolga az, hogy konszenzusra jussanak az egykori államférfiről és az objektív igazság kerekedjen felül a balról vagy jobbról jövő elfogultsággal bíró érzelmi alapon működő beidegződéseken...

A Trianont követő tárgyalások értelmében a megszálló szerb-szlovén-horvát csapatoknak 1921. augusztus végéig el kellett hagyniuk a megszállt baranyai, bácskai területeket. Ez persze, nem igazán tetszett a megszállóknak, még úgysem, hogy Bácskát, a Délvidéket nekik ítélték a békeszerződésben. I. Péter király és kormánya abban reménykedett, hogy – ha számukra kedvezően alakulnak a körülmények – ezek a területek még náluk maradhatnak…