<> szkíta | Hungary First

szkíta

  • A "tudományos konszenzus" a magyar őskultúra és főként a magyar íráshagyomány (a székely írás és a magyar hieroglif írás) iránt érzett zsigeri ellenszenve és az ebből fakadó tarthatatlan prekoncepciói miatt a fenti jeltörténeti és mitológiai összefüggéseket nem kutatta, ezért nem is ismerhette fel. Akkor sem volt hajlandó figyelembe venni a létező és ismert bizonyítékokat, ha a körön kívüliek felhívták rá a figyelmet. Ez arra utal, hogy céljuk nem a múlt feltárása, hanem egy hazugság legyömöszölése a tágra nyílt tekintetű közönség torkán. Az akadémikus "tudomány" emberei kidolgoztak mindenféle elhárítási mechanizmusokat a tények tudomásul vétele ellenében, mint az elhallgatás, a letagadás, a mellébeszélés, a hazudozással egybekötött leletrongálás és a leginkább alkalmazott módszer: a jelzőosztogatás. Mindezt közpénzből és a magyar őskultúra letagadása, meghamisítása érdekében, álságosan a Tudomány papja szerepében tetszelegve.

  • Fehér Bence csődjét az az előkelőnek vélt elzárkózás okozta, amely szerint a körön kívüliek eredményeit akkor sem szabad figyelembe venni, sőt - a jelzőosztogatáson túlmenően - tárgyalni sem, ha az akadémikus szerzők a tanácstalanság állapotában leledzenek, a körön kívüliek viszont készen szállítják a tudományos igényű magyarázatot. E kötelezőnek tűnő akadémikus magatartás hátterében súlyos tudáshiány és etikai színvonaltalanság rejlik. Az akadémikus "tudomány" úgy viselkedik, mintha Magyarország megszállt ország lenne, amelyikben akár a tudományos haladást is orrba kell vágni a magyarság megalázása, a magyar őskultúra letagadása érdekében. 

  • Fehér Bence (az alfabetikus megközelítés talaján állva) megjegyzi, hogy leginkább számszimbólumnak tekinthetők, nem írásnak. A számok elvileg valóban mutathatnak hasonló képet, ám ez a szkíta jelsorozat mégsem lehet szám.  Ilyen alakú és nagyságú szám használata ugyanis nem életszerű és nehéz lenne megindokolni, hogy az a konkrét szám miért is szerepel egy szkíta edényen. Inkább magyarázható szójelekből álló írásként, méghozzá - az olvasat és a párhuzamok alapján - egy ősvallási szertartás szövegkönyveként. A szertartások monoton szövegei ugyanis tartalmazhattak visszatérő, ismétlődő szavakat, ezért az ismétlődő szójelek jobban magyarázhatók.

  • Hatalmas létszámbeli hátránya ellenére Mode bízott a központosított hun haderő képességeiben és i.e.200-ban több ütközetben tönkreverte, majd bekerítette a paraszti sorból felemelkedett Kao Czu (Liu Pang, a Han dinasztia első császára, ur. i.e.202-194) seregeit...

  • Nem tudjuk, mikor és milyen sorrendben, de a magyar nép akár évszázadokkal a "honfoglalás" elött három részre szakadt. Az egyik visszatért Perzsia területére, a másik Baskíriában élt, míg a harmadik a Kárpát-medencébe költözött. A XIII. századig 500 évet is élhettek egymástól elzártan, de mindháromban élt még a közös etnikus eredet tudata és kiválóan megértették egymást – magyarul...

  • A múzeumok polcain százszámra hevernek elolvasatlanul a rövid hieroglifikus szövegek és ideje lenne ezeket hasznosítani, amikor a szkíta-hun-avar-honfoglaló népességek nyelvét kell azonosítani. Kérem, vessék fel ezt a szempontot és ajánlják fel a segítségüket e téren, amikor a Magyarságkutató Intézettel tárgyalnak a közös célok megvalósításáról!

  • Az isten egy ma is jól értelmezhető, magyar szavakból álló összetétel, amely különös, ellentmondásoktól sem mentes pályát futott be az etimológusok tanulmányaiban. Az összetétel előtagja az ős szó, az utótag pedig a Ten eredeti istennév. Amint a kínaiak ma is tien-nek mondják az istent, az etruszk főistent meg Tin-nek hívták.

  • Az alánok területe az Aral-tó vidékétől a Donig terjedt. A hunok vándorlásának hátterében nyilván az a 350 körüli belső-ázsiai népmozgás állt, amelynek során a hjónok elfoglalták Kelet-Toharisztánt. Hogy kikből tevődtek össze a hunok, nehéz megmondani, de bizonyára azok a hiungnu elemek is helyet kaptak köztük, amelyek a Kr. e. 1. század közepe óta több hullámban jutottak a Kazak-steppe vidékére...

  • Magyar őseink már a honfoglalás időszaka előtt kiforrott istenképpel és istenhittel rendelkeztek. Ennek megfelelően ismerték, hitték és tudták a legfelső Urat, vagyis ISTENT.

  • Népekről általában többes számban beszélünk, és így volt ez a múltban is, a Káspi-vidéki "népeket" is többesben emlegették, a többes szám őstörök ragja pedig -t, így hát "a népek" - "szakit".