<> Betegség | Hungary First

Betegség

  • Egy ellenzéki képviselő javaslata szerint ebbe az alapba egyszázalékos felajánlások és egyéb adományok érkezhettek volna vállalkozások és magánszemélyek részéről, a harmadik lábat pedig kormányzati hozzájárulások alkották volna, hasonlóan a vörösiszap-katasztrófa után létrehozott alaphoz...

  • Csillag doki mondta a konditeremben, hogy a szénhidrát a legveszedelmesebb dolog. Ha hasunk kerülete meghaladja a százkét centit, akkor már baj van. Gyorsan megmértem: száztizenkettő. Az angyalát! A hasi háj elnyomja az emésztő és vérképző szerveket, de a hasnyálmirigyet is. Ebből lesz a cukor, aztán magas vérnyomás, és így tovább… De viszont a szénhidráttal táplálkozik agyunk! Most mi legyen?

  • Emlékeznem kell még földimre, Szita Dezső bácsira. Pestről vidékre, a Somogy megyei Nagyszakácsiba kerültem. Itt szerencséltettem a kisöreggel, ki szegről végről rokona is feleségemnek. Szegényt a Honvéd Kórházban rákkal műtötte főorvos unokaöccse, ki később elárulta: „jobb lett volna nem felbontani – máig élne!” Hetekig araszolt a halál felé. Sokszor ágya széléről hallgattam napról napra összefüggéstelenebb történeteit a faluról, ifjúságáról, a vidám-szomorú békeidőről.

  • Már és még hatvanöt éves vagyok. Azért már, mert nem hiszem, hogy velem történt, és azért még, mert a felgyorsult időben, a hatvanegyedik évem sarkát erősen tiporja a következő esztendő. Sunyiló barátommal hosszúlépésünket iszogattuk a hévízi Vén Bakter kocsma előtt. A vendéglátás szűk kis pincébe szorult. Előtte fapad, és mi azon ültünk. Lentről hűs borpince-illat szállt fel, ami jól esett azért is, mert 36 C°-ot mutatott a szemközti patika óriáshőmérője. Borsod-megyei barátom gyógyulni érkezett, és én lévén keszthelyi, többször is szerét ejthettük a múlt nektárjainak poharazására.