<> Németh Gyula | Hungary First

Németh Gyula

  • Az MTA matematikus elnöke tudatában volt mindennek (mert a levelemben tájékoztattam róla), amikor az MTA dísztermében tartott előadása végén Róna-Tas András professzor úrhoz kérdést intéztem. Azt kérdeztem tőle, hogy miért nem beszélünk a szó- és mondatjeleinkről, amelyekről Veit Gailelnek köszönhetően megbízható forrásunk van és amelyeket azonosítottam is a népi, uralmi és vallási jelkészletünkben?

  • A székely rovásírást ismerők számára sem minden esetben kézenfekvő, hogy az egyetlen hangot jelölő rovásbetűink mellett vannak szó- és mondatjeleink is, amelyek egy önálló írást alkotnak: a magyar hieroglif írást. Más, szerencsésebb sorsú nemzetek talán táncot járnának örömükben, ha egyetlen saját írással rendelkeznének, nekünk meg kettő is van (a székely írás és a hieroglifikus). Az Országos Széchenyi Könyvtár mégis arról tájékoztatott a napokban, hogy az új írásunk bejelentésében nem tud velem együttműködni. Az írástörténeti ismeretek alacsony színvonala, a kreativitás hiánya és a finnugrista tévtanok hatása együttesen eredményezik, hogy alig akad olyan ember, aki képes lenne a magyar szó- és mondatjelek létének elfogadására.