<> Erkölcs | Hungary First

Erkölcs

  • A kisváros porosan ásítozó éji csendjét néha a mellékutcákból kikanyarodó autók csikorgása törte meg. A főtér neonjai ezüstport szórtak a buján ölelkező fák lombjaira. Egyike citromsárgában, másika okkerban fürdött a fémszínű ragyogásban. A tér túlsó oldalán a Drink bár rózsaszínen sikamló homálya szűrődött át a függönyök barázdáin.

  • Mikor a mai Egyház életében megfigyelhető leggyakoribb tévedéseket helyreigazítjuk, a testvéri szeretet szellemében járunk el, és konkrét lelki segítséget kívánunk adni, hogy a püspökök, papok, plébániák, szerzetesi közösségek, a világi hívek egyesületei és a magánszemélyek rejtetten vagy nyilvánosan megvallhassák azokat az igazságokat, amelyeket korunkban leginkább tagadnak vagy eltorzítanak...

  • Bementünk a kegytemplomba. Az oltár mögötti Szűzanyához hosszú sor vezetett. Nem álltam a végére. Elrévedtem freskón, belehunyorogtam a máriaüvegbe. Lenyűgöztek a méretek és nem köznapi léptékek. Csend, áhítat és a tömjén illatú istenközelség ölelt át. Nem csak testem, de lelkem is üdén hűtőzött. Megálljt mondott a kapkodásnak, gáncsot vetett a gonosz indulatoknak, és tükröt láttatott.

  • Kora nyári fáradt reggelre ébredt a város. A becsúzlizott templomablak felső harmadán kondenzcsíkok zebrázták az eget. A villamosok is elindultak, a gíroszosok felrakták méretes húshengereiket. Nyugdíjasok java csirkeszárny-akcióra hegyezték a délelőttöt, és a csarnok felé húzták görgős szatyraikat. Néhányan a szomszédos templomban hajladoztak a szenteltvíztartó előtt, és fájó térdeiket rogyasztva fordultak az oltár irányába.