Wesselényi Miklós

Két esztendő után teszek újvást próbát, hogy jó Wesselényi Miklós nevét éltessem s eseménydús életét ismertebbé tehessem. S nincsen bennem nagyobb hívság vagy reménység, mint az előző közlésem előtt volt. A bugyuta TV-sorozatok, az okosnak mondott lebutító telefonok és a pillanatnyi tudást adó internet korában kit érdekelne a múlt, ami elmúlt? A jelen kell, „az itt és most” elfeledve a jeles ősöket és lassan már az előttünk álló jövőt is. Vajon ebből a valódi értékeket oly sokat nélkülöző „nihilből” vissza lehet még térni a személyes találkozások, az igazi kapcsolatok, a hamisítatlan hús-vér emberi közegébe, ahol nem on-line vagyunk, hanem valóban élhetünk? Nem tudom, de erős a reményem! Hiszek a magyarban. Megmásíthatatlanul.

Eredetileg jogi pályára készült, de politika sem állt messze tőle. Követté  választották a pozsonyi országgyűlésbe, itt olyan „gyanús elemekkel” barátkozott, mint Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos. Az 1830-as években, mint Bács megye jegyzőjét, beperelték a királyi javak magáncélra történő hasznosítása miatt. Nem ő volt az egyetlen magyar, akinek akkoriban már igencsak gondjai akadtak a Habsburgokkal. Talán ez adta meg neki a kezdőlökést, talán a benne élő kalandvágy tört felszínre, de útra kelt...