A dunaszentgyörgyi avar veret a budapesti hun(?) jelvény gondolati párhuzama

Varga Géza küldte be 2018. 08. 31., p - 16:47 időpontban

A jelen cikkben tárgyalandó VIII. századi avar fémtárgy adalék a budapesti hun(?) jelvény leírásához, egyúttal az avarhunok magyar nyelvének egyik bizonyítékát is jelenti (1. ábra). A két tárgynak nem az alakja és a rendeltetése, hanem a jelekkel rögzített gondolati tartalma vethető össze. Ez a lelet ráterelheti a "szakma" figyelmét a hun-avar-honfoglaló leletanyagban szép számmal található hieroglifikus írásemlékre, amelyek hasznosításra várnak például a hun-magyar azonosságról folyó vitában


A budapesti hun(?) jelvény az Északi sarok mondatot rögzíti, a régészeti párhuzamok jó részén pedig előfordul az Ak ügy "Heraklész folyó" elnevezés, s ugyanezt olvashatjuk e dunaszentgyörgyi avar leleten is. Az Ak ügy-nek nevezett, Istennel azonos égi folyó (égig érő fa) az ősvallási gondolkodásban a kozmosz forgástengelye, amely az Északi saroktól ível a Sarkcsillagig (ez magyarázza meg a leletek alsó részén jelentkező sarok jelet). Itt volt a hősök túlvilága (Ipolyi szerint a székelyek, ha meg akartak emlékezni Csabáról és Attiláról, akkor a Tejútra tekintettek). 


kőkori eredetű és széles körben elterjedt szójelek a magyar hieroglif írás segítségével elolvasható, magyarul megszólaló szöveget eredményeznek. Az írásjelek genetikus kapcsolatát a Nemetz Tibor matematikus által elvégzett valószínűségszámítás alátámasztja. Az avar szójelek elolvasását a székely jelek akrofóniájának 90-es években elvégzett rekonstrukciója tette lehetővé (amikor tisztáztuk, hogy egy-egy székely betűnek milyen szójel volt az őse).

 

 

 

1. ábra. A dunaszentgyörgyi, VIII. századi avar veret

 

 

 

A dunaszentgyörgyi avar veret olvasata

 

 

 

2. ábra. A veret felső részének jelkompozíciója az "eget tartó fa/oszlop/folyó" ábrázolási konvenció egyik gondolatgazdag megvalósítása, az olvasata: Nagy Lyukó szár az Ak ügy (mai magyarsággal: Nagyságos Lyukó úr az Ak folyó) - vagyis a Tejúttal azonos napistent dícséri

 

 

 

 

3. ábra. A veret elkeskenyedő alsó részén a sarok jele látható, akár a budapesti hun(?) jelvényen és régészeti párhuzamain, a napistent leíró szövegrésszel együtt alkotja a "hegyen folyó" ábrázolási konvenció egyik változatát (a napisten helye a sarok  hegye fölött van) 

 

 

Az avar ősvallás e cikkben tárgyalt jelkompozíciója szimmetrikus, amivel az egyszerű mondanivaló hatásosságát kívánták fokozni (1. ábra). Az avar alkotó felhasználta az "eget tartó fa/folyó" és a "hegyen folyó" ábrázolási konvenciókat is, amelyek a korabeli vallásos világkép legfontosabb tételeit idézik fel (l. Magyar hieroglif írás!). A szövegkép formai tökéletessége, szabályossága  és szimmetriája az ősvallási világelképzelés hibátlanságát, ezáltal a Teremtő mindenhatóságát volt hivatott alátámasztani. Hasonló, vagy rokon jellegű szimmetrikus szövegek a kőkori írásemlékeken (világmodelleken), a Tordos-Vincsa kultúra egyik korongján és az amerikai indiánok népi jelhasználatában is előfordulnak.  Ismétlődő szimmetrikus elemeket alkalmaz az Árpád-kori karcagi csatkarika is (az ősvallási ima négy sora egy korábbi világmodell négy oldalának olvasatára megy vissza). A klasszikus írások közül előfordul a szimmetria a hettita és az egyiptomi hieroglifikus szövegek között is. A díszesség és szimmetria némelyik szerzőt megakadályozza a díszes, szimmetrikus szövegek elolvasásában, mert azokat puszta díszítésnek magyarázzák - holott a díszesség sem elvileg, sem gyakorlatilag nem zárja ki az elolvashatóságot. Az elolvasható szöveg szimmetrikussága az évezredek alatt kifinomult, magasan fejlett és gondolatgazdag hieroglifikus jelhasználat bizonyítéka.

 

 

 

4. ábra. Az avar veret jelei és székely jelpárhuzamaik

 

 

A most vizsgált tárgyon lévő avar jelek mindegyike megtalálható a székely írásban, sőt közülük néhány a szkíta és a hun régészeti leleteken és a magyar népi jelhasználatban is. E tény összhangban áll a magyar értelmiségnek az 1500-as években a székely írás és a magyarság hun-szkíta eredetéről általánosan vallott tudásával. Hun jelekről beszél például Thelegdi János Rudimentája is, amely a székely írást mutatja be.

 

A 4. táblázatban lévő avar és székely jelpárhuzamok a 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukció eredményeivel megegyeznek. Erről az akrofónia-rekonstrukcióról a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtunk számot. A jellemzően egy hangot jelölő székely betűknek az avar tárgyon szójelek felelnek meg. 


Az avar szöveg és párhuzamai azt bizonyítják, hogy a magyar szavak rögzítésére megteremtett székely írás a szkíta-hun-avar-szabír-magyar írásfolyamban alakult ki, vált hieroglifikusból alfabetikussá. Az alfabetikus íráshasználat megszületéséről egy permi írásemlék, a Tolna-megyei súly, a Quardusat-féle bibliafordítás, a Bodrog-alsóbűi fúvókatöredék és a Konstantin legenda alapján is képet alkothatunk.

 

A 4. ábra táblázatában szereplő székely jelek közül csak az Ak őrizte meg egykori szójel voltának az emlékét. Erről Thelegdi elmondja, hogy az Ak szótag rögzítésére szolgál, ám az Ak szótagjelet a székely írásban a "k" hang jelölésére használják (ezen kívül ismert a székely írásban a "ek" és a "harmadik k" is). A modern írástani irodalom nem tisztázta, hogy miért van a székely írásnak több "k" betűje és mikor kell az egyiket és mikor a másikat alkalmazni (Sándor Klára szerint a székely írással kapcsolatban minden alapvető kérdés tisztázatlan). Ez a jelenség (hogy egyetlen hang jelölésére több jelet is alkalmaznak) jellemző az alfabetikus használatra áttérő szó- szótagoló írásokra. A székely "k" betűk példájánál maradva a korábban használt szójelek között több olyan is volt, amelyek "k"-val kezdődtek, vagy "k" is szerepelt bennük. Ezért, amikor felmerült a betűző íráshasználat szükségessége, akkor mindegyiket használhatták a "k" hang jelölésére is. 


Illik kitérnem az olvasatot terhelő vélt, vagy valós bizonytalanságokra és lehetséges ellenvetésekre is. Például akadhat olyan olvasónk, aki nem tökéletesen bizonyos a Lyukó hieroglifa jelként való létezésében, vagy kiolvashatóságában - ezért ezt alább külön alfejezetben tárgyaljuk. Az égbolt ívét ábrázoló, ezért vízszintes állású nagy hieroglifa és a székely írás függőleges állású "n" betűjének rokonsága is belátható, ha tudjuk, hogy a rovástechnológia miatt vált szükségszerűvé a jel függőlegesre fordítása. A jelek eltérő nagysága feltehetően a fontosságuk közötti különbségre utal. Látható, hogy a legnagyobb jelekkel az Ak ügy szöveget rögzítették, ami összefügghet a tárgy temetői(?) használatával, vagy viselőjének világnézetével, hivatásával is (a harcosok célja lehetett az Ak ügy közelében lévő hősök túlvilágába való eljutás?).



Az avar Lyukó hieroglifa és párhuzamai


A fenti avar Lyukó hieroglifa mérsékelten gondolatgazdag értelmezése esetén felmerülhet, hogy ez csak a tárgy rögzítésére szolgáló szegecs peremezett helye, azaz pusztán egy lyuk a fémlemezen. Az, hogy a Lyukó jel egyúttal egy szegecs helye is volt, valószínűsíthető, ám a díszességhez és a szimmetriához hasonlóan a használhatóság sem akadályozza az elolvashatóságot. Sőt az is belátható, hogy a napistent jelképező hieroglifa esetében a praktikum fokozza a jelkép erejét - vagyis tudatos jelhasználatról lehet szó. A kérdést a hasonló esetek sorának tanulmányozásával lehet teljes biztonsággal eldönteni (akad is ilyen példa a Nagykozár-Üszögpuszta-i hun kisszíjvégen). Amennyiben több hasonló írásemlék kerül elő azonos, vagy rokon kultúrkörből s ezeken a Lyukó jel egyszerre ad értelmes olvasatot és rögzítési lehetőséget is, akkor az alátámasztja a jelen avar Lyukó jel elolvashatóságát is. 


Álláspontunk szerint egy eddig ismeretlen hieroglifikus írás tulajdonságainak feltárásakor ez a követendő eljárás. Nem ítélhetünk úgy, hogy ami a latin írásból hiányzik, az nem is létezik, mert ez akadályozná eleink íráshagyományának megismerését, miközben lehetővé tenné az őstörténeti, nyelvészeti és írástani téveszmék további fenntartását. Értelmes és becsületes embernek mondanom sem kell, hogy e két alternatív lehetőség közötti választás csak a tudományos megismerést szolgálhatja s nem lehetünk tekintettel a politikai alapozású prekoncepciókra sem pro, sem kontra.   


Fontos körülmény, hogy a közepén fizikai lyukat is tartalmazó Lyukó hieroglifa tagarhun, ogur/szabírhonfoglalás kori és magyar népi (5. ábra) előfordulásai is ismertek, ami alapján ezt a jellegzetes előfordulást etnikumjelzőnek tekintjük. A kör, két koncentrikus kör, vagy körbe zárt pont alakú hieroglifa csak a székely írás előzményét képező magyar hieroglif írásban jelent lyukat (a sumerben "kút, forrás" a kínaiban "Nap", az egyiptomi hieroglif írásban pedig "Nap, napisten" jelentésű). Amikor tehát a Lyukó jel közepén van egy fizikai lyuk is, akkor az a magyar nyelv bizonyítéka - esetünkben egy avar leleten.  A Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredéken (a honfoglalást megélő korábbi, azaz avar lakosság hagyatékán) olvasható a Lyukónak szó is, amelyen a szótövet a most tárgyalt szójellel, a ragozást pedig betűzve írták le). 


 

 

5. ábra. A szentgyörgyvölgyi világmodelles korsó Lyukó hieroglifájának is a közepén van a fizikai lyuk, ami által Lyukó napistent a világ közepének és életet adó forrásnak mutatja


 

6. ábra. Ogur/szabír jelvény a Nap és a Lyukó hieroglifákat azonosítja a fizikai lyukkal, amely utóbbinak ez esetben nincs megtartó (szegecstartó, vagy felvarrást elősegítő) szerepe (Botalov/2009 nyomán) 

 

 

 

7. ábra. Hun lelet a Lyukó jel közepén lévő fizikai lyukkal (Noin Ula)


 

 

Új hozzászólás