Rákosi Mátyás

"Nézzük az oktatásban, a tömegtájékoztatásban ma is tudatosan elhallgatott tényeket, amelyek nélkül nem érthetjük meg, mi vezetett 1956-hoz! A Vörös Hadsereg parancsnoksága 110 000 férfit űzött kényszermunkára Budapestről, azon kívül félmilliót az ország többi részéből..."

Lassan nevetségessé válik az állítás, miszerint kettősmércét alkalmaz az Unió Magyarországgal szemben. Hiszen nekünk, országon belül is van speciális kettős mércénk. Volt is, hiszen a rendszerváltásnak nevezett népátverés óta folyamatos az uram-bátyám jogászkodás, nemzetiek, nemzetiek elleni feljelentgetése – mint genetikai sérülés – és a törvények, mintegy párhuzamos jogi és erkölcsi megítélése...

„Szegény Laci, ha ezt látná, de közénk lövetne!” - mondta valaki, az anekdota szerint, Rajk Lászlónak és társainak 1956. október hatodikán lezajló, tömegdemonstrációnak is beillő újratemetésén. „Ha már rendeztek kirakatpert, akkor rendezzenek kirakattemetést is!" - mondogatta – állítólag - annak idején Rajk Lászlóné. És lőn… A politikai széljárás épp megfelelő volt akkoriban egy ilyen eseményhez.

A második világháború után több templomot is lebontottak a fővárosban, amelyek sérült állapota csak igen költséges helyreállítást tett volna lehetővé – ilyen a tabáni szerb templom vagy épp a budavári Mária Magdolna-templom, amelynek ma csak tornya áll...

A mai ellentéteket nem a zsidó nép, a zsidó lakosság generálja, hanem a politikai felsőbbrendűségi érzéssel bíró, önvizsgálatra képtelen zsidó vezetők, és a politikába feltörekvők, akik még mindig azt gondolják a magyarságról, amit a kommunista történelemhamisítók a fejükbe vertek a múlt rendszer idején. A szocialista magyar-és kereszténygyűlölet máig mérgez, és máig élteti a történelmi hazudozást.