Károlyi Sándor

Korábban Károlyi Sándor „kísérletezett” a Dunántúlon, de nem járt valami sok sikerrel. Bár több kisebb csatát megnyert – például, pont Szentgotthárdnál verte meg Johan Rabatta grazi várnagy csapatait -, de Heister császári generális a koroncói csatában legyőzte Forgách Simon túlerőben lévő, de tapasztalatlan katonákból álló seregét és az 1704. év végére az egész Dunántúlt elfoglalta...

1703. november 15-én Bercsényi Miklós és Károlyi Sándor egyesült kuruc serege a zólyomi vár alatt megütközött a Forgách Simon vezette labanc haddal. És győzött. De ez a csata nem csupán a diadal okán maradt nevezetes… Forgách seregében ott szolgált egy vén katona, akit mindkét táborban csak Vak Bottyánként ismertek. Ő még tartotta a régi, török időkből maradt szokást: csata előtt párbajozni kell! Párbajra hívta hát a kurucokat…

Talán 1643-ban született. A halála időpontja már biztosabb: 1709. szeptember 26-án vagy 27-én lépett át a halhatatlanságba Bottyán János kuruc generális, a legendák Vak Bottyánja. Elszegényedett protestáns kisnemesi családból származott, talán ezért is vállalt az 1650-es évektől a nagyszombati jezsuiták vágsellyei birtokán lovászi munkát. Hatásukra áttért a katolikus hitre, amiért apja kitagadta örökségéből. Ez egyébként se lehetett valami sok…

A háborús terhek és az elértéktelenedő rézpénz körül kirobbant vita hevében Bercsényi Miklós, Károlyi Sándor és Rákóczi testőrei lekaszabolták Turóc vármegye követeit. Az ónodi országgyűlésen először a pénzügyeket rendezték. Jelentékeny adót szavaztak meg a katonaság eltartására, de Túróc vármegye követei a vörösrézből vert pénz értékvesztése miatt elégedetlenséget szítottak egy általuk megszövegezett körlevélben...

1703. május 12-iki keltezéssel II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós kiadta Breznai kiáltványát, a "nemes és nemtelen" országlakosokat hadba hívó" pátenst és elkezdődött a Rákóczi-szabadságharc. Hiába verték ki a törököt az országból, a dolgok csak nem fordultak jobbra. Tán épp ellenkezőleg… Az 1690-es évek közepére kiderült: „Anyám, nem ilyen lovat akartam!”. Ahogy Kollonich Lipót mondta: „Magyarországot előbb rabbá teszem, aztán koldussá, végre katolikussá”.

A seregcsoport augusztus 22.-én a Radnai szoroson át, ugyanott, ahol az 1241. évi nagy invázió történt, Erdélybe benyomulva és a határőrcsapatokat visszanyomva, a főoszloppal a Szamos völgyén át Désnek, a mellékoszloppal Besztercén át Kolozsvárnak tartott. Maga Rakovica Mihály vajda moldvai hadával Besztercénél állapodott meg. A mindkét irányban néhány ezer főnyi csoportokban előnyomuló tatárok rendes szokásuk szerint mindjárt tűzzel-vassal fogtak hozzá az általuk ellepett vidékek pusztításához...

Szentgotthárd a magyar hadtörténelemben fontos szerepet töltött be. Három győzelem is kötődik nevéhez, de ebből a legismertebb az első, az 1664-ben a törökök felett aratott diadal. A Rákóczi-szabadságharc idején azonban két, igaz méretében és jelentőségében kisebb, kuruc győzelem született. 1704-ben Károlyi Sándor, 1705 végén pedig Bottyán János generális verte meg itt a császáriakat...

Tiszántúli nagybirtokos család sarja, báró Károlyi László (†1689. február 28.) és báró Sennyey Erzsébet (†1672. január 2.) fia. 1687. június 17-én feleségül vette báró Barkóczy György (†1693 őszén) és Koháry Judit (1650–1718. május 9.) leányát, Barkóczy Krisztinát (1670–1724. szeptember 2.). Házasságukból hat gyermek született, de közülük csak három, Klára, Ferenc (1705–1758) és László (21 évesen halt meg) ért meg felnőttkort, Borbála, Mihály és Julianna pedig kisgyermekként hunyt el...

Az év végén a közben kitört spanyol örökösödési háború katonaszükségletének kielégítése miatt a bécsi Haditanács kegyelmet adott a katonának felcsapó bujdosóknak. Kiss Alberttel, Thököly volt hadnagyával együtt Esze Tamás is beállt Bagossy Pál gyalogezredébe toborzónak, de 1703 tavaszán a katonák frontra szállítása előtt ismét megszöktek...