<> Szent István | Hungary First

Szent István

  • A polgármester ezért kezdeményezte, hogy amíg az új balliberális fővárosi vezetés nem talál méltó helyet a szobornak, addig az augusztus 20-i központi megemlékezéseket az államalapító király városaiban, évente váltva Esztergomban és Székesfehérváron rendezzék meg Budapest helyett. Ebben a Szent István emlékezetéhez méltatlan helyzetben az lenne a méltó, ha az említett városok adnának helyt az ünnepségeknek...

  • Ki alázatos, nincs mitől félnie, mert ismer mindenkit, s lelkébe lát a „bajvívóknak”. Fegyvere, hogy nem azt teszi, mit várnak tőle, s ki nem védekezik, nehéz arra ütést mérni. Megengedi annak luxusát, hogy nem felesel, mikor ordítani kellene, és nem dől be álszerepeknek. S ha nem is röntgenszemű, mindenkinek szóló önmérsékletével hitét kelti, hogy nyitott könyv számára mindenki. Alázatával meg is szégyenítheti azt, ki az aranyrög után kap, mikor ő rá sem mozdul. Érzelmi értékrendet rúg fel, mikor úgy hajt fejet a gyalázkodónak, mint annak, ki csontját töri.

  • 1083. augusztus 20-án a Nagyboldogasszony ünnepe utáni első vasárnap emeltette oltárra Szent László király a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában István király maradványait, Imre herceg - István király fia - és Gellért püspök ereklyéivel együtt. Talán nem közismert a tény, hogy I. László király ezzel az aktussal régi családi ellenségét avatta szentté. A Lovagkirály annak Vajknak volt az unokája, akit éppen István - esetleg Gizella királyné - parancsára csonkítottak meg.

  • Minden évben felháborodom ezen a szép augusztus közepén. Annak ellenére, hogy tudom: lejtőn rohanó egyházam egyetemes egyház… Mégis. Számomra ez a nap a legnagyobb magyar katolikus, de mondhatnám keresztény-keresztyén ünnep. Hiszen azt ünnepeljük, hogy első királyunk felajánlotta nemzetünket, hazánkat, koronánkat Krisztus édesanyjának, Máriának...

  • Koppányt úgy mutatták be az én időmben, mint egy vérszomjas, pogány, keresztényellenes, gyűlöletes és gyűlölhető gonosztevőt, akit Vajk (I. István) állított meg és félre az új és igaz hit nevében. Így a pogány versus keresztény konfliktus adódik, amiből mindenkinek azt sulykolják, hogy István volt a jófiú, Koppány pedig az eretnek, a régi hit képviselője, imígyen az avítt és lecserélendő kultusz követője...

  • Az alábbi írásomat akkor adtam közre első ízben, amikor az ország Szent István király trónra lépésének ezredik évfordulóját készült megünnepelni. Jogos volt az ünnepi előkészület, mert ő volt a kereszténységet is ismerő hun-magyar dinasztia jelhagyományának folytatója, a keresztény magyar állam megerősítője, máig élő intézményeink megszervezője, vagy támogatója. Amíg az állam a méltó ünnepet szervezte, addig a tömeg - ostoba nemzetellenes hazudozók rágalmainak felülve - zúgott, morgott és a szentet gyalázta (kiemelt tisztelet a kivételnek!). 

     

  • "Géza isteni kinyilatkoztatástól intve, az Úr megtestesülésének 969 évében, mint ahogy Szent István király legendájában írva vagyon, nemzette Sarolttól , Gyula leányától Szent Istvánt" Biztosan így történt meg?

  • Minden esztendőben ünnepeljük István Urat, Szent Istvánt, az Államalapítót… A politikusok ilyenkor kiállnak a tömeg elé, és szereplési vágyukat kiélve (mint más ünnepeken is)… „beszédet” mondanak, ostoba szlogeneket és maguk kitalálta „igazságokat” hallunk… méltatják Szent Istvánt, az első magyar királyt, s olykor még a Szent Családhoz is hasonlítják ama drámai kor ezernyi bajával küzdő király családját.

  • Szent István nem foglalkozott az ősi rovás írásunkkal, arra ott voltak a latin nyelvet, írást bevezető papok, az ÚJ EGYHÁZ szolgái. Ők viszont valószínűleg nem foglalkoztak krik-krakszokat tartalmazó vésetekkel. Elég volt nekik az ellent álló magyarok szóval-karddal való meggyőzése.