<> Stoffán György | Hungary First

Stoffán György

  • Jó ideje tapasztalhatjuk, hogy gondok vannak a magyar nemzeti média háza táján. Valami hiányzik, valami nincs rendben, a színvonal kezd a baloldaliakéhoz hasonlítani, a műsorok egysíkúak, unalmasak, és egyre semmitmondóbbak...

  • Stílus, hozzáállás, tényfeltárás és őszinteség, objektivitás csak egy-egy nemzeti adásban, lapban jelenik meg, de még mindig ott tartunk, hogy a nemzeti média másokat (olvasók, szavazók) okolva, véres lepedőjét mosogatja, ködösít és magyarázkodik. Nem volt szándékomban még egyszer megszólalni azon túl, amit a választás másnapján írtam...

  • A normális és egészséges többségi társadalom úgy sírdogál manapság, mint a "feredősnaccságák", s közben a „perverziánus” kisebbség nemzetközi segítséggel tobzódik a beteges, és a Teremtéssel homlokegyenest ellenkező, erkölcs-, és humánumellenes mocsárban...

  • November 4-e ma is intő jel. Akkor, a szabadságharcot, amelyben életeteket adtátok a haza függetlenségéért, szabadságáért, a hazaárulók által segített szovjet tankok verték le. Az ország hercegprímása idegen nagykövetségre volt kénytelen menekülni, emberek százait ölték meg, s még december 8-án is a tömegbe lövetett a fasiszta vörös gyilkos hatalom...

  • Nem kötelezheti senki a békében élni akaró, nemzetét és hitét, hazáját szolgáló magyar embereket – a társadalom többségét – arra senki, hogy egy számarányaiban elenyésző fizetett, hazaáruló kisebbség terrorizálja a többséget. Nincs az a tolerancia, amelyet ezzel a lyukas-fuszeklis bunkó táblatartóval szemben alkalmazni lehetne...

  • Ami az elmúlt napok történéseit illeti, nincs min csodálkoznom. Világos mi történt és hogyan, mint az is világos előttem, hogy mi fog következni és miért. Azonban vannak dolgok, amelyek mellett az ember, ha magyar és keresztény, nem mehet el szó nélkül. Különösképpen akkor nem, ha maga is tollforgató…

  • Ma reggel mindenki siránkozik, csodálkozik, vagy ostobán reménykedik… de senkinek nem jut eszébe, hogy felmérje az okokat… valóban értékelje a választások eredményét. Fájó feladat, de megteszem, hiszen akik megtehetnék, azok ma még a Fideszből élnek, így illedelmesen, mindenféle ostobasággal magyarázzák a történteket, pedig teljesen világos minden ok, amely a balliberális győzelemhez vezette az országot...

  • Elsikkad, észrevehetetlen, nem jelentős hír, ha egy katolikus – de nevezzük inkább kereszténynek – intézményt, templomot, szobrot valamilyen atrocitás ér. Mai világunkban kisebb gondja is nagyobb annál mindenkinek… hiszen itthon választási kampány van, az Unióban egyre nagyobb a káosz és magyar- és keresztényellenesség, a háború pedig a nyakunkon egy új, és vészterhesebb gazdasági válsággal egyetemben...

  • A választási kampányoktól alapvetően is hányingerem van, hiszen nem szól másról az egész, mint néhány száz egoista, kapzsi hatalomvágyról és az addigi vagy azután várható jó fizetés megtartásáról, megszerzéséről...

  • Ismét egy új tanév előtt állunk, de mint minden új tanév, ez is ezernyi feladatot rejt. Közös feladatokat, hiszen tanulni, taníttatni és tanítani kell. Mindenkinek a saját helyén kell a legtöbbet adnia, hiszen mindnyájunk közös érdeke, hogy valóban kiművelt emberfőket neveljünk, hogy keresztény-keresztyén magyar ifjúság vehesse majd át Magyarország vezetésének stafétáját, amikor eljön majd annak az ideje...