<> Hun Birodalom | Hungary First

Hun Birodalom

  • A történet talán akkor kezdődött, amikor a mai Mongólia füves pusztáin az i.e.III-II. évezredben lassan kiemelkedett egy "hu" (hunüj) összefoglaló néven ismert nép (vagy népcsoport) a térség változatos bronzkori kultúrái közül. Erről a folyamatról természetesen eléggé keveset tudunk...

  • Május 30. egészen 1944-ig Csaba királyfi ünnepe volt. Aztán, ki tudja miért, felhagytunk a székelyek legendás vezérének ünneplésével. Ennek okairól tán többet tudhatunk, mint a legendás hősről, akinek élete a a regék homályába vész. De ahol "megáll a tudomány", ott színre lép az irodalom: "Két pártra szakadtak a hunok, az egyik rész Csaba, a másik Aladár mellé állott. De fölkerekedtek a gótok is s mindenféle meghódított népek, hanem az ármányos Detre kitanította őket, hogy egy rész pártoljon Csabához, a más rész Aladárhoz, egymást azonban ne bántsák, csupán a hunokat öljék, gyilkolják, mikor a két tábor összeütközik."

  • Gyakran felmerül az őstörténeti vitákban a szabírhunok és a magyarok azonosságának, vagy különbözőségének kérdése, amint az is, hogy Csaba királyfi létező személy volt-e, vagy csak egy mesebeli alak. Bár ezekre az egymással összefüggő kérdésekre már javasoltunk megoldást és azt ki is adtuk két kötetetben, szükségesnek látszik az összefoglalásuk világhálón történő közreadása is. 

  • Már a 16. században forgalmas helynek számított Kamut, történetét Nagy-Laczkó Balázs régész ismertette. Elhangzott, hogy a történelem során két Kamut is volt, Kiskamut és Nagykamut, ezekhez két templom tartozhatott.

  • A sindü szó az őrségi Veleméren tetőcserepet jelent s a római megszállás idejéből származik. Csak a Dunántúlon ismert (esetleg sindül, vagy sindő változatokban). A sindü közvetlenül a latin scindul "tetőcserép" szóból, a véle rokon zsindely a germán sindel közvetítésével alakult ki (ez utóbbi azonban az egész magyar nyelvterületen elterjedt).

  • Az MTA matematikus elnöke tudatában volt mindennek (mert a levelemben tájékoztattam róla), amikor az MTA dísztermében tartott előadása végén Róna-Tas András professzor úrhoz kérdést intéztem. Azt kérdeztem tőle, hogy miért nem beszélünk a szó- és mondatjeleinkről, amelyekről Veit Gailelnek köszönhetően megbízható forrásunk van és amelyeket azonosítottam is a népi, uralmi és vallási jelkészletünkben?

  • ... a hun ékszer rombusz alakú jele egy "ku" szótaggal kezdődő hun istennevet rögzíthet. Amikor eddig eljutottam, az eszembe ötlött a Nyitray Szabolcs és Mübaraz Helilov egyik könyvében említett hun Khuar isten. Ezt az istent ismeri a szakirodalom, korábban is olvastam már róla, de a tantusz leeséséhez szükség volt az ismétlésre. A Khuar név valójában az úr szavunk hun kori alakja. A TESz akaratlanul is alátámasztja ezt, amikor az úr szavunk első előfordulásaként említi az Úrhida településnév legkorábbi, Hurhida alakját. Ez a szókezdő "h" a Khuar "kh"-jának maradéka.

  • A Római Birodalom a hunokat mindig is civilizálatlan és pusztító barbárokként ábrázolta, ami a mai napig uralja a hunokról a történelem emlékezetében élő képet. Azonban a hun temetők leletei egy egészen más történelmi valóságról tanúskodnak.

  • A szlovákok miért tanítanak az új nemzedéknek hamis és valótlan történelmet? A románok miért csak a mitológiákra alapuló dolgokat teszik a könyveikbe? A szerbek miért nem az igazi eredetüket tanítják az iskolákban? Az ukrán és török szintén! Minden nemzet azt oktatja az új nebulóknak, hogy az ő nemzetük milyen nagy és érős! A magyar ennek a teljes ellentéte, mintha az lenne a végső cél, hogy nemzetünk teljesen elfeledje igazi mivoltát, mibenlétét!

  • A magyar népmesék nemcsak ősi titkokat rejtenek, hanem népünk régiségének meséink tündérködébe burkolózott bizonyítékai.  Szerencsére a Habsburg uralom századaiban az osztrák cenzorok figyelmét elkerülték a csácsogó gyermekmesék, hiszen a titkait nem értették.  Nem értették, mit jelent az ”Üveghegy”, mit a „Hetedhétország, az „Óperencia”…