<> magyar hieroglif írás | Hungary First

magyar hieroglif írás

  • Ezek az összefüggések teszik hallatlanul érdekessé az őrségi világmodelleket azok számára, akiknek fontos a kultúra és az írás eredete, valamint a magyar szellemi értékek feltárása és megőrzése. Azt "persze" kénytelenek vagyunk megérteni, hogy ez elsősorban a magyar értelmiség számára lehet követendő szempont, a nem egészen magyar és nem egészen értelmes ember másként is gondolhatja...

  • Van egy érdekes és döntő jelentőségű cikk, amely nyelvészeti érvek alapján porba dönti a hunok török nyelvét illető megalapozatlan akadémikus téveszméket. Fontos és nehezen megcáfolhatónak tűnő érveket sorol fel, mégsem emlegeti a kutya sem. A Magyar Nyelvben jelent meg, azaz - ha csak a szekértábort nézzük - akkor éppen az akadémikus ihletésű szerzőknek kellene figyelembe venniük a megállapításait, ám ezt mégsem teszik. Érteni véljük, persze, miért nem idézik: mert nem azt a magyar- és tudományellenes mondókát fújja, ami az ő szívüknek kedves, hanem a nyelvi tényekről számol be. Azt állítja ugyanis a szerző, hogy a hunok nem beszélhettek törökül.

  • Kezdetben az volt a rend, hogy a hozzászólásra jelentkező hallgatók között csinos hölgyek osztották ki a mikrofont. Amikor azonban a kezembe került, akkor az előadást elnöklő Vásáry István szükségét érezte az addigi gyakorlat megváltoztatásának. Arra utasította a mikrofon kiosztóit, hogy mostantól csak annak adják oda, akinek azt engedélyezi. Nem az öltözködésemmel, vagy a hozzászólásom stílusával lehetett baja, mert nem vén szélhámosnak, hanem professzor úrnak szólítottam a megkérdezettet s egyébként is vigyáztam arra, hogy ne érhesse jogos kritika a ház elejét. Nem ezekkel a formaságokkal volt baj, hanem azzal, hogy a közönség számára nyilvánvalóvá tettem: ez a fórum nem mond igazat a székely írásról.

  • Mivel az akadémikus "tudomány" a rovológia terén nincs olyan állapotban, hogy a követelményeknek megfelelhessen, ezért Fehér Bence tanulmánya is csak a bukás illusztrációja. A dolgozat vitathatatlan érdeme a kitűnő témaválasztás. Régen időszerű lenne már annak tisztázása az akadémikus kutatók részéről is, hogy mikor kezdődött az íráshasználat a Kárpát-medencében. Erre azonban nem ad választ a szerző, helyette alátámasztást nélkülöző kinyilatkoztatásokkal próbálja letagadni az általa bemutatott jelek alapján feltáruló összefüggéseket is. Ennek oka elsősorban írástani tudásának akadémikus szemellenző általi korlátozottsága. E haynauista gyűlölködéshez igazodva nem az e téren elért kutatási eredményekre kell figyelnie, hanem azokra, akiknek a tevékenysége kimerül a magyar őskultúra tényeinek tagadásában és ócsárolásában. 

  • A Pireneusokban lévő Mas d' Azil barlangjában a régészek kőkori festett kavicsokat találtak. Korukat a különféle szerzők 10 - 20 ezer évre becsülik. A kavicsokra egy, vagy néhány jelet festettek a kőkori írástudók. A jelek közül kb. 20 darab azonosítható a székely rovásírás jeleivel. A kavicsokra festett jelek szavakat, vagy rövid mondatokat jelölhettek...

  • Kíváncsian várjuk, hogy a kiállításon szerepelnek-e hun, avar és honfoglaló magyar írásemlékek és azok el lesznek-e olvasva és fel lesznek-e használva. Nem zárható ki, hogy a lineáris avar jelek némelyike szerepelni fog a kiállításon s azokat betűző szövegként értékelik majd (esetleg akkor is, ha szójelekből állnak). Abban - sajnos - bizonyosak lehetünk, hogy az általános iskolákban tanult lineáris latin betűkre nem hasonlító szépséges hieroglifáinkat puszta díszítésnek tekintik majd és tárgyalás nélkül hagyják őket. Ebből következően a kiállítás csak megközelítőleg és csak véletlenül felelhet meg a céljának, egyúttal azonban felesleges és formailag jogos támadási felületet kínál az haynauista-hunfalvysta "tudományos konszenzus" képviselőinek. Bármi legyen is a kiállítás mondanivalója a hun-avar-magyar nyelvi kapcsolatok kérdésében, azt nem lesz képes a lehetséges legmagasabb szinten bizonyítani. Az új (valójában a hagyományost igazoló) állítások alátámasztásához a rendelkezésre álló, jobbára hieroglifikus adattömeg megismerésére és felhasználására lenne szükség.

  • Az akadémikus "tudomány" azért visszafogott e kérdésben és azért nem tudja, honnan ered ez a fontos szavunk, mert nem rendelkezik az előrelépéshez szükséges tudással és a finnugrista téveszmerendszer védelmében nem hajlandó a székely írással és a magyar hieroglif írással írt szövegeket nyelvemléknek tekinteni. A magyar hieroglifák léte ugyanis cáfolja a száz éven át képviselt akadémikus prekoncepciót a magyar nyelv uráli és a székely írás arameus-szogd-ótürk eredetéről. Legutóbb Fejes László úgy fogalmazott, hogy az Isten tudja, honnan ered az Isten szó. Az akadémikus dogmát azonban ennek ellenére (pusztán a "tudományos konszenzus" elvárásait követve) megpróbálja törvényként az agyakba sulykolni, mondván: "Azt azonban aligha gondolhatja bárki is, hogy a magyar "isten" szó öröktől  fogva létezik és nem jön sehonnan sem".  Pedig - a magyar hieroglifák tanúsága szerint - mintha éppen ez lenne a helyzet. 

  • Nemrég jött ki a nyomdából a Magyar hieroglif írás c. kötetem, amelyben - felfedezésképpen - vagy 40 jelét azonosítottam ennek a régi, az ismeretlenség homályába merült magyar írásnak. Jelen cikkben a székely "r" és "R" rovásjelek kialakulásáról, történetéről és kapcsolatairól számolok be. Ez a jel sok eurázsiai és amerikai párhuzammal rendelkezik, amelyek alapján a jelforma változása felvázolható és a jelentés is megérthető. A magyar és indián jelpárhuzamok (a többihez hasonlóan) felteszik a kérdést a valójában nem is létező akadémikus "írástudomány" embereinek, akik - persze(?) - nem tudnak komolyan vehető választ adni a jelenségre.

  • Az Andronovo kultúra népességébe beletartozhattak a magyarság elei is, ezért érdekes számunkra a kultúra tárgyain felbukkanó magyar jelkészlet.  Tudjuk, persze, hogy a magyar hieroglif írás jelei már a kőkorban elterjedtek a Pireneusoktól Dél-Amerikáig, ám az egyes kultúrákra jellemző jelkészletek megismerése segíthet a rokonsági kapcsolatok és a nyelvi viszonyok megismerésében. Az alábbi cikkekben egy-egy Andronovo tárgy jeleit mutatjuk be. 

  • A Magyarságkutató Intézet tisztelt főigazgatója és az egyik kutatója, Hoppál Mihály is nyilvánosan elhatárolódott a dilettánsoktól, mint akik számára az Intézetben nincs tér. Feltételezem, hogy ezt csak a ballib kritikusok vádja elleni védekezés mondatta Önökkel, mert egyébként ez nem lenne szerencsés álláspont. Lehetséges, hogy az tűnik jogszerűnek, ha a szakmai kérdésekhez csak a szakképzettek szólhatnak hozzá, de ilyen jogszabály nincs és a szakképzetlennek gondolt kutatók eredményeitől való elzárkózás sem szolgálja a tudományos haladást...